A 2014-es Korcsmáros Pál-díjat az EpicLine alapítója, szerkesztője, legaktívabb írója és "Vadregény" című sorozatának rajzolója, Tálosi András, vagyis Spuri kapja. Emlékeztetőül: a Korcsmáros Pál-díjat 2012-ben alapította a Képes Kiadó és a Magyar Képregény Szövetség azért, hogy az előző naptári évben legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó magyar képregényalkotó munkáját elismerje. 

Spuri május 18-án, a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon veheti át a díjat. A ceremóniát követően 15 órakor Fióktól az újságosig - a képregénykiadás mai lehetőségei Magyarországon címmel tart előadást, ahol néhány műhelytitkot is elárul, valamint a magazin jövőjéről is beszél majd.

Tálosi Andrást az elismerés apropóján Szép Eszter kérdezte:

A Korcsmáros Pál-díj az EpicLine első évadával demonstrálható írói, szervezői, kiadói, szerkesztői munkád elismerése. Mesélj, kérlek, a magazin kiadásának gyakorlati oldaláról.

Az EpicLine története mélyen a 5Panels csapatában gyökerezik, hiszen ha nem lennének azok a kiváló alkotók, akikből az EpicLine stábja felépült, akkor sehol nem lenne a magazin. Én csak annyit tettem, hogy a csapatban rejlő erőforrást a lehető legjobb módon, mindenki megelégedésére próbáltam kiaknázni. Ilyen szempontból azt hiszem, nyughatatlan vagyok. Az elmúlt három évem arról szólt, hogyan juttassam lépésről lépésre előrébb a 5 Panelst, mert az egy helyben toporgást valahogy nem szeretem.

Nem tervszerűen haladtunk, hanem csak mentünk a lehetőségek övezte úton. Amint volt lehetőségünk egyet előre lépni, előre léptünk úgy, ahogy a legbiztonságosabb volt. A magyar képregény vékony jégen táncol, ezért nem is csoda az óvatoskodás mindenki részéről (itt elsősorban a kiadókra gondolok.) Elvégre mindenki a saját pénzét teszi kockára minden egyes új megjelenéssel.

Az EpicLine hiteles története az, hogy már-már elindultunk a könyvesbolti terjesztés útján (a Lírával volt is szerződésünk), amikor megjelent a Sötét Erők című ópusz. Ez azóta közöttünk már legendássá vált, sokat idézünk belőle. Sosem titkoltam, mennyire nem tetszett - most azt mondom, annyira rossz volt, hogy már zseniálisan jó lett. Őszintén sajnálom, hogy nem készült belőle folytatás.

Lényeg a lényeg, nagyon felbosszantott, hogy valami, ami ennyire rossz, hogyan kerülhetett újságárusi terjesztésbe... Aztán addig-addig jutottam a felháborodásban, hogy rájöttem, mi soha nem is gondolkoztunk az újságárusi terjesztésen. De miért nem? A különböző címek bedőlése, a kiadók megszűnése vagy kivonulása egyértelműen jelezte, hogy az újságárusi terjesztésből a könyvesbolti felé kell venni az irányt. A legtöbb kiadó így is tett. De 2013 őszén már azért lehetett hallani, hogy az Alexandra nagy összegekkel tartozik a kiadóknak. A többi terjesztőről sem hallottunk pozitívabb megnyilvánulásokat. Én viszont nem engedhettem meg magamnak, hogy a pénzem hónapokat (rosszabb esetben éveket) álljon a terjesztőknél. A Sötét Erők félelmetes erővel világosított meg, és olyan paradigmaváltást hozott, amit azóta sem bánok.

Egyértelművé vált, hogy az újságárusoknál lehet egyedül keresnivalónk a továbbiakban. Ez volt a kiindulópont (főleg azért, mert a Lapker megbízhatóan fizet, a többi terjesztőtől eltérően). Nagy kérdés volt, hogy mit küldjünk az újságosokhoz, milyen gyakorisággal, milyen formátumban. A válaszokból végül megszületett az EpicLine arculata, formája és felépítése. Mai napig úgy tartom, hogy a lehető legjobb kompromisszumokat hoztuk meg.

Az öt történetből négyet te írsz. Van kedvenced? Van olyan, amit könnyebb írni?

Egy-egy epizód cselekményén mindig sokat töröm az agyam. Szinte állandóan változik, valahányszor újragondolom. A legnagyobb nehézség kiválasztani a sok-sok variánsból azt az egyet, amit majd a rajzoló meg is valósít. Ez négy sorozat ("Busók", "A Fekete Holló", "Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai", és "Vadregény" - a szerk.) esetében hatványozottan igaz. Lényegében több idő megy el az ötleteléssel, a dramaturgia átgondolásával, mint a tényleges forgatókönyv-írással. Vannak nehéz időszakok, amikor elakadok, és nem tudom, hogyan tovább. Mert hiába ismerem a cselekményt, van úgy, hogy az elmesélés módjába törik bele a bicskám.

Mondj egy példát.

Legalább egy hónapot ültem a "Szekerce és Szemerce" harmadik részének börtönös jelenete fölött, mert fogalmam sem volt, hogyan vágjak bele abba, amit a szinopszisban szépen megfogalmaztam: "Gyurkó bekerül a börtönbe". Kellett egy hónapnyi pihenő, hogy tiszta fejjel, minden addigi ötletet félretéve ugorjak neki a dolognak. Mivel ezt volt a legnehezebb megszülni, ezért talán a "Szekerce és Szemerce" áll most a legközelebb a szívemhez. De nem sokáig örülhetek neki, mert folytatni kell a munkát, és át kell állítanom az agyamat a következő sorozatra, hogy abból is kihozhassam a tőlem telhető legtöbbet.

Ez a mostani, az EpicLine 8-ban megjelent epizód különösen vicces lett mind szövegében, mind  képeiben. Úgy érzem, beérett az együttműködés a rajzolóval, Koska Zolival. Hogyan dolgoztok vele együtt? "A Fekete Hollónak" van még állandó rajzolója, Vári Tomi, de a Busók stafétaként jár körbe. Hogyan képzeljük el egy rész megszületését?

A Szekerce és Szemerce kapcsán a második rész elkészülte során Zolival megegyeztünk, hogy neki az a jobb, ha a párbeszédeket küldöm át és azt, hogy rajzilag hány oldalt használhat el az adott jelenetre. Minden mást ő csinál az oldalkompozícióktól kezdve az egyes képkockák kameraállásain át egész a figurák viselkedéséig. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha filmről beszélnénk, akkor én lennék a dialóg író, ő meg a gag-man. Ez a felállás tényleg beérett a "Szekerce és Szemerce" harmadik részénél.

Ezzel szemben "A Fekete Hollónál" általában elég markáns elképzelésem van az oldalkompozícióról, de szerencsére Vári Tomi sokkal szabadabb panelhasználattal él, mint én, úgyhogy sokszor az oldalak dinamikussága is az ő magánakcióinak köszönhető, nem a forgatókönyvnek. Ha én csinálnám ugyanazt, biztos, hogy merevebb történetvezetést kapnának az olvasók.

A "Busók" esetében eddig csak az utolsó két epizód készült úgy, hogy annak a forgatókönyve előre meg lett írva (van, aki ne hallott volna a "Majd, ha fagy!"-átdolgozásról?) ezért azokon már érződhet is egy kis tudatosság. Ám mivel a busók minden alkotónk szívügye, erre a szériára hat leginkább a 5 Panels-nyomás is. A hatodik részben például a forgatókönyv szerint az egyik képkockán szerepeltek volna a halott szülők holttestei is, amiből aztán valahogy elég hosszas vita alakult is ki. Nem mondom, nagyon keményfejű vagyok, nehéz meggyőzni bármiről is, de ez esetben engedtem a nyomásnak, és végül konszenzusra jutva lemaradtak a hullák az említett képről. Igazából senkinek nem hiányoztak (nekem sem), és így megmaradt a 5 Panels-béke is. Valahogy így működik ez mifelénk.

A visszajelzések alapján a közönségnek van kedvenc története?

Nem sok visszajelzés érkezik, sajnos, de úgy hiszem, "A Fekete Holló" igazán kedvelt. Talán azért is, mert az a legkönnyebben zsánerbe határolható széria. Az olvasók a többi sorozattal egyelőre még nem tudnak mit kezdeni, nem igazán lehet ezeket besorolni. Talán ha véget érnek egyszer, majd megmondják róluk, hogy ez vagy az, de addig tartózkodnak tőle. Én sem akarom skatulyába tenni őket, mert azzal magamat korlátoznám. Így nem a zsáner határoz meg engem, hanem a józan belátásomra hagyatkozva feszegethetem a határokat.

Észreveszed valamilyen képregényalkotó - főleg író - hatását magadon, miközben a józan belátásodra hagyatkozva határokat feszegetsz? Vannak nagy példaképeid?

Stan Sakai Usagija és Jeff Smith Bone-ja az, amit tudatosan is vizsgáltam az olvasóra gyakorolt hatástól kezdve az egyes fejezetek felépítésén át egészen a jelenetek dramaturgiájáig lebontva. Egyrészt már az eddigi életművük miatt is nagy példaképek, de ahogy az olvasót manipulálni tudják, az elképesztően zseniális. Igen, azt hiszem ők a példaképeim. Hogy mennyire vannak rám hatással, azt nem tudom. Közvetve mindenképp. Egyetlen mottót fogalmaztam meg magamnak (talán az ő hatásukra is): "Légy meglepő!"

Igen, a meglepetések nem ritkák az általad írt sorozatokban. Mégis, a Tiszatáj online-on azt mondtad, hogy, idézem: "az egyedülállóság hátszele el fog fogyni, amint az olvasók megszokják a magazin jelenlétét a piacon; ezért ahhoz, hogy minél tovább fennmaradhasson a lap, minőséget kell nyújtani az olvasóknak." Milyen terveid vannak, a második évadra? Tervezed, hogy valamit máshogy csinálsz majd?

Biztosan lesz változás, sajnos a piac nem engedi, hogy ebben a formában haladjunk továbbra is. Az első évadot mindenképp befejezzük így, a folytatásról pedig majd a 10. Képregényfesztiválon szeretnék nyilatkozni. De megnyugtatok mindenkit, lesz folytatás (anélkül ugyanis nem lehetne változás sem). Vannak további tervek is, arról szintén a fesztiválon lesz bejelentés.

Az EpicLine-t újságárusoknál kapni - bevált ez a terjesztési mód?

Feltétlenül. Ma sem választanék mást. A magyar képregénynek az újságosoknál a jövője, ehhez nem is férhet kétség, főleg, ha a könyvterjesztőkről szóló híreket vesszük alapul. Azt gondolom, a kötetes megjelenések kora lassan lejár, vagy ha nem is, átköltöznek majd az újságosokhoz. Valljuk be, a képregénynek amúgy is ott a helye (no meg a különböző kütyükön digitálisan). Persze ez nem jelenti azt, hogy az újságárusi terjesztésben virágozna a képregény, de ott könnyebb tetszhalott állapotban tartani. A könyvesboltok polcain már-már temetni lehetne őket. Mondom ezt úgy, hogy semmi tapasztalatom nincs a könyvesbolti terjesztésről, csak amennyire az információmorzsákból össze tudom rakni a képet. Akárhogy is, mi biztosan az újságosoknál fogunk kitartani.

Az elmúlt hónapban két interaktív akciója is indult az EpicLine-nak, a Kerülj címlapra! fan art címlapverseny, és a spin-off szavazás, amikor az olvasók egy online hatodik történet témájáról dönthettek. Ez utóbbit egy "A Fekete Holló" világában játszódó detektívtörténet ötlete nyerte. A címlapverseny adja magát, de van energia még egy sorozatra?

Itt egy félreértést el kell, hogy oszlassak. A spin-off sztorit nem online fogjuk közölni, egyelőre keressük a legmegfelelőbb módját a kiadásának. Vicces egyébként, hogy eredetileg egy "Szekerce és Szemerce" spin-offot szerettem volna írni, de valamiért úgy döntöttem, kikérem az olvasók véleményét is róla, hátha így egy közvetett kommunikáció elindul az olvasók és a kiadó közt. Ezért mind a négy általam írt szériához kitaláltam egy-egy spin-off ötletet - mert hülyén nézett volna ki, hogy csak a Szekercéhez van - és ebből "A Fekete Holló" került ki győztesen.

Na jó, amikor megfogalmaztam "A Fekete Holló" spin-off tervét, én is láttam, hogy egy ilyen misztikus-nyomozós képregény hiánypótló lenne a magyar piacon - úgyhogy utólag cseppet sem csodálkozom, hogy az lett a befutó.

A címlapterv-pályázat hasonlóan az olvasói bázist szerette volna megmozgatni, valamint felhívni kicsit szélesebb körben is a magazinra a figyelmet. Úgy látszik egy rajzverseny jobban eladható reklám, mint a "Megjelent a legújabb szám!" szlogen.

Lesznek még ilyen akciók? Mekkora az érdeklődés? 

A spin-off szavazás nyilvános, annak a részvételi adatait bárki láthatja. Nem nagy számokról beszélhetünk. Hasonlóan a borítópályázatra sem érkeznek még tömegével a rajzok, de arra bőven van idő. Remélem a nevesebb alkotók is pályáznak majd, elvégre újságosnál címlapon lenni szerintem szuperjó dolog.

Sikerült ezzel a két akcióval kicsit megmozgatni az olvasókat, vagy feltérképezni, ami az EpicLine-történetének nagy kérdőjele, hogy kik is olvassák a magazint?

Nem tudom, és nem tudom. Tippem sincs, milyen hatásai vannak az olvasókra nézve az akcióknak, de ha lesz rá mód, biztosan fogunk még ilyen játékokat hirdetni. Az olvasóinkról - visszajelzések híján - sajnos, nagyon keveset tudunk. Remélem, ez is változni fog idővel.

Nagyon reméljük mi is. Gratulálok a díjhoz, és kíváncsian várom az előadással egybekötött bejelentéseket 18-án.