A 2023. december 3-i Hungarocomix előtt megkérdeztük a képregényes szcéna néhány képviselőjét, hogy mely újdonságokat várják legjobban.

A pontos kérdés így szólt: Ha csak ötöt választhatnál a rengeteg újdonság közül, melyek lennének azok, és miért?

Lénárd László, képregényalkotó, a Kilencedik.hu kritikusa:

Átváltozások antológia 1-2 – nagyon ritkán látni képregényen korhatárjelzést, itt van egy 6+, ami felcsigázza fantáziám. Hiánypótló gyerekképregény-antológia? Mekkora lesz a szórás a célközönséget illetően? A borító a Ciceró eddigi kiadványaihoz viszonyítva nem vevőcsalogató.

Fedina Lídia-Vincze Nóra: Inzu és Puding – mindkét szerzőtől olvastam műve(ke)t, nagyon kíváncsi vagyok a párosra, Nóri általában remekel, Lídia pedig hivatásos író. Az is érdekel, ez mennyire szól majd gyerekeknek, mennyire korfüggő a befogadás.

Pozsgay Gyula: Az ifjú oroszlán – a képek, kompozíciók magukért beszélnek, a történetszövésre vagyok nagyon kíváncsi.

Sinonimo-Levi-Terebesi: A népet szolgáltuk – A borító miatt. Nagyon-nagyon hatásos. Első látásra erősen giccses. Tovább nézve, elmerülve a részletekben, és újra az egészet látva egyszerre oldódik és erősödik egyfajta vizuális szuperhősborító-párhuzam. A vöröskeresztes nővér háttérben a felperzselt utcakövekkel, a kiteljesedő 56-os zászló, a lyuk mögött rejtelmes köd, a nagy vörös folt uralkodása a képen (a fehérhez és a zöldhöz képest szembeötlő a dominancia), mely szimbolikusan ábrázolja a vért, ás előrevetíti a jövőt, a szovjet megszállást – letisztult, és nagyon hatásos, a potméter elmozdul a giccshatárról a szándékolt, tudatos, de mondanivalóval, mélyebb réteggel rendelkező hatásvadászat felé.

Bekerültek volna még a The Random Factor Comics Collective kiadványaiból a magyar vonatkozású szerzők, de kellett nekik angolul írni…

A többire nagyjából ugyanannyira vagyok kíváncsi. Emezekre nagyon, a többire eléggé.

Scheirich Zsófia kritikus, a Roboraptor.hu főszerkesztője:

Salem Budapest: Terrárium – Ghyczy Csongor stílusát mindig is különlegesnek találtam, így öröm, ha új kötete jelenik meg. A Terrárium pedig azért is különleges, mert lezárja Budapest történetét, így tökéletes alkalom ez bárkinek felzárkózni egy különleges magyar képregényből.

Valami vadászik a gyerekekre – bár a Panel Kalandor jóvoltából eddig is volt lehetőség elolvasni James Tynion IV borzongató, de mégis menő hangulatú képregényét, jó hír, hogy érkezik a nyomtatott változat is. Akik inkább a fizikai példányokat szeretik, most lecsaphatnak a magyar kiadásra, ami abszolút megéri. Klasszik szörnyhorror hangulatos látványvilággal, ahol egy valaki figyel a gyerekekre: egy szörnyvadász.

Blacksad 7: A függöny lehull, 2. rész – a Blacksad legújabb része a világpremierhez közel érkezik magyarul, de a jó időzítéstől függetlenül is csak várni lehet egy új Blacksadet. Világát és szereplőit eddig is kedveltem, így nem kérdés, hogy az új részt is várom.

Fangirl 3 – tipikusan olyan képregényadaptáció, ami tökéletesen kiegészíti az eredeti művet, sőt sokban hozzá is ad. A sok pluszhoz hozzátesz az is, ahogyan adagolja a cselekményt: például képi világa átérezhetővé teszi a nem egyszerű főszereplő megértését. Az előző kötet egy elég komisz cliffhangerrel végződött, úgyhogy pont jókor érkezik a 3. rész.

Átváltozások antológia 1-2 – a Ciceró Könyvstúdió képregénypályázatát izgalmas kezdeményezésnek tartottam, és nagyon kíváncsi vagyok, mik lettek a győztes pályaművek, és esetleg akadnak-e új képregény tehetségek közöttük.

Szécsi Zoltán, a Corvin képregény alkotója, az MKSZ ügyvivője:

Blacksad 7: A függöny lehull, 2. rész – a hírek szerint ezzel véget érnek a magánhekus macska csodásan megrajzolt noir kalandjai, tehát abszolút beszerzős.

X-Embörök: A mutánsijesztők éjszakája, 1. rész- hosszabb idő után érkezik a szegedi kollektíva tájjellegű X-Men paródiájának új füzete. Már várós volt.

Benczédi Anna Júlia: What's That on Your Arm?/ Broken Days – Annát elsősorban a Vízitündér kapcsán ismeri a közönség, de Instagram-követői tudhatják, mennyire szabadon kreatív dolgokban utazik mostanában. Ha jól sejtem, ezeket (is) láthatjuk majd új kiadványaiban.

Csokonai Vitéz Mihály, a garabonciás poéta – Alapvetően kedvelem a magyar múltról (továbbá félmúltról, jelenről, stb.) szóló képregényeket. A Master-Lab kiadványa mindenképpen érdekesnek ígérkezik.

Blacklore: A lidérc kalóz legendája – A kalózos dolgokat is kedvelem, biztosan belenézek majd ebbe.

Szabó Zoltán Ádám, a Kilencedik.hu szerkesztője, az MKSZ ügyvivője:

Idén izgatottan várt biztos befutók helyett olyan kiadványokat szemeltem ki magamnak, amelyekre különösen kíváncsi vagyok.

Lucky Luke: Rantanplan bárkája – a magam részéről üdvözlöm a Lucky Luke fiatal alkotógárdáját. Eddig tetszettek az Achdé & Jul páros által jegyzett albumok –  egyet volt alkalmam részletesebben is boncolgatni. Marha nehéz a francia/belga brandeket tovább vinni megálmodóik nyugdíjba vonulását vagy halálát követően, hiszen az amerikaiakkal ellentétben ezek a sorozatok a szerzőkhöz sokkal erősebben kötődnek. Éppen emiatt egy kísérlet eredményeként is tekintek minden ilyen albumra. Különösen izgalmassá teszi ezt, hogy a régen ránk jellemző több évtizedes fáziskéséssel szemben ezek az új albumok szinte azonnal jutnak el a magyar piacra is, így az Asterixre és Lucky Luke-ra jellemző kikacsintások közvetlenül működnek – ha működnek. Majd kiderül!

Fekete-Fehér Kockás 2023/2 – mint a sorszám is jelzi, idén nagyon lelassult a Fekete-Fehér Kockás. Nem titok, hogy ez az oldalági sorozat küzd az életben maradásért. Sokszor elmondom, most is elmondom: az utóbbi évekből ez a sorozat a legnagyobb kedvencem. Persze nem minden oldal a kedvencem, sőt, vannak olyan címek, amelyeket olvasás nélkül átugrok, de ha csak a fele is jó, már megérte a pénzét, hiszen olyan sorozatokat olvashatunk így, amelyek máskülönben sosem jutnának el hozzánk.

Fedina Lídia-Vincze Nóra: Inzu és Puding – miután belelapoztam a mintaoldalakba, az már leesett, hogy nem én képviselem a célcsoportot, de mit tegyek, ha bármire vevő vagyok, amin Vincze Nóra neve szerepel?

Pozsgay Gyula: Az ifjú oroszlán – Pozsgay Gyula egy nagyon specializált alműfajban tevékenykedik, ahol a technika, a tárgyi kultúra majdhogynem a főszereplő. Az öreg tigris sikere után kíváncsivá váltam: mit tud még kihozni ebből a műfajból, a korábbi kötet személyességét ezúttal mivel pótolja, milyen egyedi ízt tud kölcsönözni munkájának.

Kántor Mihály, Szabó Csaba, Fritz Zoltán: Magyar Rocktörténet (’60 –’70) – hogy lehet egy 108 oldalas képregényben feldolgozni azt, amire a Sebők-Jávorszky duó egy 400+ oldalas kötetben tette eddig a legsikeresebb kísérletet? Az állami támogatással együtt megkapjuk-e a néhol előforduló didaktikus történetet is? A választott téma és korszak kiválóan alkalmas erre. Ugyanakkor a szerzők és a lektor nevei a szememben minőségi garanciát is jelentenek, így a magam részéről megszavazom a bizalmat.

Bayer Antal, a Nero Blanco Comix kiadó vezetője:

Mivel a Képes Krónikák A népet szolgáljuk című képregényét már olvastam, ezt a kötet nem várom, hanem melegen ajánlom. Történelmi témájú képregény, nagyrészt az ismert tényekhez ragaszkodik, arról pedig, amiről már sosem fogjuk megtudni, hogy mi az igazság, egy hihető és izgalmas verziót mutat be. Jó dramaturgiával, magas színvonalú rajzokkal és színezéssel. Bár ilyen lenne minden 56-os képregény.

Szintén nem ismeretlen számomra az olasz scifi sorozat, a Nathan Never első része. Illetve dehogy első, hiszen az már megjelent a Maximum Bonneli antológiában, ám sajnos folytatás nélkül maradt. Most az eddig csak Tex-klasszikusokkal jelentkező CSA Comics két jóval későbbi történetet mutat be, nevezetesen a 250. és 251. részt. Szerencsére ezeket még nem olvastam sem olaszul, sem angolul. Gyorsan le fogom tépni a fóliát erről a (csak Magyarországon) 18+-osnak minősített kötetről.

Megvenni nem fogom az új Lucky Luke-kötetet (Rantanplan bárkája), mert majd franciául akarom beszerezni, de kíváncsi vagyok rá.

Remek kezdeményezés volt a Ciceró Könyvstúdiótól képregénypályázat kiírása két olvasói korosztály számára. Régen kinőttem mindkettőből, de még a gyerekeim is – szóval nem biztos, hogy az érdeklődésem az Átváltozások iránt vásárláshoz is fog vezetni. A szerzők között vannak, akiket kedvelek, és vannak, akikről még nem hallottam, a várakozásból lehetnek felfedezések.

Biztos beszerzés viszont Sváb József gyűjteményes kötete, a Krampusz. Nem tudom, lesz-e benne olyasmi, ami eddig csak fiókban hevert, mindenesetre ez a különleges figura egyedi újdonságnak számított 1990 környékén, szívesen idézem fel újra.

Pluszban említem meg a Magyar rocktörténet képregény első részét, amely a 60-as és 70-es éveket öleli fel. Ez tutira kell nekem, azért is, mert rockzene, azért is, mert a felét Fritz Zoli rajzolta. A megjelenés körül voltak buktatók, ezért még hivatalosan a kiadott listára sem került fel, de reméljük, nem merülnek fel az utolsó pillanatban olyan gondok, amik miatt ne vehetnénk a kezünkbe jövő vasárnap.