Jó év az idei a magyar SF képregénynek: az újságosoknál kapható a Fantomatika sorozata (link), és a Hungarocomixon megjelenik A végső eljövetel első része. Az öt részesre tervezett sorozat első részében egy idegen világ idegen bőrszínei és idegen öltözködési elvei mellett egy idegen bolygó is feltárul, és láthatunk egy idegen drogot is (impozáns üvegben), valamint nincsenek vérszomjas idegen lények. A végső eljövetelt a Free Fantasy Comics csapata készítette (link): először egy Kickstarter kampány keretében gyűjtöttek az angol nyelvű verzióra, most megjelenik mindez magyarul, de már készül a második rész is, aminek munkafázisaiba a Hungarocomixon a ZSIGER.hu standjánál bele is lehet pillantani. A képregény írója, Prim Dániel Attila már több képregényt is írt a Free Fantasy Comicsnak - a beszélgetésben ezekről is szó esik, - a rajzoló, Szabó J. Gergely pedig a hétköznapokban rézkarcművészként keresi a kenyerét. A képregény vizuális világában Gergő vékony, olykor érrendszerszerű és dinamikus vonalain túl igen fontos szerepet játszanak a színek, melyekért Maharita Szabrina felelt.

Kezdjük is a beszélgetést, első kérdés, természetesen, hogy miről szól A végső eljövetel. Erre én azt válaszolnám (bár engem nem kérdezett senki), hogy öt emberről szól, vagy lényről, akik emberek is lehetnének (és antropológiailag rokonuk Voldemortnak), akik különböző életkorúak, és hangsúlyosan máshoz értenek. A legjobb szerintem az, aki a történetekhez ért, de lehet, hogy ez csak bölcsészszívem okozta ösztönös vonzódás. Az öt lény tehát egy űrhajóban túlélt egy katartikus, esetleg apokaliptikus eseményt, küldetésük is van, és rögtön az első kötetben megérkeznek egy bolygóra, ahol, természetesen, valami nincs rendben. Mint Danitól megtudom, ez a felszínes olvasat. "Ez csak egy váz," mondja Dani, "hogy körbejárjunk egy témát, és a realitás és a fantázia kapcsolatát vizsgáljuk." Gergő megerősíti ugyanezt: "A végső eljövetel a valóság természetéről szól. Nem tudhatjuk pontosan, milyen és melyik világban is játszódik a történet, illetve annak melyik rétege az aktuális az olvasó számára, mivel hamarosan összekeverednek a különböző idővonalak és narratív láncszemek. Ezen belül pedig a fantasztikumnak, mint keretnek egy olyan részéről beszélhetünk, ami leginkább a civilizációk, akár a képzeletbeli földön kívüli civilizációk találkozásának és végének kérdéseivel foglalkozik. Viszont nem annyira a tudományos kutatás, vagy a technológiai változások felől értelmezhető megközelítés szerint, még itt az SF műfajon belül sem, hanem a személyes történetet, húsbavágó döntéseket megelevenítő misztikum szellemében. Ennek megfelelően a karakterek és különleges képességeik is fontossá válnak, ahogyan a képregényen belüli különböző meta-képregény oldalak is."

Az, hogy a készítőket érdeklik a saját karaktereik, és időt és teret fordítanak jellemük és motivációik bemutatásukra, már az első részben is érezhető. Dani Facebook-posztjaiból (link) pedig erősen érződik, hogy számtalan újraírás eredményeként érte el a képregény a mostani formáját. Ehhez a sziszifuszi munkához rengeteg idő és szinte végtelen alázat szükségeltetik; az ezt firtató kérdésre egy igazi lelkes monológot kapok válaszul: "Ú, az átdolgozásokról akár egy egész könyvet tudnék írni, de megpróbálom összehozni egy hasonlattal, amit mástól hallottam. Japánban a szamurájkardot úgy alkotják, hogy kiütik a fémet, majd félbehajtják és megint kitüik azt. A kard többször elkészül és többször félbehajtják, hogy még erősebb legyen és még tökéletesebb. Semmi sem veszik el, de mégis fel kell adni egy korábbi verziót, hogy a kész írás erősebb legyen. Az motivál leginkább, hogy így dolgozzak, amikor látom az elkészült művet és összehasonlítom egy régebbi verzióval. Sokkal okosabb, kreatívabb megoldások születnek így, ami több oldal volt eddig az most csak egy panel, vagy egy beállítás. Minél többet, minél kevesebbel, ez a mantrám. Nehéz eldönteni, mikor van kész egy forgatókönyv, a második rész írása közben sokszor azt gondoltam, hogy a végénél járok és ez mint kiderült messze volt az igazságtól. Akkor állok meg vele, amikor van egy színtiszta képem az egészről, hogy milyen a ritmusa, mi zajlik le a karakterekben és mit mond a történet egy az egyben. Ezeknek kell önmagukban és együtt működniük és akkor vagyok kész. Önmagam főnöke vagyok szóval nem kell időre dolgoznom, ami egy jó és rossz dolog is egyben. Az jó, hogy senki sem ostoroz (önmagamat kivéve), de ahogy írtam nehéz eldönteni mikor van kész valami, szóval, mint a második résszel, egy évig ülhetek a forgatókönyvön, mire úgy érzem kész van."

Az alkotók A végső eljövetel előtt is aktívan foglalkoztak képregénnyel. Danit gyerekkora óta foglalkoztatja az írás, és két éve ír forgatókönyveket a Free Fantasy Comicsnak. Ezeket ingyen le lehet tölteni angolul: Dani írta a pszicho-horror Blendert (link), vagy a gyerekeknek szóló The Day of Robots-ot (link). A végső eljövetel ötletével pedig tíz éve foglalkozik (erről a folyamatról a képregény előszavában is ír). Gergő, aki ugye egy teljesen más médiummal, a rézkarccal foglalkozik, több elbeszélő képsorozatot készített már, de ez az első hosszú munkája, ahol a szöveges elem is fontos alkotóeleme a tartalomnak, nem csak a kép. Nagyon érdekes számomra, hogy Gergő a képregény médiumának linearitását, tehát előre haladó történetmesélését emeli ki: a történet eljut A-ból B-be, az esetleges párhuzamos szálak mind tartanak valahová. Ezzel szemben, mondja Gergő, "korábbi elbeszélő képsorozataim leginkább a szimmetrikus többirányúság modelljéből indultak ki, ha van értelme ilyen szempontból összehasonlításnak. Ilyenek a rézkarcaim is, köztük a Motívumok című képek, ami hét darabos és középről „olvasható” [itt megtekinthető, van benne velociraptor!], vagy az „Összefüggő parkok”, ami viszont már az uroboroszi világ Julio Cortázartól, de a Szófia mítoszt feldolgozó legújabb lemezeim is narratív jellegűek a történetmeséléssel."

Képregényes narratívákra visszatérve, de azért még mindig a többirányúság elvénél maradva (ami, ezt muszáj megjegyeznem, a képregénytől sem áll azért távol, ld. Chris Ware Building Stories és még nagyon sok más munka) pedig érdemes megemlíteni, hogy nemrégiben Gergő egy kódfejtős játékszerű képregényt készített a BME Pénzügyek tanszékének. (írta Andor György és Galántai Zoltán). Galántai Zoltánnal közös illusztrált science fictionjük honlapja szintén érdekes (link.). Gergő életében meghatározó a SF, első képergényre hajazó rajzai Stanislaw Lem novelláinak világához köthetők, ahol Ion Tichy valamelyik kozmikus kalandja során, egy élő bútorokkal bevetett planétán találja magát. És hogy mi a közös a képregényrajzolásban és a rézkarcban? Gergő rézkarcai a realitást ötvözik a fantasztikummal, vizuálisan pedig a rézkarc utat jelentett Gergő számára "annak a szemléletnek a kialakításában is, ami a kihúzással foglalkozó alkotók grafikus megközelítése a képregényeknél. Ráadásul történetileg is vannak közös pontok, ha William Hogarth metszeteit előzményeknek tekintjük a XVIII. századból mindkét területen."

Ahogy már említettem, A végső eljövetel eredetileg angolul készült el, az anyagi források egy részét pedig az ősz folyamán Kickstarterrel teremtette elő a csapat. Ez a kampány teljesen más tapasztalat volt Daninak és Gergőnek. Dani:  'Az angol és magyar A végső eljövetel megjelenésére 51%-ot sikerült elérnünk mielőtt kifutottunk az időből. Mindezek ellenére nem tekintem sikertelennek. A kampány során sikerült összehoznom egy kicsi, de jelenetős rajongói tábort, akik nagyon izgatottak voltak a képregényért. Meg is vették a saját finanszírozásomból kinyomtatott verziót és mindtől nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Nekem ezért abszolút megérte és szerintem a második résszel ugyanúgy megpróbálkozunk majd, mostmár egy létező rajongói bázis segítségével." Gergő: "Sajnos nagyon tehetségtelen vagyok mindenféle marketing tevékenységgel kapcsolatban. Ezen a kampányon is teljesen tehetetlennek érzetem magam, nem is sikerült sok támogatót vonzanom az ügyhöz, egyszerűen visszariadok azoktól a helyzetektől, mikor el kéne adnom a saját dolgaimat. Mégis nagyon örültem, mikor ennek ellenére akadtak jelentkezők, akik így előre is láttak fantáziát a dologban és támogatásukról biztosítottak ezen a felületen keresztül. Köszönet nekik!"

A Kickstarternek és a Free Fantasy Comics angol nyelvterületen történő jelenlétének köszönhető, hogy nem csak rajongóktól kaptak a készítők visszajelzéseket, hanem bloggerektől és podcastelőktől is. (Itt lehet olvasni/hallgatni egy párat angol nyelven: link.) Dani egy korábbi munkájáról, a Blenderről, amihez Gergő kétszer borítót is készített, még Alan Moore is írt.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan talált író és rajzoló egymásra. Az interneten, természetesen. "Eddig Gergőnek se vallottam be igazán, hogyan is volt ez" - meséli Dani. "Amikor kerestem rajzolókat A végső eljövetelre, nem igazán tudtam, hogyan kezdjem. Szóval feladtam egy hirdetést Facebookon egy grafikusi csoportban, hogy keresek képregényrajzolót. Jött egy csomó érdekes figura, volt például olyan, aki azt mutatta nekem, hogy designolt egy 3D-s porszívót, szóval ő a legjobb ember erre. Ez megmutatja, hogy elég cinikus voltam a jelentkezőkkel kapcsolatban, és csupán azért nem Gergőt választottam elsőre, mert úgy nézett ki, mint egy 15 éves az e-mailjéhez csatolt képében. Tudom, ez elég gyenge indok, de valahogy kellett szortíroznom és azt hittem, hogy ő valami fura gyerekzseni művész, aki majd az egójával elnyom engem, mert sokkal jobbat alkot 15 évesen, mint én 25 évesen. Egyébként ezért ne küldjetek képet munkajelentkezéssel, mert akármilyen kedves is a munkáltató, felszínes állat az ember. Mint kiderült tévedtem. Mindenben. Miután adtam neki egy-két rövidebb projektet, mint a Blender 5-6 borítóját, rájöttem, Gergő nem csak idősebb nálam, de egy nagyon tiszteletteljes művész, aki nyitott mindenre, és most már nem tudnám elképzelni A végső eljövetelt nélküle, mert rengeteget adott hozzá, többet, mint valaha kérhettem volna."

Végül SF-példaképeikről kérdeztem Danit és Gerőt. Dani: "Nekem Neil Gaiman történetmesélésben, sok művész nem adja a legjobbját, amikor szabad kezet kapnak, de a Sandman nekem áthidalta ezt a problémát és megmutatta, hogy nem csak egyféleképpen lehet elmondani egy történetet. Tudom, hogy ez egy fantasy példa, de A Végső Eljövetel fantasy sci-fi álruhában." Gergő: "Stanislaw Lem írásai ugye kezdetektől fogva, és még mindig rendkívül inspirálóak, és nem csak vizuálisan. Grant Morrison Nameless című képregénye őrülten szellemes és mágikus kapcsolatai miatt is fontos. Álomszerű, összetett és teljesen szövegmentes világ a képregényrajzoló Gael Bertrand: „A Land called Tarot”-ja, ami megint csak egyik kedvencem lett. És pont előtte kezdtem Tarot kártyalapok készítésével is bíbelődni, egyrészt a Blender miatt is, és miután Galántai Zoltán figyelmembe ajánlotta Italo Calvino egyik kapcsolódó irodalmi művét."

A 36 oldalas A/4-es formátumú képregényt a ZSIGER.hu standjánál lehet majd megvásárolni. Ugyanitt Gergő szívesen beszélget és aláír minden kiadványt.

 Szép Eszter

A galériában néhány még nem látott panel: