Interjú Kati Kováccsal, a fesztivál finn vendégével
Kati Kovács finn alkotó az idei képregényfesztivál egyik díszvendége, aki legelső, Paprikás rapszódia című képregényében magyar gyökereit dolgozta fel. Pár éve a Papírmozi antológiában jelent meg Kolbász úr címmel egy rövidebb műve, idén pedig a Nero Blanco Comix gondozásában Körhintába zárva címen egy újabb kötete. A Paprikás rapszódia, ahogy az egy 2009-es interjúban elhangzott, egy „szürreális Magyarország-útikalauz”, és a Körhintába zárva című műre is mondhatjuk, hogy szürreális, egy szürreális lidércnyomás, mely Annabella történetét, útkeresését meséli el. Mindezekről, a képregénykészítésről, terveiről Demus Zsófia kérdezte.

Demus Zsófia: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a képregényekkel?
Kati Kovacs: Mindig is rajzoltam, másfél éves lehettem, amikor képregényeket kezdtem el rajzolni, már nem is emlékszem igazán. Mindenesetre anyám megőrizte az elsőket, amiket már 6-7 éves koromban készítettem. Se füle se farka ezeknek a történeteknek, de észrevehető, hogy már akkor érdekelt a rajzolás és az írás is.
DZs: Hogyan választasz témát, mi inspirál az alkotásban?
KK: Nem választok semmilyen témát. Az érdekes karakterek, akik azt akarják, hogy elmeséljék a történetüket, megtalálnak engem, és én elkezdem felfedezni az életüket. A történet ötlete bárhonnan jöhet, de általában ez egy olyan valami, amit megtalálunk a hétköznapokban is, ami hozzájárul a további lépésekhez, és beindítják a kíváncsiságomat. Az első pillantásra nem látható dolgok nyűgöznek le.










