Stark Attila új könyvét, a Kulolandot hozza a Hungarocomixra, aminek kapcsán a majmot leváltó új figuráról, szerkesztésről, és zine-ekről beszélgettünk. (A Hungarocomix programja itt található, infók a helyszínről és időpontról pedig itt.)

Szép Eszter: Először is, mit kell tudni a Kulolandról? Hogyan viszonyul ez a kiadvány a Kulocityhez? Azért is kérdezem ezt, mert a Kulocity mint a kétezres évek hangulatának és terének lenyomata kanonizálódott, 2015-ben pedig arról beszélsz a VS-nek, hogy ezt a világot már magad mögött hagytad. 

Stark Attila: Igen, a Kulocity egy konkrét időszakról szólt, a naplószerű részek, jegyzetek, stb valós helyekre utaltak és valami történetféleség akart belőle összeállni. A Kuloland inkább egy válogatás az utóbbi 4-5 évből: firkákat, posztereket, festményeket összefűző album megtűzdelve néhány képregényszösszenettel, fotóval, egyébbel. A Kulocity személyes jellegű sztorija helyett itt egy képlékenyebb, de szintén a minket körülvevő világról van szó: sorozatok utazásokról, zenéről, bulikról, gépekről, természetről, köztük barátok munkái és közös projektek. A különbségek ellenére ez a Kulocity és a Bélváros szerves folytatása, de a kulofigura és a majom után itt Puss In Booze, a kandúr a kalauz.

Szép Eszter: Mind a két könyved címe nagy tereket emel ki, várost és országot, de aztán amit az oldalakon művelsz az darabokra töri ezeket a tereket, aztán a kis töredékekből összeáll valami. Amikor rajzolsz, festesz, alkotsz, mennyire fontos számodra a tér, a felület? Hogyan áll össze egy oldal?

Stark Attila: Az előbbiben a város nem csak mint helyszín, de mint téma is fontos volt. Azóta helyet változtattam, nagyobb szerepet kapott a természet – a  cím kicsit erre is utal. Az oldalak nagyon vegyes helyzetekben készültek mindkét könyvnél, jó részük eredetileg nem azzal a céllal, hogy oldalpárra kerüljön. A Kuloland tematikája a szerkesztés alatt állt össze, és egészült ki plusz oldalakkal.

Szép Eszter: Hogyan képzeljük el ezt a szerkesztési folyamatot?

Stark Attila: Végig kellett nyálaznom az elmúlt pár évet, rendszerezni aszerint, hogy a könyvben hogyan tudnak a munkák egységeket alkotni, legyen valami íve a katyvasznak – ezeket válogattam, szűrtem, kiegészítettem, átalakítottam, stb. Több szempont is érvényesül egyszerre, de ezek elmondva nem túl érdekesek, vagy összeáll a rajzokból, vagy nem.

Szép Eszter: A képregényes rendezvényeken a zine-es kivetülésed, a Vulkán, a BP Zines-zel közösen szokott megjelenni. Ez barátság, vagy együtt gondolkodás, együtt alkotás (is)? 

Stark Attila: A Bp Zines-szel friss és motiváló a barátságunk, hasonló dolgokat csinálunk, és a képregényes rendezvényeken adta magát a lehetőség, hogy közösen próbálkozzunk. A Vulkán Péter Judittal közös projektünk. Olyan kiadványközpontot igyekszünk megvalósítani, ami az itthoni független printkultúra színe-javát igyekszik közös térbe emelni, legyen szó poszterekről, zine-ekről, képregényekről vagy egyéb albumokról. A Kis Diófa utcában jelenleg is használt műhelyünket alakítjuk át céljainknak megfelelően. Itt lehetőség kínálkozik a kiadványok bemutatásán túl arra is, hogy wokshopokat szervezzünk, ahol a résztvevők elsajátíthatják a képregény- és fanzin készítés vagy a szitázás alapjait. Szervezünk kiállításokat is, hosszú távú célunk, hogy az itthoni megjelenések mellett a dél-szláv kiadványokat is megmutathassuk.

Szép Eszter: Mit szeretsz a zine-ben mint kifejezési formában? És hogyan találtál rá a fanzine-okra?

Stark Attila: Talán külföldön láttam először ilyesmit, foglaltházas környezetben. Mi az 1000%-kal kb 2002-ben kezdtünk el Popshit című füzeteket csinálni, ezek teljesen vegyes tematikájú kollázsokból álltak, nagyrészt fénymásolatokból, letraset betűkkel, belefirkálva. Nem tudom, mi fér bele a "fanzine" kategóriába, nálunk olyan kis füzetekről van szó, amit kis példányszámban mi magunk le tudunk gyártani, kiadó nélkül "megjelentetni". Régebben ez kb. csak a fénymásolóra korlátozódott, már jóval több elérhető nyomdai megoldás van.

Szép Eszter: A zine-ekben törekedsz arra, hogy elmondj egy történetet (ahogy a képregények történetet mesélnek), vagy ezt elhagyod? És honnan jönnek a munkagépek, ami az egyik zine-ed témája?

Stark Attila: Lehet történet, de ezek sokszor inkább kis "albumok", adott témára vagy anélkül. Nincs általános szempontom arra, mit szerkesszek egy fanzine-ba. Itt egyelőre pár füzetről van szó, van amelyik közös workshopon készült, van amibe egy adott időszakból gyűjtöttem össze firkákat, van ahol pedig a munkagépek a téma – hogy honnan jönnek, azt én is szeretném tudni!

Szép Eszter: Vannak olyan elemek, kifejezési lehetőségek, amiket képregényekből tanultál, és a mostani munkáidban is fontosak számodra? 

Stark Attila: A Kulolandben több sorozat fiktív képregényborítókból áll, a festmények sokszor inkább megfestett poszterek vagy képregénykockák, vagy ezek elemei keverve másokkal.