A Hungarocomix (2017. dec. 9) új megjelenései között kivételesen nem csak képregényeket, hanem egy képregényekről szóló tanulmánykötetet is találunk, a Képregényen innen és túl:Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban I. c. kötetet.  A napokban közreadtuk Vincze Ferenc szerkesztői előszavát és a tartalomjegyzéket, ebben az interjúban pedig Feri a képregények egyetemi hátterű tanulmányozásáról és a Szépirodalmi Figyelő képregényszerkesztői gyakorlatáról mesél.

Sz. E.: A tanulmánykötet a 2016-os kolozsvári képregénykonferenciára épül, és azóta 2017-ben Pécsett is rendeztetek konferenciát. Honnan jött az ötlet, hogy egyáltalán legyen magyar képregényes kutatásokat bemutató esemény?

V. F.: Az ötlet két dologhoz kapcsolható. Az egyik egy korábbi konferencia volt Kolozsváron, melyen két előadás is kapcsolódott a képregényhez, ott merült fel először bennem és az ottani tanszék munkatársaiban, hogy nem lenne rossz egy ilyesmit szervezni. Főként azért, mert a képregény általában mindig egy más tudományterülethez tartozó konferencián mintegy mellékesen szokott témává vagy a vizsgálat tárgyává válni magyar nyelvterületen. A másik a Szépirodalmi Figyelőhöz kapcsolódik, melynek 2013-ban volt egy képregény tematikus száma [letölthető erről a linkről.] Ebben olyan értelmező szövegek jelentek meg, melyek megkísérelték árnyalni a képregény jelenlegi helyzetét Magyarországon, és mintegy ezt folytatandó született meg aztán egy olyan konferencia ötlete, mely összegyűjtené mindazokat az egyetemi oktatókat, kutatókat és doktori hallgatókat, akik már eddig is foglalkoztak a saját intézményes kutatási területük mellett a képregény médiumával. Így jött létre az a sorozat, melynek első két állomása Kolozsváron és Pécsett volt, jövőre pedig ismét visszatérünk Kolozsvárra.

Sz. E.: Hogyan látod a képregények helyzetét a magyar egyetemeken?

V. F.: A képregény helyzete nem volt túl rózsás a magyar felsőoktatásban, azonban az utóbbi időben szerencsére történetek változások. A képregénykonferencia szándéka az előbbiek mellett nem titkoltan az volt, hogy a képregényről való beszéd, és itt kiemelten fontos: a képregényről szóló tudományos beszéd megjelenjen az akadémiai közegben, mert a képregény oktatásának, vizsgálatának – és így intézményesülésének – egyik elsődleges követelménye mindez. Mindeddig azt lehet elmondani, hogy a különböző egyetemek bölcsészkarain az egyes tanszékek kurzusai között találunk olyan szemináriumokat, melyek részben vagy teljes egészében a képregénnyel foglalkoznak. Jellemző módon a média- és kommunikációs intézetekben, egyes nyelvszakokon (amerikanisztika, angol, német, francia képzéseken többnyire) vagy a komparatisztika immár az irodalomtudománytól a kultúratudományok felé tájékozódó képzéseiben. Véleményem szerint nagyon lényeges, hogy a hallgatók, sok esetben a tanárképzésben résztvevő egyetemisták itt, az egyetemi oktatás keretében találkoznak a képregénnyel, és a tapasztalatokat a későbbiekben az általános vagy középiskolai oktatásban is hasznosítani tudják. Talán legelőrébb a képregényt oktató intézmények közül a Pécsi Egyetem áll, ahol jelenleg is több doktori hallgató írja disszertációját Maksa Gyula vezetésével ilyen témában.

Sz. E.: Szerinted mik a legfontosabb tendenciák a magyarországi képregénykutatásban?

V. F.: Ha lehet legfontosabb tendenciákról beszélni, akkor talán azt említhetjük meg, hogy a magyar képregénykutatás jelenleg abban a fázisban tart, amikor még erőteljesen érzékelhető, hogy az adott kutató melyik tudományterület felől érkezett, mert ezen diszciplínák kérdésfelvetései hangsúlyosan rányomják a bélyegüket arra, miként és hogyan foglalkoznak a képregénnyel. Egyik kiemelt irány az adaptációs képregények elemzése és ezek helyzete, aztán lényeges szempont a képregények alkotásfolyamatait, alkotóit érintő elméleti kérdések, természetesen ezek szorosan kapcsolódnak néhol a narratív vizsgálatokhoz. És azt sem lehet kihagyni, hogy sok szöveg születik a képregény mediális feltételeiről, médiakultúrájáról, ennek akár térbeli vagy hordozóbeli változásairól.

Sz. E.: Milyen közös témák, érintkezési pontok vannak a tanulmánykötetben összegyűjtött tanulmányokban?

V. F.: A kötet tanulmányaiban elsőként azt a közös pontot lehet kiemelni, hogy voltaképpen levetkőzték a képregényről szóló írások azon sokáig jellemző tulajdonságát, hogy minduntalan a képregény mint médium különállóságát bizonygatják. Akadnak szövegek, melyek immár a képregény online jelenlétének tapasztalatait vizsgálják, vagy a digitális tartalmak archiválásának problematikáját. Emellett közös pontként említhető a képregények narrativitásának tematikája, ahogyan az (ön)életrajziság/szerzőség kérdése szintén közös jellegzetességként bukkan fel. Amint az a nemzetközi képregényes diskurzusokra is jellemző, itt is megfigyelhető a képregény és más médiumok (zene, festmény) kapcsolatának vizsgálata, továbbá olyan szöveg is van, mely a képregény geokulturális szerepét és lehetséges funkcióit elemzi.

Sz. E.: Szerinted mire lenne szükség, és mit hoz a jövő?

V. F.: Úgy vélem, rendkívül fontos, hogy a képregény kutatása az elkövetkezendő időszakban még erőteljesebben intézményesüljön, hogy a nemzetközi viszonylatban már létező comic studies vagy Comic-Wissenschaft, tehát a képregénytudomány a magyar akadémiai közeg integráns része legyen, mivel így a képregény nem egyszerűen kutatási témaként funkcionálhat, hanem egyfelől az egyetemi, másfelől a középiskolai vagy általános iskolai oktatás része is lehet a kultúra lényeges elemeként. Erre lenne véleményem szerint szükség, így fontosnak tartok minden olyan kezdeményezést, mely elősegíti az intézményesülés feltételeinek létrejöttét, melyre legelőbb talán a pécsi egyetemen kerülhet majdan sor.

Sz. E.: Most már évek óta jelentet meg a Szépirodalmi Figyelő képregényt. Mik a szerkesztési szempontjaitok, és milyen tanulságok vonhatók le a megjelenések kapcsán? 

V. F.: A SziF alapvetően egy szemléző folyóirat, mely a szépirodalmi tendenciákat figyelő  orgánumként indult, aztán az utóbbi pár évben egyfelől tematikussá vált (a tanulmányrovat és néha ehhez kapcsolódva a kritikák is egy adott témakört dolgoznak föl), másrészt elmozdult a már említett kultúratudományos irányban, tehát a kérdésfeltevéseink nem kizárólag az irodalom felől érkeznek. Ebbe kapcsolódott be az azóta a folyóirat integráns részének tekintett, 2015-ben indult képregényrovat, melyet az idéntől Demus Zsófia vezet. A képregényrovat mindig az aktuális tematikához illeszkedik, az alkotót vagy alkotókat mindig egy adott témára kérjük föl, ezen belül viszont szabad kezet kapnak. Az első év tanulsága természetesen az volt, hogy nehezített pályára léptünk a képregénnyel, mert sokkal kevésbé alakítható a készültség egy bizonyos foka után, mint egy szöveg. Így a szerkesztés folyamatába beépült az előzetes forgatókönyv bekérése, esetleg vázlatokat is kérünk, és sok minden – például a korrektúra – lényegesen korábban történik, mint egy szöveg esetén. Továbbá az is tapasztalat, hogy például a képregényoldalak méretezése nem mindig zökkenőmentes, képregényalkotó és tördelő gyakorta összecsapnak a szerkesztőkön keresztül. És hát ahogyan az írók, költők, kritikusok esetén, úgy a képregényalkotóknál is néha nagyobb a büszkeség, mint a szakmával, művészettel szemben elvárható alázat. De ez utóbbi inkább vicces, kivéve, ha éppen lapzártánk van.

Sz. E.: A Szifonline online platformján rendszeresen jelennek meg képregények, most már egy komoly galéria állt össze. Az online publikált képregényeket is szerkeszted?

 V.F.: Azt kell rögtön az elején leszögezni, hogy a Szifonline egy önállóan és a SziF-től szinte teljesen függetlenül működő és szerkesztett online irodalmi portál, mely például velünk szöges ellentétben primér szépirodalmat is közöl. Főszerkesztője Korpa Tamás, a Fiatal Írók Szövetségének jelenlegi társelnöke, és a szerkesztők között ott van Vass Norbert és Demus Zsófia is, akik a SziF-nek is szerkesztői. Ez a kapcsolódási pont, a képregényért ott is Zsófi felel, Norbi pedig a SziF+ rovatot vezeti, mely egyes esetekben a print online nyúlványaként funkcionál. Tehát az Szifonline szerkesztési elveiről sok mindent nem tudok mondani, Korpa Tamás bizonyára többet tudna.

Sz. E.: A Szépirodalmi Figyelő Alapítvány a Hungarocomixra időzítve Dudás Győző képregényét is kiadja. Mesélnél erről?

V. F.: Ahogyan a Képregényen innen és túl című kötet is mutatja, a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiemelt figyelmet szentel bizonyos képregényes jelenségeknek, így ezzel a tanulmánykötettel voltaképpen egy sorozatot indított útjára, mely a Képregénytudomány címet viseli, sorozatszerkesztői Maksa Gyula és jómagam. Ezt fogja követni a 2017 májusában Pécsett tartott konferencia szövegeiből szerkesztendő kötet, majd más tudományos könyvek, melyek szintén a képregényes tematikához kapcsolódnak. Emellett Dudás Győző képregényével tulajdonképpen a folyóiratban megkezdett munkát – képregények számára megjelenési fórumot biztosítani – folytatjuk, ráadásul azzal a szerzővel nyitjuk a SziF-képregények sorozatát, aki az idén Szépirodalmi Figyelő-díjat kapott. A Perisztaltikhoszeia nem egyszerűen egy vagány és bevállalós képregény, hanem mind történetét, történetvezetését és reflexiós szintjeit is tekintve kiemelkedő alkotás, emellett Dudás Győző rajzai, stílusa eleve önmagukért beszélnek. Összességében a Dudás-képregény megjelentetése része egy folyamatnak, mely már korábban elkezdődött, és melynek a Perisztaltikhoszeia az egyik, bár kétségkívül nagyon fontos állomása.

---

A Képregényen innen és túl, valamint Dudás Győző Perisztaltikhoszeia c. képregénye megvásárolható az Írók Boltjában, a Líra, a Libri és az Alexandra könyvesboltjaiban, tovább kedvezménnyel a Szépirodalmi Figyelő szerkesztőségében.

Szép Eszter