A 2023. december 3-i Hungarocomix előtt megkérdeztük a képregényes szcéna néhány képviselőjét, hogy mely újdonságokat várják legjobban.

A pontos kérdés így szólt: Ha csak ötöt választhatnál a rengeteg újdonság közül, melyek lennének azok, és miért?

Kránicz Bence kritikus, egyetemi oktató:

Nagyra tartom a Képes Krónikák tudatos építkezését, kiegyensúlyozott kiadói munkáját, és kíváncsi vagyok, az 56-os forradalom témáját hogyan dolgozza fel a Terebesi Gyulával kiegészült Mészáros János-Németh Levente szerzőpáros. Azért is drukkolok, hogy A népet szolgáltuk jól sikerüljön, mert a korábbi Tűzvihar, illetve a néhány évvel ezelőtti Budapest angyala mellé elférne egy újabb 56-os értelmezési ajánlat mai képregényesektől.

A hazai alkotók munkái közül Sváb József Krampusz-gyűjteményét is választanám: mindig örülök, ha a magyar képregény „félmúltjából”, tehát a rendszerváltás körüli évekből válik elérhetővé valami, lehetőség szerint méltó újrakiadásban.

Örülök, hogy az utóbbi egy-két évben megint egy kicsivel több távol-keleti képregény jelenik meg itthon. Képregénytörténeti szempontból itt vannak a legnagyobb adósságaink, és a most megjelenő művek sem régebbi klasszikusok, de azért több is érdekel közülük, a leginkább talán a Bolygóvándor.

A folytatódó sorozatokból válogatva biztosan beszerzem a Blacksad új részét. Nem szokott meglepetést okozni, de ez ebben az esetben inkább erény, mint negatívum. Díaz Canales és Guarnido virtuóz műfaji és stílusgyakorlatát mindig öröm olvasni.

Ötödiknek pedig egy olyan kezdeményezést választanék, aminek a formájával még nem vagyok pontosan tisztában, de azt hiszem, nem egyetlen képregényről van szó, hanem kis kiadványok gyűjteményéről: ez a The Random Factor Comics Collective bemutatkozása, amiben magyar részről Benczédi Anna és Szép Eszter vettek részt.

György Zoltán, szerkesztő (HK Comics):

Csörnyei Márk: Költők háborúja – nem követtem eddig Márk munkáit, de ebbe belefutottam nemrég a Facebookon, és annyira eszement dolog, hogy nem lehet nem szeretni!

Ghyczy Csongor: Salem Budapest: Terrárium – szeretem Csongor munkáit, és örülök, hogy kezd sorozattá bővülni a Salem Budapest.

Hetet az öröklétnek – amikor kijött [az eredeti kiadás], olvastam az első TPB-t. Elég különleges, így nagyon várom, hogy a teljes anyagot olvashassam.

Orgyilkos Osztály 12 – imádom a sorozatot, ez egyik legjobb külföldi anyag minden szempontból, ami most nálunk fut.

Fekete-Fehér Kockás 2023/2 – többször leírtam és elmondtam már, hogy az FF Kockás a legjobb dolog, ami a magyar képregénnyel történt az elmúlt öt évben. Nagyon szomorú lettem volna, ha megszűnik!

+1: Nincs a listán ugyan, de nagyon várom a Magyar Rocktörténet kötetet, már csak a (tartalmi) összehasonlítás miatt is a Master-Lab füzetekkel. A NER-kötődéstől ugyan kicsit félek, de Leviék kiadója remélem ismét garancia egy igényes kötetre. (Megjegyzés: időközben a kiadó megerősítette, hogy el fog készülni a kiadvány a Hungarocomixra.)

Kertész Sándor, képregénykutató, szakíró:

Számomra már jó ideje elképesztő a felhozatal a hazai képregényes piacon. Természetesen mindent vennék, de mint másoknál, nálam is korlátozottak az anyagi lehetőségek. A Képes Krónikák kiadó munkáit nagy elismeréssel figyelem, és minden kiadványukat megszerzem. Ezért várom nagy érdeklődéssel a Királyok és keresztek rendezői változatát és a legújabb kötetüket, az 56-os eseményeket bemutató, A népet szolgáltuk című képregényt (Sinonimo-Levi-Terebesi). Az európai képregények közül a  Blacksad 7: A függöny lehull 2. részét, valamint  a Teddy Ted gyűjteményes kiadását. Valamint jó érzés lesz kézbe venni Sváb József Krampusz és társai 1990-2023  című munkáját, amihez nagyon sok személyes emlék köt.

 Koncz Ákos, szerkesztő (Fumax kiadó):

Blacksad 7: A függöny lehull, 2. rész – mert bírom ezt a sorozatot.

Fekete-Fehér Kockás 2023/2 – aTyler Cross miatt, ami egy remek cucc.

Csörnyei Márk: Költők háborúja – nem tudom megindokolni, de valamiért kedvelem a dolgait.

Stefano Cardoselli: Ne köpj a szélbe – a szerző miatt adok neki egy esélyt, belenézek.

Hetet az öröklétnek – nagyon várom, milyen lett, hogy sikerült. Ez a képregény várakozáson felül jó, tele van sajnos hazánkban is értelmezhető aktuálpolitikai áthallással.

Rácz Mihály, kritikus (Lángoló.hu)

Szándékos az aránytalanság: három magyar képregény mellé már csak egy amerikai és egy európai fért bele az ötbe, és ezt a döntést nem valamiféle kedveskedő hazabeszélés ösztönözte, hanem a kifejezetten várós, színvonalasnak ígérkező felhozatal.

Csokonai Vitéz Mihály, a garabonciás poéta – bár a Master-Lab Comics kiadó bár elsősorban rockandrollban érdekelt, időnként bátran elszakadva a hagyományos zenészi biopictől, nem kizárólag popzenei hősök viselt dolgaiba bonyolódnak: ilyen kivétel volt a híres bábos, Kemény Henrik életét, sőt lelki alkatát és művészetét is feldolgozó képregény – hasonló élményt remélek ettől a Csokonai füzettől is.

Királyok és keresztek, rendezői változat – mivel a teljes sorozatot igen jól sikerültnek tartottam az ötlettől a megvalósításig (és ugye egy olyan színtéren állja meg simán a helyét, ahol sok évtizedes hagyománya van a történelmi képregénynek) – például biztos kézzel választottak érdekes momentumokat a korból és a személyes életutakból egyaránt –, így ki se bírnám, hogy ne lássam a rendezői változatot, felettébb kíváncsi vagyok a különbözőségekre.

Salem Budapest: Terrárium – Ghyczy Csongor jó stílus- és arányérzékkel, azaz stilizált-fotószerű rajzokkal és letisztult panelkezeléssel lépteti ki ezt meglepően életszerű világot a képregényoldalak síkjairól, hogy aztán mágikus sci-fiszerű, fájóan riasztó disztópiáját ne tudjuk egyhamar kiverni a fejünkből. A második felvonás előzménytörténete az egyik legjobb magyar képregény, amit valaha olvastam, így reméltem is, hogy jönnek sorban a további univerzumbővítések.

Hetet az öröklétnek – kölyökkorom óta gyengéim a különleges világokban játszódó fantasyk és sci-fik, amelyek pedig még jól is vannak megírva, azokat már nem tudom megkerülni. Ezt a rendkívül látványos és vonzó képregénysorozatot már nézegettem a neten, simán benne van, hogy olvasmányként is ott legyen az élvonalban, így vélhetően nem csak művészeti albumként kerül a polcra.

Blacksad 7: A függöny lehull, 2. rész – az állati formákba csomagolt és azok jellegzetességeit emberi sajátságokkal ötvöző típus-ábrázolásokkal alapvetően óvatos vagyok, egyáltalán, bárminemű antropomorfizálást felettébb kétesélyes vállalkozásnak tartok, mivel azonban a Blacksad sorozat az eddigi részek alapján ott van a valaha készült legjobb noir-krimik közt, ki nem hagynám az újat. Talán ebben a kötetben le is zárul Blacksad nyomozó, a fekete macska története, sajnálni fogom…

Tebeli Szabolcs, képregényrajzoló:

Átváltozások antológiák – bár indulni nem tudtam, de érdekelt ez a pályázat, sok olyan művész van benne akiket kedvelek. Kicsit elriaszt a külcsín, ezt a borítót feltétlenül lecserélném…

A népet szolgáltuk – ezt a forgatókönyvet tavaly lepasszoltam a Hosszú az út hazáig után. De a lehető legjobban sült el ahogy látom, az előzetes nagyon meggyőző.

Hurok – az első két füzet pörgős kaland volt, a szituk és a párbeszédek lendületesek. A rajz és a külcsín közepes, de kíváncsi vagyok, mi változott, a szerzők megfogadták-e a tanácsaimat a szöveg beírását illetően.

Blacksad – ehhez nem kell semmit hozzáfűzni, okkal népszerű itthon is, régóta vártuk a folytatást.

Bolygóvándor – különleges darab, olvastam angolul pár fejezetet, és érdekel a magyar verzió is. Tuti vétel.

Benczédi Anna: What's that on your arm/Broken days – A Vizitündérnél kicsit kísérletezőbbnek tűnik, de abból kiindulva úgy sejtem, hasonlóan magas színvonalú alkotás lesz ez is.