Idén igazi kihívás interjúkat készíteni az alkotókkal, hiszen nem véletlen jelölték őket Alfabétára: népszerűségüknek hála többször elmeséltek már mindent a szóban forgó alkotásukról. Vagy azért nem mindent? Következzék egy extra hosszú interjú a kép-regény kategóriában versengő Kittenberger alkotóival!

Hogy áll a következő rész, mikor fog megjelenni?

TSZ: Egyelőre sokkal gördülékenyebben folyik a munka, mint legutóbb és ha saccolnom kellene, azt mondanám hogy november-december körül már lehet olvasni a kályha mellett az új kalandokat.

SGY: Dolgozunk rajta, azon vagyunk, hogy még az idén megjelenjen.

Milyen együttműködések találtak rátok az első rész megjelenése óta?

TSZ: Nehéz összeraknom,  mi volt előtte és mi jött utána,  de a Kittenbergernek köszönhetően hamarosan nagyon belemerülök a Helka képregényadaptációjába is. A Kitty nélkül ez nehezen jött volna össze.

SGY: A Szent Mártonos képregényeket írtam, valamint a Helka könyvsorozatból készítünk Brazillal képregényt. Emellett a Budapest Pont kulturális központból is megkerestek, hogy csináljunk képregényes bemutatót, a Kittenberger lenne az első, és később más kiadványoknak is készülne hasonló könyvbemutató – nemcsak képregényeseknek. Ez a program, ha minden jól megy, május 24-én lesz, a Budapest Pontban.

Milyenek a visszajelzések, és ami még fontosabb: honnan jönnek? Főleg azokra vagyok kíváncsi, ami nem „ősképregényes” közegekből jött.

TSZ: Szerintem a legtöbb olvasója nem „ősképregényes”. A közvetlen környezetemben például sokaknak tetszett a belga gyarmatos történelmi háttér. Sokaknak újdonság volt, hogy egy képregény a szuperlények harcán kívül szólhat másról is. Az első pár oldal elsodorta őket és rajta maradtak a képeken. Ahogy megfigyeltem, a fiatalabbakat a történet, az idősebbeket pedig a rajzok kötötték le. Épp fordítva, mint ahogy elsőre gondolná az ember. Minden visszajelzés pozitív volt.

SGY: Számtalan, általában pozitív visszajelzést kaptunk. Ismerősöm ismerősének a gyerekéről tudom, hogy rajongó lett, rongyosra olvasta a képregényt, és pl. a Helkánál azért is lettünk mi kiválasztva Brazillal, mert a kiadó gyerekének a Kitty a kedvenc képregénye. Vagy tavaly a könyvhéten is meglepően sokan vették, úgy, hogy nem képregényes standon voltunk. Sőt, kaptam üzenetet, szintén nem képregényes körből, hogy ezzel a legmenőbb arc lettem. :)  De az egyik legkomolyabb visszajelzés, hogy a terjesztőnk, a Libri-Líra-Bookline felé már négyszer utánrendelt a kiadványból, és most, hogy teljesen elfogytunk, újra kell nyomnunk, hogy a terjesztői-fogyasztói igényeket kielégítsük.

Egyébként milyen más, nem feltétlen képregényes projekteken dolgoztok most?

TSZ: Más területeken egy ideje már csak impulzus-munkákat csinálok, mert ahhoz, hogy ténylegesen haladjunk, minden nap kell dolgozni a képregényen. A ninetofive-on túl jelenleg három cím is van a fiókomban. Ebből kettő (Kitty, Helka) készülés alatt, egy pedig kifutás előtt, apró módosításokkal… szép karácsony lesz.

SGY: Jelenleg tv-filmet írok. Emellett a Kockásfülű nyúl-reboot pilotját írtam, és ha sorozat lesz belőle, akkor azon fogok dolgozni. Csinálom a Filmjátszó foglalkozásokat, a Gyerekfilmakadémián belül, ez egy nagyon izgalmas projekt: gyerekeket tanítunk filmezni, történeteket mesélni. A képzésnek amúgy van képregényes része is – a storyboard átmenet a forgatókönyv és a film között, és ezt mi képregényként tanítjuk. Dolgozunk a Helkán is, ami, ha jól tudom, az első NKA által támogatott képregényes kiadvány, valamint előkészítem a mesekönyvemet kiadásra.

Hogyan halad a nemzetközi disztribúció? Hiszen angolnyelven is megjelent a képregény. Külföldről vannak visszajelzések?

SGY: Kaptunk pozitív visszajelzéseket külföldről is. Úgy tudom, pl. Ausztriában szívesen árulnák a kiadványt, illetve meghívtak bennünket az őszi Con-ra is. Erről Brazil tud többet mondani. Vannak tapogatódzó tárgyalások külföldi megjelenésről, de még kora erről beszélni. Az biztos, hogy ha megjelenik a 2. rész, és majd a 3. is jövőre, akkor könnyebb lesz nekünk, én szívesebben megyek vele külföldi kiadóhoz, a 3 albummal biztosan komolyan vesznek majd bennünket.

TSZ: Erről lehet, hogy majd később bővebben is tudok mesélni, de egyelőre csak szeptemberig látok. Ott pedig azt látom, hogy a Vienna CC-n dedikálgatok a Kittenberger asztalnál.

A kritikákat megfogadtátok és próbáltok változtatni azokon a dolgokon, amiket a kritikusok kiemeltek, mint gyengeség?

SGY: Csak azon, amivel mi is egyetértünk.

TSZ: Igen, részemről teljesen tiszta, hogy miben szeretnék többet nyújtani, ezért a karaktereket és a színezést csiszolgatom elsősorban.         

Érzitek az elvárást a közönség részéről, hogy a többi füzetnek is hasonló, ha nem még jobb minőséget kell felmutatnia, mint az elsőnek? Főleg így, hogy jelölték az év legjobb képregénye címre.

TSZ: Igen, ebben is különbözik a készítés folyamata az első résztől. Valószinüleg a folytatást többen fogják kézbe venni, több lesz a friss szem is, tehát a munka célja az, hogy a sztori ottmaradjon a kezükben. Már az elején egyetértettünk abban, hogy az artwork-ön túl a karaktereken kell a legtöbbet dolgozni és az ő szemükön át kell szélesebbre tárni ezt a világot.

SGY: Nem, mivel a saját elvárásom is az, hogy a második rész még jobb legyen, és rátegyünk még egy lapáttal. Eleve ez volt a cél, az nem lehet, hogy azzal kezdünk neki a folytatásnak, hogy á, nem baj, ha rosszabb lesz. Tehát: a sztori legyen viccesebb, kalandosabb, izgalmasabb. A rajzokról: az első rész rajzainak többsége 8-9 évvel ezelőtt készült, azóta Brazil is sokat fejlődött, ez természetes, így a rajzok, színezés, látva az eddig elkészült oldalakat, szerintem egyértelműen még szebbek, jobbak lesznek.

Brazil, most is van segítséged a rajzolásban?

TSZ: Jelenleg minden fázist ceruzától buborékig én rakok a papírra. A színezést egy Wacom Intuos könnyíti, ami erre a célra tökéletes. Később, ha már elég oldalt kihúztam, átadom az egész pakkot Bárány Áronnak, hogy kitölthessen mindent teli színekkel, amíg én párhuzamosan befejezem az oldalakat. Ez a szisztéma egyelőre ideálisnak tűnik.

Gyuri, milyen tippeket tudnál adni azoknak a képregényíróknak, akik egy jó forgatókönyvet szeretnének összehozni? Mire kell figyelni, honnan lehet tanulni, stb.?

 Csak közhelyeket tudok mondani. Az egyik legfontosabb: kutatás. Kutass utána, amiről írsz! Olvass! Ismerd meg a világodat! Ismerd jól a karaktereidet – mik a céljak, mik a vágyaik, mitől félnek! Olvass könyveket az írásról, a sztorifejlesztésről!  Remek, filmes forgatókönyvírást segítő szakkönyvek vannak ma már, akár magyar nyelven is, ezeket érdemes elolvasni, tanulni belőlük. Lépésről lépésre haladj, ne írj egyből forgatókönyvet, előbb írd le röviden a történetedet, és azt fejleszd. És olyat írj, ami tényleg érdekel, és amihez ténylegesen van közöd.

Van olyan dolog, amit még nem nagyon kérdeztek tőletek, de mindenképpen szeretnétek megosztani az olvasókkal?

TSZ: Mindenkinek köszönjük, de igazából még ennél is sokkal több olvasói visszajelzést és kérdést szeretnénk, hogy még jobb, még tartalmasabb történeteket alkothassunk és ezt jó sokáig csinálhassuk.

SGY: Van egy kérdés, amit ugyan már megválaszoltunk, de valahogy elsikkadt, és később sokan negatívumként hozták fel: Kittenbergerből hogyan lett Kitty, ami ugye női név? Ez egyszerű: őt valóban így becézték. Afrikában Mr. Kittynek hívták az angolok, barátai rendszeresen így szólították, ahogyan ez Fekete István életrajzi könyvében is szerepel. Tehát ez volt a beceneve.

Komornik Eszter