A Pesti Könyv Lucky Luke-sorozatának 30. albuma egyben a legrégebbi történet. Az Irány Oklahoma! (Ruée vers l’Oklahoma) eredetileg közel hatvan éve, 1958-ban futott a Journal de Spirou-ban, kötetben 1960-ban jelent meg, a sorozat 14. részeként. Ez volt a negyedik epizód, amelyet a Morris által segítségként hívott René Goscinny írt. Bár a történet remekül élvezhető ma is, és a poénok még mindig ellenállhatatlanok, kétségtelenül érződik rajta a kora. Különösen igaz ez a „kisebbségiek” (indiánok és mexikóiak) ábrázolására, bár Goscinny sosem volt olyan durva a sztereotípiák alkalmazásában, mint egyes kortársai. Mindenképpen feltűnik, hogy Lucky Luke ekkor még sokkal inkább megfelel a „szegény, magányos, otthonától távol lévő cowboy” figurájának. Lovával, Jolly Jumperrel sem folytat még csak egyoldalú beszélgetéseket sem, és különleges kunsztokra sem kéri meg a hátasát.

A Lucky Luke-történeteknek sokszor szolgál alapul egy-egy valós esemény. Ezúttal az 1889-es „Oklahoma Land Rush” szolgálja a történelmi hátteret, amikor az indiánoktól korábban megvásárolt, de lényegében lakatlan területet az amerikai kormány megnyitotta a telepesek előtt, hogy „aki kapja, marja” alapon foglaljanak maguknak földet. A valóságban azonban Oklahoma fejlődésének nem vetett véget egy homokvihar, és alig húsz évvel később az USA 46. tagállamának nyilvánították.

Mint szinte mindig, a „rossz” karakterek az érdekesebbek, színesebbek. Morris szerette a karikatúrákat, és többen gyanítják, hogy Beastly Blubbert és Coyote Willt mára elfeledett amerikai westernek szereplőiről mintázhatta. Az azonban biztos, hogy a balfék cinkosból jóindulatú polgármesterré avanzsáló Dopey arcvonásaihoz Michel Simon svájci-francia színész szolgált modellként.