A fesztivál előtti interjúsorozatot olasz vendégünkkel, Valentina Romeóval folytatjuk. A  kérdező ezúttal is Bayer Antal volt.

BA: Mi volt az, amitől beleszerettél a képregénybe, mint művészeti ágba vagy kifejezési formába?

VR: Amikor én felnőttem, még nagyon más volt még a szórakoztatóipar. A képregényeket olyan jól ismerték és annyira kedvelték, mint manapság a tévésorozatokat. De nem voltak rendezők, színészek, díszlet- vagy jelmeztervezők. A képregényeket akkor is, most is maximum négyen készítik. És rengetegféle történetet mesélnek el. Így hát azon kívül, hogy élvezzük a történetet, megcsodálhatjuk az alkotók ügyességét is, akiknek hatalmas ismeretanyaggal kell rendelkezniük a formákról és a tartalmakról. Engem mindig lenyűgözött ez a tudatosság, ezért szerettem bele a képregénybe.

BA: Melyik képregények, karakterek és alkotók adták az első ihletet, amikor elindultál ezen a pályán?

VR: Tonnaszám fogyasztottam a képregényeket és a rajzfilmeket gyerekkoromban. Walt Disneyvel kezdtem, aztán jött Batman és Superman, majd az anime és a manga, meg az olasz Bonelli és az argentin képregények. A Lupo Alberto is nagy kedvencem volt. De azóta olyan sok képregényt olvastam és tanulmányoztam, hogy azt kell mondjam, mindegyikből kaptam ihletet ezen a pályán. Képtelenség lenne felsorolni őket.

BA: Ma kik a kedvenceid?

VR: Jelenleg éppen Zagoron dolgozom, aki egyértelműen a mai kedvenceim közé tartozik. És még Batman és Superman még mindig ott van az élen. De a kedvenceimen kívül mindig keresem az új, izgalmas képregényeket.

BA: Szerinted mik az Olaszországban készülő képregények sajátosságai a három főtípushoz képest (amerikai, francia-belga, manga)?

VR: Nagyon sok képregény készül Olaszországban, különböző stílusokban és zsánerekben. Nem sok közös pontot látok bennük, legfeljebb azt, hogy képesek elgondolkodtatni az olvasót. Még a könnyedebb hangnemű történetek is erős érzelmi hatást váltanak ki. De ez végülis igaz más országokban készülőkre is… Úgyhogy tulajdonképpen nincs is nagy különbség.

BA: Gyakran veszel részt képregényes rendezvényeken otthon és külföldön? Mi a véleményed a képregény szerepéről a kulturális kapcsolatokban?

VR: Imádom a képregényes eseményeket, és igyekszem a lehető legtöbb ilyenen részt venni. Szeretnem nézni, ahogy a résztvevők álmodozó és ragyogó tekintettel szabadon eresztik a fantáziájukat, beöltöznek képregénykarakternek, együtt énekelnek, közösen falatoznak, és megosztják egymással az ötleteiket az elképzelt világokról. Ebben a térben a generációk is egyesülnek, és nagy öröm számomra, hogy a részese lehetek.

BA: Dolgoztál már más országbeli íróval vagy külföldi kiadónak?

VR: Még nem, de már gondolkodom rajta.

BA: Milyen képregényed jelent meg legutóbb, és milyen projekteken dolgozol most?

VR: Ahogy már említettem, egy Zagor-sztorit rajzolok, ami egészen az év végéig el fog foglalni. Már 14 éve dolgozom a Sergio Bonelli Editore kiadónak, és remélem, még jó sokáig maradhatok náluk. De szeretném, ha lenne egy kis időm más képregényekre, nagyon jó lenne kipróbálni magamat külföldön. Talán Supermant rajzolhatnék!

Köszönöm szépen a meghívást és a kedvességet, találkozunk hamarosan!