Bizonyos tekintetben ideális olvasója vagyok a most magyarul is megjelent Trónok Harca képregénynek. Martin könyveit abszolút nem ismerem, a HBO-s sorozatból pedig kábé másfél részt láttam, így semmilyen külső tényező nem befolyásol a képregény megítélésében.

Hatott rám azonban, hogy nagyjából párhuzamosan olvastam Bizánc történetét is (nem képregényben). Hát ahhoz képest, ahogy a valóságban gyilkolászták egymást a hatalmasok, ez bizony semmiség. Több helyen is olvastam, hogy Martint leginkább egy másik valós esemény, az angol Lancaster- és York-házak közötti harc, az úgynevezett Rózsák Háborúja ihlette meg. Ezt a nem-történész népesség főként Shakespeare királydrámáiból ismeri, és azt is tudja, hogy kik voltak a „jók” – ez jelentős különbség mind az egymást gyorsan követő bizánci dinasztiák, mind a Trónok Harca esetében. Ezekben senki sem ártatlan, mindenki elkövetett erkölcsileg vállalhatatlan tetteket.

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy a Trónok Harcában úgyszólván valamennyi karaktert kizárólag a hatalom mozgatja – a hatalom megszerzése, a hatalomhoz a lehető legközelebb kerülés lehetősége – megspékelve nem kevés bosszúvággyal. Ettől aztán nemigen tudnak rokonszenvessé válni a szememben, dacára a figurákat árnyalni igyekvő írói szándéknak.

Ha ettől az apróságtól el tudok tekinteni, a történet tulajdonképpen gördülékeny, és csak párszor kell visszalapozni, hogy most akkor ki kicsoda is valójában. A felépített világ azonban meglehetősen hidegen hagy, a középkor különböző szakaszaiból ötletszerűen összeválogatott elemek kombinálása a fantasyvel jóval kevésbé érdekes környezet nekem, mint a rögvalóság.

A rajzokat közepesnek tartom, amolyan amerikai átlagot képviselnek. Főként a csillogó színezés miatt pedig van egy olyan érzésem, hogy egy kicsit túlságosan tündérmesésre sikerültek a helyenként kifejezetten durva tartalomhoz képest.

A magyar kiadásról még annyit érdemes elmondani, hogy ez egy egészen szokatlan próbálkozás: két változatban is megjelenik ugyanaz a történet. Az eredetileg 24 füzetben kijött sztoriból csináltak egy újságosnál kapható, három-három füzetet átfogó, puhafedeles verziót (ennek az első része már megjelent, a recenzióm is ez alapján készült), és egy könyvesboltokba szánt, hat-hat epizódot tartalmazó kötetsort is. Mi több, utóbbiakból lesz egy díszdobozos kiadás is – gondolom, ezt főként közvetlenül a kiadótól lehet majd megvásárolni. Kíváncsi vagyok, hogy fog kisülni az egész. Mindenesetre roppant örvendetes, hogy a Szukits a Star Wars után újabb képregényekkel is piacra lép megint.