Alfabéta-interjúk: Koska Zoltán

A kép-regény kategória interjúit a képregények Leonardo DiCapriójával, vagyis az idén hetedjére jelölt Koska Zolival kezdjük meg - a Titkos Társaság ötrészes minisorozatának utolsó két része a decemberi Hungarocomixra jelent meg.

koska.jpg

Már egész fiatalon elkezdtél képregényeket csinálni és a legtöbb képregényes kötődésű rendezvényen ott vagy. Milyen hatások érnek itt, miket és kiktől tanultál? Illetve mit javasolnál azoknak a fiataloknak, akik szeretnének képregényt készíteni, de nem tudják, hogyan álljanak neki?

Én általában mindig jó érzéssel megyek el egy-egy képregényes rendezvényről, már csak azért is, mert valami esemény mindenkit kiemel  a szürke hétköznapokból, és jó motiváló tud lenni, hogy egy-egy képregény időben elkészülhessen egy rendezvényre, ne álljon a fiókban a semmiért. Hatások inkább a hétköznapi eseményekből jönnek, és azokból tanulgatok, a rendezvényeken inkább szocializálódok. A fiatalok előtt nem akarok bölcs mentorként feltűnni az okoskodásaimmal. Legfeljebb csak annyit mondok, hogy csinálni kell, meg hogy nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy minden "tökéletes" legyen egy képregényben.

Mik a tapasztalatok az elmúlt 1 év vásárai után a 5panelsszel? Figyelitek az eladásokat és próbáltok olyan csinálni, ami a közönség körében jobban megy? Elfogyott már a TT 60 példánya? A nemzetközi közönség felé is terjeszkedtek?

Én azt vettem észre, hogy a promózás olyan 50%-ot tud dobni bámin, és sokszor igazi szerencse is kell hozzá, hogy igazán felkapott legyen, ezeket szerintem nem lehet előre látni. De a felkapottság ugyanúgy hozhatja valaminek a vesztét is. Meg sokakat az újdonság ereje jobban vonz, minthogy valaminek a sokadik folytatását megvegyék. Én csak a magam kiadványaimról tudom elmondani, hogy se nem relámozon agyon őket, se nem hatnak az újdonság erejével, ezért olyan közepes az érdeklődés irántuk szerintem.:) A TT részeiből még mindig van olyan 10-15 példány, de az első részből már készült  20 példányos utánnyomás. A nemzetközi terjeszkedésre mindig vannak tervek, Szebeni Peti is már feltöltötte a netre a Testvéreket angolul. A fordítás is attól függhet, kinek mennyi ideje van rá.

Ki a kedvenc detektíved egyébként és miért?

Ezen még nem gondolkodtam el, meg amúgy nem is vagyok annyira benne a detektívregények olvasásában, de ha jobban belegondolok, akkor L lenne az a Deathnote-ból. Nagyon furcsa figura, furcsa gesztusokkal, akiről nem hinné az ember, hogy egy nagyon intelligens nyomozó. És nagyon rejtélyes is, ő ihlette, hogy egy betűről nevezzem el F.-et a Halál és az iránytűből (Mr. Í lett volna eredetileg, de azt a poént már sokan ellőtték).

Most, hogy a Titkos Társaság lezárult, ismét belekezdesz egy folytatásos sztoriba? Jobban kedveled ezeket egyébként, mint a rövidebb, egy lélegzetvételű munkákat?

Igen, vagy az előbbi folytatásán akarok dolgozni, de az már egy kötet lenne, vagy a Szekerce és Szemerce újabb epizódján kezdhetünk el gondolkozni Spurival. De közbe jutottak eszembe újabb kis ötletek rövid képnovellákra, azoknak is lehet nekikezdek majd egyszer. Meg még Pádival is elkezdtünk most egy 16 oldalas színes sci-fi képregényt. Igazából rövidebb és hosszabb terjedelemben is tök jó dolgozni.

A Nyalintás neszét, amin vezető animátorként dolgoztál,  beválogatták a Cinéfondationba és elnyerte a legjobb magyar animációs film díját a Mediawave-n. Hogy kerültél be a csapatba, milyen volt a munka? Egyáltalán: mit csinál egy vezető animátor egy „sima” animátorhoz képest?

Kicsit túlzás így utólag belegondolva, hogy annak vagyok kiírva a filmben. Szerintem egy igazi vezető animátor olyan lehet, mint egy animációs rendező, aki koordinál más animátorokat, kijavítja a hibákat, meghatározza a mozgások ritmusát. Én csak annyit csináltam, hogy egy bizonyos mennyiségnél több jelenetet animáltam le, mint mások, ennyi:). Színezni meg nem is kellett nekem, így lendületesebben is bírtam haladni. A filmbe a MOME gyártásvezetői révén kerültem be - amikor közelednek a diplomavédések (mint például most is) minden épkézláb embert meg kell keresni, hogy ha teljesen készre nem is, de legalább 80%-ban meglegyen a védésre.

Szabadúszóként gondolom, nagyrészt otthonról dolgozol. Hogy néz ki egy átlagos napod, mennyi időt szánsz a munkára és a képregényezésre? Hogyan találnak meg a különböző projektek?

Igen, sajna sokat kell otthon ülnöm, amitől kicsit kezdek eltunyulni. Régebben a napi bejárás  jót tett az alakomnak, de mostmár drágább a felnőtt-bérlet :D Általában olyan 8-10 között ébredek fel, aztán bánkódom egy sort azon, hogy nem bírok korábban felkelni, és reggeli után ülök is neki az elvégzendőknek. Többnyire e-mailen tartom a kapcsolatot a rendezőkkel, úgy küldik nekem a jelenetek layout-jait projektfájlban. Néha olyan layout-ot kapok, amiben egy póz van csak megrajzolva, néha meg több, és azokat kell megmozgatnom, 3-4 rajz közé mondjuk 8-10-et beékelni. Szerencsére ez már mind digitális rajztáblával megy, így nem pazarlok annyi papírt. És közbe végighallgatom a világ összes  hosszabb Youtube videóját, Popper Pétertől a Nostalgia Critic-en át a Mézga családig (az emberi beszédet jobban szeretem hallgatni a zenénél). És néha sikerül hajnali 1-ig is fennmaradnom. A képregények pedig úgy csúsznak be, hogy előfordul, amikor valamiért nem tudnak küldeni új layout-ot, azt veszem észre, hogy van egy másfél-két napom képregényekre, és akkor csinálom őket. De pl. a Titkos Társaság legnagyobb része mégis a nyáron készült, amikor a diplomavédések után hirten nyugodalmas idők jöttek, és akkor jobban haladtam az oldalakkal. De ez így volt még akkor is, amikor suliba jártam. Az újabb és újabb szerzői kisfilmes lehetőségekkel többnyire mindig a filmek gyártásvezetői (akiket a MOME révén már ismerhetek) keresnek fel, és ők adnak tovább a rendezőknek. De heti két-három alkalommal feljárogatok Pestre, a suliba, KKK-ra, Lénárd Laci munkehelyére, hogy a lássák, hogy még megvagyok. És a laptopomat mindig magamnál tartom, mert szimbiózisban élünk.

Min dolgozol most (a képregényeken kívül)? Mik a hosszútávú terveid a munkában? Tervezed folytatni az egyetemet, vagy a gyakorlati tapasztalat többet ad most?

Most főként Felvidéki Miki diplomafilmjén dolgozom, de emellett Lovrity Kati diplomafilmje is ott van és Traub Viki Dargay Attila-pályázaton nyert filmjével is haladni kéne, de azokkal sajna lassabban tudok haladni (most még). Most úgy tűnik, elég sok hazai kisebb-nagyobb animációs film készül, amiket főként filmfesztiválok látogatói láthatnak sokat. Remélem azért eltart sokáig ez az állapot a magyar animációban. Nem tudom, mit tervezzek hosszútávra igazából, csak annyit kérek, legyen mindig időm képregényekre! Az egyetemi léttől kicsit elszoktam, sokan kérdezik ezt tőlem, de most mintha a gyakorlati tapasztalat és a kapcsolatok fontosabbak lennének nekem.

Te mennyire követted a tavalyi hazai megjelenéseket? Van olyan, ami kifejezetten tetszett?

Követtem-követgettem:) Amit tudok, vagy akarok, be is szerzem. Szerintem a mostani új magyar megjelenéseket be fogom szerezni, csak nem lesz elég polcom itthon. A mostani jelöltek közül nem mindet olvastam még, de a Talaj tök jó volt, az 5Palloshoz személyes okokból is tudok kötődni, de a legesélyesebbnek A könyvjelzőkészítőt tartom a díjra.

 

//Komornik Eszter//