Képregénykritika-saláta: Cserkeszterek, Tisza-tó, 18.48, Comicsmania, Marvel+

Az elmúlt időben szerzett magyar nyelvű képregények egy részéről ismét összesítve írok pár szót.

cserkeszterek1.jpgCserkeszterek 1: Rettegjetek a Szent Nyávogótól!

De hisz ez egy nagy hülyeség, kiáltottam fel magamban a Cserkeszterek első fejezetének nagyjából a felénél. Az, de egy nagyon szórakoztató hülyeség, csak el kell kicsit lazulnia hozzá az embernek, úgyhogy végig is olvastam.

Az amerikai képregénykiadás sok évtizedes dilemmája, hogy a potenciális olvasók felét – vagyis a lányokat, nőket – nagyon nehezen szólítja meg. Próbálkoztak már sok mindennel, több-kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel, és valahogy mindig ugyanoda jutottak, hogy képtelenség produkálni ugyanazokat az értékesítési adatokat, mint a fiúk-férfiak esetében. Persze amíg több százezres példányszámban el lehetett adni még a közepes termékeket az éppen aktuális zsánerben (leginkább, de nem mindig szuperhősös műfajban), a kiadók nem különösebben izgatták magukat ezen. Az elmúlt harminc év piaci fejleményei miatt azonban alaposan újra kellett gondolni a stratégiákat, és ha nem is azonnal és nem is könnyen, de csak rájöttek, hogy a képregényolvasó hölgyeket leginkább olyasmivel lehet megfogni, amit képregényalkotók hölgyek készítenek, női szereplőkkel, olyan témákban, amelyek őket érdeklik.

A megkésett, de okos döntés meghozta az eredményét, ma már Amerikában a könyvesbolti eladásokban a „csajos” képregénykötetek vezetik a bestseller-listákat. Begyűrűztek most már hozzánk is, elsősorban a Ciceró Könyvstúdiónak köszönhetően. Egyik első ilyen jellegű kiadványukról, a Nimonáról már írtam. Ajánlóként leginkább azt tudom mondani, hogy a Cserkeszterek egyik szerzője az a Noelle Stevenson, aki amazt is jegyzi. Vagyis ha a Nimona bejött, szinte tuti, hogy ez is tetszeni fog.

Adatlap és előzetes oldalak a Kilencedik.hu-n.

A recenziós példányt a kiadótól kaptam.

lakatosb_tiszato.jpgLakatos Botond: Tisza-tó, a zöld labirintus

Az ismeretterjesztés régóta a képregény egyik fontos felhasználási területe, nálunk azonban nem sok ilyen készül. Ez abból a szempontból érthető is, hogy az ismereterjesztő képregényhez elengedhetetlen szükséges egy megrendelő, elvégre egy alkotónak magától ritkán jut eszébe, hogy kevéske szabadidejét ilyesmire áldozza, nem pedig saját történetötleteinek a megvalósítására.

Lakatos Botond már első, szerzői kiadású képregényével bizonyította, hogy a környezetvédelem kérdései fontosak számára. Az allegorikus-filozofikus Gilisztalázadás után most egy direktebb megközelítést választott (gondolom, a megbízó nonprofit céggel egyetértve). A színes, keménytáblás, A4-es méretű szép kiadványnak van egy kis Tüskevár-érzése, bár a szereplők kapcsolata szerencsésen nélkülözi a drámaiságot. A képregény végigvezeti az olvasót a Tisza-tó különleges élővilágán, rengeteg érdekességgel szolgálva. A kötetet többféleképpen is fel lehet használni, akár biológiaórákon, akár az idegenforgalomban, a maga nemében úgyszólván tökéletes mű.

Adatlap és előzetes oldalak a Képregény.db-n. A kiadvány nyilvános forgalmazása kissé döcögősen indul, rendezvényeken a szerzőtől mindenesetre megvásárolható.

A példányhoz kiadványcsere útján jutottam. Megtartom.

1848comic1.jpg18.48, 1. rész: Az eltöröltek

Erről az új magyar képregénysorozatról nehezemre esik véleményt mondani. Ha ugyanis simán csak egy első szám lenne, megfogalmaznék pár szakmai tanácsot, amelyet talán fontolóra vehetnének a folytatás elkészítésénél. De mivel egyszerre három számmal indítottak, és azóta már a negyediket is kinyomtatták, aligha fognak bármin is változtatni a tizenkét részere tervezett sorozat következő epizódjaiban is.

Mojzer Dávid és Ákos rajzolók és Rafai Alexandra író lelkesen és lendületesen állt neki a magyar történelem egyik meghatározó időszakának steampunkos eltérítéséhez. Nem látom nyomát, hogy lett volna korábban képregényes munkájuk, de az nyilvánvaló, hogy sok mindent elolvastak, odafigyelnek a panelezésre, plánozásokra. Ezzel együtt nagyon sok ponton tetten érhető az „elsőképregényesség”. A helyükben én egészen biztosan egy olcsó, szabványméretű fekete-fehér mutatványszámmal indítottam volna, mielőtt belevágok egy színes, a hazai nyomdák által nem kifejezetten kedvelt comic book méretű, fényes és vastag papírra nyomtatott szériába. Reméljük, nekik van igazuk, és megtalálják a számításukat.

A képregény Facebook-oldala.

Comicsmania 10 év, Ghyczy Csongor munkái

comicsmania10.jpgMég tavaly jelent meg a Comicsmania kiadó 10 éves fennállását ünneplő jubileumi antológia, amelyről annak idején sikerült megfeledkeznem, végül a májusi képregénypiacon kaptam belőle példányt a kiadó vezetőjétől.

A Comicsmania egészen egyedi képződmény a hazai képregénykiadásban, képtelenség beskatulyázni. Leginkább az a leírás illik rájuk, amit tréfásan a saját kiadómra szoktam használni, miszerint olyan képregényeket ad ki, amelyeket senki más nem vállal be. Ez persze túlzás, de annyi biztos, hogy bátorságból nincs náluk hiány, bizonyítják ezt az olyan remek, de „nem elég” vásárlót érdeklő kiadványok, mint a Berlin, a Rocksztár leszek vagy a Texas Kid. Persze ezek inkább csak sejtések a részemről, de valahogy gyanítom, hogy egyedül a kiváló Belzebubs teljesítette túl a kereskedelmi elvárásokat. (Ha tévednék, természetesen szívesen módosítom ezt a bekezdést.)

Ennek a profiltalan profilnak egyfajta összegzése az antológia, amelynek van egy kis katalógusjellege is, hiszen több bevált szerzőtől tartalmaz rövid munkát vagy rajzot, valamint egy következő kiadványnak egy részletét is. Ennek a jellegnek hátulütője, hogy az amúgy nagyon különböző méretarányú képregényeket bele kellett tuszkolni egy A4-es sablonba, ami nem mindegyik műnek áll jól.

Ezek közé tartozik érzésem szerint Ghyczy Csongor két nagyon érdekes rövid képregénye, a Kék és a Kitsune. A szerző első munkája tudomásom szerint a hajdani Dharma antológiában jelent meg, majd rátaláltak egymásra a Comicsmaniával, akik már három önálló füzetet adtak ki tőle (Online/Offline, 2017, Azért tettem, 2019, Eva, 2021). Ghyczy valahogy a „radarunk alatt” maradt, pedig bőségesen megérdemelné, hogy felfigyeljünk rá. Mindkét novelláját szívesen láttam volna az Alfabéta-díjra nevezettek között, sajnálom, hogy sem a szerzőjének, sem a kiadójának nem jutott eszébe jelentkezni a felhívásra. Főleg a Kékről gondolom, hogy ha díjra nem is, de egy jelölésre, döntőbe kerülésre lett volna esélye. Egyedi, érzékeny, empatikus alkotások.

A kiadvány a Képregénydb-n, a bemutatóban egy oldal Ghyczy Csongrotól.

A kiadványért köszönet a Comicsmania kiadónak.

Marvel+ 57 (2021/3)

marvelplusz57.jpgA Kingpin sorozatain nem könnyű eligazodni, hogy akkor most mi minek az előzménye és mi hol folytatódik, ezért is örültem ennek a négy önálló, szorosan semmi mással nem összefüggő, önmagában is élvezhető számnak. Az az igazán jó ezekben, hogy 10-16 oldalban képesek érzékeltetni, hogy miért is érdekes-különleges a főszereplőjük. A legdurvább a nyitódarab, Garth Ennis Megtorló-sztorija, amelynek egyetlen helyszíne egy gengszter szájürege. Az Elektra-történet kínálja a legnagyobb teret az értelmezésnek, ennyi titokzatosság egyáltalán nem zavaró. Nyilván főleg azért került be, mert a főként borítókészítőként ismert Greg Horn ritka képregényeinek az egyike – inkább maradjon a címlapoknál. A harmadik sztoriban talán ezredszer is ütköztetik Fenegyerek és a Megtorló módszereit, és valahogy ezredszer sem unalmas, és bár kiszámítható, hogy a csavarról a Fekete Özvegy gondoskodik, ez sem zavarja az élvezetet. Van még egy Venom-képregény is a végén, de azt a karaktert finoman szólva nem kedvelem, és ez a történet sem változtatta meg a véleményemet.

+1: Mondj már valamit (a Free képregényújságban)

Rövid képregényeket, kép-novellákat nem nagyon van hol közölni mostanában, ezért is örömteli, hogy Lukács Eszter és Szebeni Péter négyoldalasa, amely korábban csak online volt elérhető, bekerült a Képregénymarket által kiadott, rendelésekhez ingyen mellékelt Free magazin első számába. Tetszik, ajánlom.

A képregény angol változata megtekinthető Szebeni Péter Deviantart profilján.

Bayer Antal