A 13. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik nemzetközi művészvendége Victor Drujiniu, aki a Budapesti Román Kulturális Intézet támogatásával érkezik a fesztiválra. Victor rajongással beszél a képregényrajzolásról, karrierje során pedig a legnagyobb francia és amerikai képregénykiadóknak volt lehetősége dolgozni. A képregényes outsourcing Magyarországon sem ismeretlen jelenség: Victorhoz hasonlóan több rajzoló dolgozik külföldre és vesz részt a fordista rendszerben működő képregényalkotás valamelyik munkafázisában. Az interjúban Szép Eszter kérdéseire válaszolva Victor természetesen arról is beszél, hogyan került a Dark Horse és a DC, majd később a francia bande dessine-k vonzáskörébe, de beszéltünk még a szakdolgozatáról, ami az első képregényeket érintő művészeti témájú szakdolgozat volt Romániában, valamint a képregényrajzolás legnagyobb kihívásairól.

A kép forrása: 3szek.ro

Azt olvastam a neten, hogy a Temesvári Nyugati Tudományegyetem művészeti karára jártál. Itt foglalkoztatok képregénnyel? Szóba került a médium, netán adtál be ilyen munkát?

Nem, nálunk a művészeti egyetemeken nincs ilyen szekció, tagozat, vagy kar. Most tudtam meg, hogy Kolozsváron van egy képregény master kurzus, ha jól értettem, tavaly óta. Én művészetpedagógián végeztem, de nagy szerencsém volt a tanárommal, aki nagyon szerette a figuratív rajzot és témákat és így könnyű volt közös témákat kapni. Sőt, adott is nekünk egy képregény-rajz jellegű témát. És persze a diplomamunkámnak is része volt a képregény-jellegű rajz.

Az, hogy festőnek tanultál, hat valahogy a képregényes munkádra?

Őszintén, nem. Sőt lehet, hogy bizonyos szempontból a képregényes rajzstílusom hátráltatta az "akadémiai" rajzolásomat, vagy esetleg a festői stílusomat is egy kicsit, ugyanis a rajzvonalamban érződött a képregény befolyása. Amit az iskolában tanultam es kértek tőlünk az egy dolog volt, a képregény-rajzolás meg egy másik. A szabad idömben készítettem a képregény-jellegű rajzaimat. De a líceumban is, ahol a festészet tagozaton tanultam, a tanárom nagyon nyitott gondolkodású volt és a tanév elején elfogadta a rajzaimat, amelyet a vakáció alatt készítettem, gyakorlati beadandóként. Sőt, ki is voltak téve a műhelyünk falára.

Hogyan kezdtél képregényt csinálni?

Attól függ, hogy érted: hogyan kezdtem el rajzolni képregény jellegű rajzokat, vagy hogyan kezdtem el képregényeket rajzolni mint hivatásos képregényrajzoló. Gyerekkorom óta, még a napköziből szeretem a képregényeket. Apumnak volt egy nagy Pif kollekciója, és akkoriban azt tanulmányoztam. Már gyerekként is a realisztikusan rajzolt sztorikat szerettem és másoltam. Aztán az általános iskolai évek alatt megjelentek nálunk is a magyarra lefordított képregények, például Pókember, Batman, Superman, X-Men, Marvel Extra, Spawn, és ekkoriban tértem át, és szerettem bele a szuperhősökbe és a róluk szóló történetekbe. A líceum végén leadott diplomamunkám volt, mondhatom, hivatalosan az első képregényem. Szerencsémre a tanáraim könnyen elfogadták. Amúgy az volt a líceum történetében az első képregény diplomamunka.           

Miről szólt?

A hősről szólt, a hősök evolúciójáról a társadalom változásával párhuzamosan. A mitológiai hősöktől a kitalált hősökig, na és persze a szuperhősökig – főleg, hogy jópár szuperhőst a mitológia inspirálta.

Milyen a képregényes közeg Romániában, vagy közelebbről Temesváron, ahol élsz? Ismerek egy lányt a Bukaresti Egyetemről, és ő nagyon nincs megelégedve vele - te mit gondolsz?

Hát, sajnos egyetértek vele. Akár Magyarországgal összehasonlítva is nagyon le vagyunk maradva. Nálunk nem igen volt – és most sem igazán van –  kulturális színtér és piac a képregények számára. Nekem az volt a szerencsém, hogy Sepsiszentgyörgyön felnőve hoztak nekem magyar képregényeket (a már említett címeket), amiket tanulmányoztam és azokból tanultam meg ebben a stílusban rajzolni. Évekig ezek a képregények voltak rám a legnagyobb befolyással. Aztán megjelent Pesten az első képregénybolt, ahova hozták az eredeti képregényeket is, és onnan szereztünk a barátok vagy a szüleink révén példányokat. Emiatt mondom, hogy sok szempontból le vagyunk maradva. Én most az egész országról beszélek, Temesvárról nincs is értelme külön beszélni ebben a kontextusban. Itt nem történik jóformán semmi, de azért sem, mert itt nincs nagyon a képregényekre nyitott közönség.

Hogyan kerültél kapcsolatba a nagy amerikai és a francia kiadókkal? Mi volt ott az első munkád?

Az első munkám az iparban – és az amerikai piacon, - a Zenescope-nál kaptam, a címe Grimm Fairy Tales: Alice volt (Tales from Wonderland: Alice – szerk.). A nagy amerikai kiadókkal a volt ügynököm által kerültem kapcsolatba, ő Shon C. Bury, akinek a Zenescope projektjeim színezője mutatott be. Shon volt az, aki a legelső high profile projektet megszerezte nekem, mégpedig a Dark Horse-nál a Predators c. film adaptációját (Predators – Film Adaptation – szerk.). A francia kiadókkal a mostani ügynököm által kerültem kapcsolatba. Ő magyar, a neve Csaba Kopeczky. Futaki Attila mutatta be nekem par évvel ezelőtt, én pedig viszonzásképpen bemutattam neki Shont. Ezután Csaba segítségével átjöttem a francia piacra, itt az első projektem a Soleil-al volt, a Paris Saint Germain All Stars.

Mi a legnagyobb kihívás, ha a Dark Horse-nak vagy francia kiadóknak rajzol az ember?

A legnagyobb kihívás a határidő! Sokszor szinte lehetetlenek a határidők, de elvárják, hogy befejezd a munkát es betartsd őket, akármilyen őrültnek tűnnek. A másik kihívás, képesnek lenni folyamatosan fenntartani ezt a ritmust.

Min dolgozol most?

Most a Soleil-nak dolgozom egy második világháborús sztorin.

Mit élvezel a legjobban a képregényrajzolásban?

Hat nagyjából mindent! Élvezem rajzolni egy karakter különböző hangulatait, arckifejezéseit és gesztusait. Nagyon szeretem azt, hogy egy képzeletbeli világot életre lehet kelteni – még realista környezetben is. Élvezem azt, hogy minden lehetséges, és ezt a rajzoló az íróval együtt életre tudja hozni. Ahogyan angolul mondják: The sky is the limit.

Van kedvenc képregényes karaktered?

Hűha…Nem tudnék csak egyet mondani! A líceumi években Spawn meg Darkness voltak azok. Pókember, Superman, Daredevil, az X-Men – ezeket mind szeretem es szeretném rajzolni is.

Victorral a május 14-i képregényfesztiválon 15 órakor kezdődik pódiumbeszélgetés, a fesztiválra magyarul megjelenő, általa rajzolt Occultist-sorozat első részét a nap folyamán többször is lehetőség van dedikáltatni.

Szép Eszter