Következő interjúalanyunk, Korbuly Ági is az Alfabéta-díj "kép-novella" kategóriájának jelöltje. Az Átvoltozások antológiában jelent meg Apró és nagy dolgok című, Farkas Balázzsal közös munkája. A kérdező ismét Szekeres Nikoletta.

SzN: Egy történet happy enddel a beilleszkedésről, honnan jött a sztori, és mi motivált például arra, hogy ne maradjanak mondjuk geekek a nyuszi és a sün? 

KÁ: A történet Balázs ötlete volt, ugyanígy a főszereplők is, a nyuszi, a süni, a bulldog, a neurotikus csivava, mopsz igazgató, a madarak… Az ő karakterükről kaptam pontosabb leírást, ami alapján nekiláttam a tervezésnek, ugyanakkor teljesen szabad kezet hagyott abban, milyennek képzelem el a szereplőket.

Az állatkarakterek mindig valahol szimbolikusok, vagy inkább kifejezhető velük egyfajta attitűd. Ezeket a jellemvonásokat egyrészt ki lehet vagy érdemes kihangsúlyozni, ebben az esetben, hogy mindketten csendesebbek, visszahúzódóak, a nyuszik félénkek, a sünök, meg tüskések. Másrészt, figyelve a történet egészére is, hogy ott majd milyen változáson, fejlődésen megy végig a karakterük, nem szerencsés bezárni őket ebbe a dobozba. Nyuszi és süni is lassan elkezdenek nyílni, a saját tempójukban, a maguk keretei közt. A sztereotípiák elveszik vagy elvehetik a rugalmasságot (bár van, amikor éppen ez az állandóság az indokolt a történet egésze szempontjából), az asszociációkkal viszont lehet játszani, tudatosan építeni, játszatni a figurát, finom humort belecsempészni, rajzban is. Balázzsal gyerekkorunk óta barátok vagyunk, a szereplők megformálásában is eléggé egy rugóra járt az agyunk. Történetmesélés, dramaturgia terén pedig nagyon sokat tanultam, tanulok tőle, több képregényalkotót is általa ismertem meg.

SzN: Az Apró és nagy dolgok című Alfabéta-díjra jelölt képregényben sokat hagytok a képekre, látszólag kevés a szöveg, de nyilván ott húzódik egy elég feszes dramaturgia, hogyan dolgoztatok együtt szerzőtársaddal? 

KÁ: Miután Balázs megírta a történetet, átküldte a forgatókönyvet, a scriptet és nagyvonalakban a storyboardot, például melyik szereplő hol álljon, merre mozdulnak, hol lesz majd szövegbuborék, stb. Közben, illetve már ezt megelőzően is küldtem a vázlatokat, terveket a szereplőkről, helyszínekről, átbeszéltük a részleteket, mennyire legyen színes, legyen-e kerete a paneleknek. Ezek összességével, a ritmus kialakításával, az arckifejezésekkel, pózokkal, a cselekmény dinamikájával tudtuk „beszéltetni” őket szavak nélkül. A feszességet talán az is adja, hogy adott volt az oldalak és így a panelek száma, amin keresztül ki kellett bontani a teljes történetet. A rajzokat hagyományosan, tollal papírra készítettem, szkennelés után digitálisan festettem ki, ami számomra viszonylag új terep volt, mert általában festékkel, tintával dolgozom. Bár azt hiszem, szívesebben maradok a klasszikusabb technikáknál, jó nyitottnak lenni az új kihívásokra, más megoldásokra is. Az egyes paneleket átküldtem Balázsnak, ő állította össze a végleges oldalakat.

SzN: Nagyon izgalmas az alkotói világod, többféle képregényes hagyomány is felidéződik, miközben van egy abszolút egyéni megjelenése minden munkádnak. Egyre többet illusztrálsz könyveket, mit jelent neked ez a képregény és mit az illusztráció, illetve mikből, kikből nyersz inspirációt? 

KÁ: A képregény több okból is sokat jelent, egyrészt a Balázzsal való barátságunk és a közös alkotás miatt. Általános iskolások voltunk, mikor az első ilyen közös sztorin dolgoztunk: Balázs mondta, megírta a történetet, én meg rajzoltam hozzá. Ezért is volt különleges számomra ez a lehetőség. Hozzánk az unokabátyánk révén kerültek képregények. Inkább a geges, vagy karikatúra jellegű rajzok és történetek tetszettek, Batman pedig „alap” volt. A magam szórakoztatására rajzoltam én is rövidebbeket, az első földönkívüliekről szólt, inkább komikus, mint komoly sztori, egy ilyen kis cérnavarrott füzet, megvan még. Jó érzés volt most egy valódi képregényen dolgozni és viszontlátni nyomtatásban.

Az illusztrációban ami izgalmas: megjeleníteni, elmesélni valamit a vizualitás eszközeivel, például a szöveghez képest más módon sokrétű, sok rétegű csatorna, rengeteg értelmezési lehetőséggel, kollektív és szubjektív szinten is. Van benne egy olyan kettősség, hogy egyrészt megragad, rögzít, sűrít valamit, mondjuk egy kép formájában, „működésekor” viszont egyszerre van jelen a létrehozó (intuíció és szándék), az illusztráció és a befogadó, ebből születik meg maga a történet ott és akkor, ami egyetlen interpretáció a végtelen sokból. Ilyen módon nem csak kép lehet illusztráció, egy bábszínházi előadás, színdarab, tánckoreográfia, zene is.

A rajzban is mindig van mit tanulni, ez alatt a kihívásokat, a felkészülést is értem és azt is, ahogyan maga a rajz, a folyamat egésze is tanít. Minden történet más vagy épp ugyanazt a történetet is számtalan módon el lehet mesélni, ehhez sokszor nekünk is meg kell újulni.

Szeretem azt a folyamatot, munkát, ahogy összeáll, felépül az illusztráció: intuícióval, egyfajta „kutatómunkával”, kísérletezésekkel. Ha valami nem működik, akkor újra tervezni, megoldást találni, összehangolni, harmóniát vagy épp diszharmóniát teremteni, érinteni azt a bizonyos fordulópontot, de nem túllőni, ennek van egyfajta feszültsége, amit ki kell oldani – vagy épp nem. És hogy bele kell bújni a szereplő(k) bőrébe, az ő fejükkel gondolkozni, az ő lelkükkel érezni.

Inspirálóak egyrészt maguk a képregényalkotók, rajzolók, illusztrátorok: az alkotás és a műfaj iránti tisztelet, hozzáállás, műveltség, technikai tudás, a tapasztalatok, a kreativitás, stílus, hatalmas húzóerő! Téma, mondanivaló szempontjából minden lehet inspiráció. Szemlélődni, nyitottnak, kíváncsinak lenni, ezek talán a legfontosabbak.

Képregényalkotók és illusztrátorok közül: Blutch, Catherine Meurisse, Claire Bretécher, Serge Bloch, Sempé, Joann Sfar, Cyril Pedrosa, Hergé, Jamie Hewlett, Tomi Ungerer, Ralph Steadman, Sajdik Ferenc, Réber László, Quino, Quentin Blake, Tim Burton, Shigeru Mizuki, de ugyanígy a japán és kínai tusfestészet, nyomatok, kalligráfia, festészet, kortárs művészet…

Zenék közül főleg a jazz és a klasszikus zene, de fordítva is, történettől is függ, milyen zene lehet inspiráló.