Csordás Dani neve lassan összeforr az Alfabéta-díjjal, hiszen közel minden évben jelölik valamelyik kategóriában - nem véletlen. Idő kérdése című képregénye a Szépirodalmi Figyelőben jelent meg, és kép-novella kategóriában indul a győzelemért.

Mi a helyzet a csordasdaniel.blog.hu-val? De most komolyan: tervezed még folytatni?

Tervezem persze, de mostanában annyi munkám van, hogy egész egyszerűen nincs rá időm. Amikor meg egy kis szabadidő akad, nincs kedvem akkor is a táblánál görnyedni, inkább elmegyek gyúrni.

Nemrég nyílt kiállításod az Osztrák-Magyar Intézetben Eric Nordennel közösen. Ezen kívül mi a helyzet veled képregényfronton? Mennyi időd jutott képregényezni az elmúlt egy évben?

Konkrétan semennyi, szó szerint. A kiállításon régebbi munkák szerepeltek.

Milyen munkáid vannak most, még mindig storyboardokat készítesz reklámokhoz? Változott valami az elmúlt 1 évben?

Storyboardozás ezerrel, már nem csak reklámokhoz: a most készülő Budapest Noir c. filmhez is készítettem storyboardokat. Gárdos Éva rendező szabad kezet adott nekem, ami a plánozást illeti, nyitott volt az ötleteimre és úgy érzem elégedett is volt a munkámmal.

Az Idő kérdése egy olyan problémát jár körbe, ami nagyon is lényeges manapság: archiválás, digitalizáció, reprodukció. Mi volt a tényleges apropója ennek a gondolatnak, amire a képregény alapul?

A Szépirodalmi Figyelő tematikus számába készült, amely a múzeumok, az archiválás kérdését járta körül. A blogomhoz hasonlóan oldottam meg, saját élményekből kiindulva jutottam el általános, filozófiai kérdésekig. A saját élmények persze éppoly általánosak: ugyan kinek ne füstölt volna már le a winchestere, az összes munkájával?

The Cure, Depeche Mode, Morrissey, Massive Attack, Legendary Pink Dots - csak néhány együttes, ami felbukkan a képregényben, de a listának, gondolom, még bőven nincs vége. Mi a viszonyod a zenéhez?

Nagyon szeretem a zenét, lemezeket gyűjtök, általában a kérdésben felsorolt régi nagy kedvenceimet hallgatom munka közben. Vagy a YouTube-on Hihetetlen Magazint, Világpanorámát Szaniszlóval, hogy képben legyek a háttérhatalommal és a gyíkemberekkel kapcsolatban, bár a kettő valószínűleg ugyanaz. Ha hallgatok egyáltalán valamit. Mivel kettő, hamarosan három gyerekem van, megtanultam értékelni a csendet. Enjoy the silence - ahogy a Depeche Mode mondja.

Hogyhogy ismét elkezdtél festeni? Csak magadnak, vagy egyéb terveid is vannak? Mi a viszonyod egyébként a "hagyományos" művészeti formákhoz?

Az, hogy megint elkezdtem festeni, az kb 2010-ben volt és nem tartott sokáig. Lakásban nehezen megoldható: büdös, nagy, útban van. Igazából a rajz az én világom, bár van néhány egész jó, értékelhető festményem, tizenöt évvel ezelőttről. Még simán el tudom képzelni, hogy ha lesz valami műtermem, meg időm, meg a gyerekek már nagyobbak lesznek, újra ecsethez nyúlok.

Azt most már tudjuk, hogy lemezeket és pólókat gyűjtesz, de gondolom van otthon pár képregényed is. Miket olvasol és honnan veszed/rendeled őket? Van, amit rendszeresen megveszel?

Három polc van tele velük itthon, van, amit már öt éve megvettem és még nem olvastam el. Néha, külföldi fesztiválokon beszerzek ezt-azt, rendszeresen nem vásárolok semmit.

Mik a tervek képregényes téren? Tervezel önálló kiadványt megjelentetni mostanában (vagy úgy egyáltalán bármikor)?

Tervezek én mindent, kötetet, sőt köteteket! Félkész munkákkal és ötletekkel tele a padlás. Megvalósítani: idő kérdése.

//Komornik Eszter//