Május 12-én több külföldi alkotóval és kiadvóal lehet találkozni a 19. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon. A személyes megismerkedés előtt néhány kérdést tettünk fel nekik e-mailben. Elsőként az osztrák Vinz Schwarzbauer válaszolt, aki egyrészt a bécsi Kabinett kiadót képviseli, másrészt megjelenik első magyar nyelvű képregénye is. A kérdező Bayer Antal volt.

BA: Melyik képregények, karakterek és alkotók adták az első ihletet, amikor elindultál ezen a pályán?

VS: Emlékszem, serdülőkoromban az egyik barátommal együtt nagy hatást gyakoroltak ránk a Tini Nindzsa Teknősök képregények. De minket inkább az eredeti, Eastman és Laird által készített, sötétebb történetek vonzottak, amelyeket felnőttebb közönségnek szántak. Ekkor mi is készítettünk egy képregényt egy nindzsáról, a barátom írta, és én rajzoltam. De szintén jelentősen hatott rám a Dragonball is.

BA: Ma kik a kedvenceid?

VS: Azt hiszem, leginkább Olivier Schrauwen és Taiyo Matsumoto. Schrauwen művei innovatívak, és van egy fura humora. Matsumoto volt az, akinek a hatására képregényt készítettem a pingpongról. Csodálom a rajzstílusát és a munkáinak a hangulatát.

BA: Szerinted mik az Ausztriában készülő képregények sajátosságai a három főtípushoz képest (amerikai, francia-belga, manga)?

VS: Az osztrák képregényes szcéna viszonylag kicsi, és meglehetősen szétszórt. Mivel a művészeti iskolákban nem folyik dedikált képregényalkotói képzés, a szerzők nagy része autodidakta. Ugyanakkor ez a diverzitás teszi érdekessé a szcénát, mindenkinek megvan a saját, egyedi stílusa. És talán összekapcsol minket az osztrák humor, amely sokszor fekete és morbid, és az osztrákok közismerten hajlamosak a panaszkodásra.

BA: Gyakran veszel részt képregényes rendezvényeken otthon és külföldön? Mi a véleményed a képregény szerepéről a kulturális kapcsolatokban?

VS: Ausztriában egyre több a képregényes rendezvény. Ha Bécsben van valami, mindenképpen megpróbálok ott lenni. Néha eljutok külföldi fesztiválokra is. Szeretek más országbeli alkotókkal találkozni és beszélgetni, összekötnek minket az olyan közös kihívások, mint az alkotási folyamat és a gyakran igencsak alacsony fizetség.

BA: Milyen képregényed jelent meg legutóbb, és milyen projekteken dolgozol most?

Nemrég jelent meg egy rövid képregényem a SPROSS című antológiában. Ez a képregénymagazin fiatal alkotókat mutat be Ausztriából és Németországból, de szerepelnek benne más országokból származó szerzők is. Ami pedig a jelent illeti, egy graphic novelen dolgozom, amelynek a főszereplője két bécsi pingpongbajnok az 1930-as évekből. Az egyikük zsidó volt, a másik nem. Az ellentmondásos élményeik – az egyiknek menekülnie kellett, a másik a nácik alatt is játszott – érdekes háttérrel szolgálnak a történetükhöz.