Alfabéta-interjúk: Felvidéki Miklós
Kezdjük az Alfabéta-jelöltekkel készült interjúk publikálását. Elsőként Felvidéki Mikit kérdeztük, aki Noname című képregényével vált esélyessé Kép-novella kategóriában. Ne feledjétek: most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!
Hogy vagy? Mivel foglalkoztál az utóbbi időben?
Mióta 2016-ban lediplomáztam a Momén, Gorgon című rövidfilmemmel, főleg szabadúszó storyboardosként, layoutosként és animátorként dolgozom, mindeközben volt pár képregényes munkám is.
Mióta 2016-ban lediplomáztam a Momén, Gorgon című rövidfilmemmel, főleg szabadúszó storyboardosként, layoutosként és animátorként dolgozom, mindeközben volt pár képregényes munkám is.
Milyen képregényes projektekben vettél részt az elmúlt 1-2 évben?
Valamin mindig. Dolgoztam egy francia ügynök segítségével egy Bronx Detective című kötet tervén, egyelőre ebből csak próba oldalak vannak, de bízom benne hogy hamar kiadót találunk neki, hogy elkészülhessen a teljes könyv, illetve lassan a vége felé járok egy 80 oldalas fekete-fehér képregénynek is, amit egy amerikai íróval közösen készítünk. Rajzoltam pár illusztrációt Szendrő Iván magánkiadású Alice in the Upperland c. könyvéhez, ahol az amerikai comics aranykorának megidézése volt a feladat. Ezen kívül tavaly a SzifOnlineon megjelent egy új NONAME sztorim is tavaly és Josh Tierney Warm Blood című websorozatának következő részében is lesz 3 oldalam.
Az egyik hazai portál "Ha nem olvas a kamaszod, vegyél neki képregényt" listájában a Némajáték is szerepelt. Tudom, hogy már-már elcsépelt a kérdés, de te mit gondolsz, a mai kamaszokhoz tényleg közelebb áll ez a médium, mint mondjuk az irodalom? Amikor te voltál kamasz, milyen könyveket vettél a kezedbe a kötelezőkön túl?
Én sem olvastam rengeteg könyvet gyerekkoromban, Poe, Lovecraft és Wells köteteit azért forgattam de leginkább képregényeket. Az utóbbi időben viszont rajzoláshoz szoktam hangoskönyveket hallgatni. Tudom, nem olyan, mintha rendesen olvasnék, de a mai multitaskos társadalomban szerintem ez egy jó alternatíva. Azt nem tudom, hogy népszerűbb-e a képregény olvasás a fiatalok körében, de a képregények iránti lelkesedés mindenképp könyvek szeretetére is tanít.
Noname-hez lassan 15 éves kapcsolat fűz. Hogy pattant ki a fejedből az ötlet, és hogyan fejlődött az évek mentén vizuálisan/történetileg? Ad valamiféle megnyugtatást azt, ha az embernek van egy állandó karaktere, akivel kvázi időt tölthet a munkája során (gondolok itt arra, hogy animáció és képregény is készült már a főszereplésével).
2004-ben, még a gimi elején rajzoltam az első sztorikat, nem a karakteren volt a hangsúly, hanem azokon a szürreális szituációkon, amiket köré kitaláltam. Végül ez az antropomorf róka lett az, aki összekötötte ezeket az egyperceseket, így egy laza sorozat állt össze belőlük. Az egyik ilyen történetet dolgozza fel a FLY ME TO THE MOON c. animációs rövdfilmem, amit a MOME Mesterképzése alatt készítettem el. Érdekes érzés volt hallani emberi hangon megszólalni, az addig csak buborékokon át beszélő karaktert. Mostanában kicsit pihentettem, de a SzifOnline féle megkeresés jó lehetőség volt, hogy egy kicsit visszatérjek ebbe a világba. Egyszer szeretnék egy nagyobb ívű folytatást neki, ami túlmutat a mini epizódokon.
Ha Magyarországon meg lehetne élni a képregénykészítésből, átpártolnál? Vagy az animáció mindig is elsődleges lenne?
Ez inkább fordítva van, elsősorban mindig is a képregények foglalkoztattak. Azért kezdtem el animációt tanulni, mert képregény szak nincs a magyar egyetemeken, és úgy éreztem, hogy az animáció közelebb áll a képregényhez, mint mondjuk a grafika. Ha lenne lehetőségem főállásban képregényt rajzolni, nem sokat haboznék. Bár az animációt is nagyon szeretem, nem bánom, hogy így alakult.
Amikor vége a munkának - legyen az animáció vagy képregény - milyen érzés visszanézni a kész műre? Könnyen elengeded, hogy élje a maga életét, vagy sokat pörögsz azon, hogy mit kellett volna máshogy, ha lett volna rá plusz egy heted?
Az a tapasztalatom, hogy animációban szinte minden munkafázisban találni valamit, amire még egy hetet lehetett volna szánni
A képregény ezzel szemben egyszerűbb , persze ott is előfordul, hogy leadás után észreveszek valami hibát, de ezen sem érdemes túl sokat pörögni, ha az akkori teljesítményem maximumát nyújtottam, akkor nincs miért szégyenkezni miatta.
Olvastál mostanában olyan magyar vagy akár külföldi képregényt, amit szívesen ajánlanál az olvasóknak? Ne fukarkodj a címekkel.
Mostanában sok mindent olvastam, Alack Sinner: The Age of Innocence pl. szuper volt. Itt mind a rajz mind a sztorik nagyon bejöttek, és külön öröm volt, hogy végre egyben kiadták Sampayo és Muñoz klasszikusát. Gyerekkorom óta nem olvastam olyan élvezetes szuperhős képregényt, mint Mark Waid Daredevil sorát. Chris Samnee rajzait pedig szinte naponta elő-elő kapom. A Southern Bastards, az új Stray Bullets és Craig Thompson Habibija is nagyon bejött. Hazai színtéren pedíg Csepella Olivér Nyugat + Zombikja is természetesen ott ül a polcomon.
Vannak külföldi munkáid is? Magyarországon mennyi lehetőség van elhelyezkedni annak, aki 2D animációt végzett? Sosem gondoltál arra, hogy a 3D felé is elindulj?
Sosem érdeklődtem CGI animáció készítése iránt, talán azért sem mert én rajzolni szeretek, a rajzok jellege pedíg elvész a modellezés során. Mivel a hazai 2D animáció a korábbi évekhez képest felfutóban van, sokkal több új sorozat és rövidfilm készül. Ugyanakkor nem szabad csak erre hagyatkozni, én is próbálok külföldi munkákat is megcsípni, mert világszinten mindig több a lehetőség, főleg a képregényes szakmában.
Én sem olvastam rengeteg könyvet gyerekkoromban, Poe, Lovecraft és Wells köteteit azért forgattam de leginkább képregényeket. Az utóbbi időben viszont rajzoláshoz szoktam hangoskönyveket hallgatni. Tudom, nem olyan, mintha rendesen olvasnék, de a mai multitaskos társadalomban szerintem ez egy jó alternatíva. Azt nem tudom, hogy népszerűbb-e a képregény olvasás a fiatalok körében, de a képregények iránti lelkesedés mindenképp könyvek szeretetére is tanít.
Noname-hez lassan 15 éves kapcsolat fűz. Hogy pattant ki a fejedből az ötlet, és hogyan fejlődött az évek mentén vizuálisan/történetileg? Ad valamiféle megnyugtatást azt, ha az embernek van egy állandó karaktere, akivel kvázi időt tölthet a munkája során (gondolok itt arra, hogy animáció és képregény is készült már a főszereplésével).
2004-ben, még a gimi elején rajzoltam az első sztorikat, nem a karakteren volt a hangsúly, hanem azokon a szürreális szituációkon, amiket köré kitaláltam. Végül ez az antropomorf róka lett az, aki összekötötte ezeket az egyperceseket, így egy laza sorozat állt össze belőlük. Az egyik ilyen történetet dolgozza fel a FLY ME TO THE MOON c. animációs rövdfilmem, amit a MOME Mesterképzése alatt készítettem el. Érdekes érzés volt hallani emberi hangon megszólalni, az addig csak buborékokon át beszélő karaktert. Mostanában kicsit pihentettem, de a SzifOnline féle megkeresés jó lehetőség volt, hogy egy kicsit visszatérjek ebbe a világba. Egyszer szeretnék egy nagyobb ívű folytatást neki, ami túlmutat a mini epizódokon.
Ha Magyarországon meg lehetne élni a képregénykészítésből, átpártolnál? Vagy az animáció mindig is elsődleges lenne?
Ez inkább fordítva van, elsősorban mindig is a képregények foglalkoztattak. Azért kezdtem el animációt tanulni, mert képregény szak nincs a magyar egyetemeken, és úgy éreztem, hogy az animáció közelebb áll a képregényhez, mint mondjuk a grafika. Ha lenne lehetőségem főállásban képregényt rajzolni, nem sokat haboznék. Bár az animációt is nagyon szeretem, nem bánom, hogy így alakult.
Amikor vége a munkának - legyen az animáció vagy képregény - milyen érzés visszanézni a kész műre? Könnyen elengeded, hogy élje a maga életét, vagy sokat pörögsz azon, hogy mit kellett volna máshogy, ha lett volna rá plusz egy heted?
Az a tapasztalatom, hogy animációban szinte minden munkafázisban találni valamit, amire még egy hetet lehetett volna szánni
A képregény ezzel szemben egyszerűbb , persze ott is előfordul, hogy leadás után észreveszek valami hibát, de ezen sem érdemes túl sokat pörögni, ha az akkori teljesítményem maximumát nyújtottam, akkor nincs miért szégyenkezni miatta.
Olvastál mostanában olyan magyar vagy akár külföldi képregényt, amit szívesen ajánlanál az olvasóknak? Ne fukarkodj a címekkel.
Mostanában sok mindent olvastam, Alack Sinner: The Age of Innocence pl. szuper volt. Itt mind a rajz mind a sztorik nagyon bejöttek, és külön öröm volt, hogy végre egyben kiadták Sampayo és Muñoz klasszikusát. Gyerekkorom óta nem olvastam olyan élvezetes szuperhős képregényt, mint Mark Waid Daredevil sorát. Chris Samnee rajzait pedig szinte naponta elő-elő kapom. A Southern Bastards, az új Stray Bullets és Craig Thompson Habibija is nagyon bejött. Hazai színtéren pedíg Csepella Olivér Nyugat + Zombikja is természetesen ott ül a polcomon.
Vannak külföldi munkáid is? Magyarországon mennyi lehetőség van elhelyezkedni annak, aki 2D animációt végzett? Sosem gondoltál arra, hogy a 3D felé is elindulj?
Sosem érdeklődtem CGI animáció készítése iránt, talán azért sem mert én rajzolni szeretek, a rajzok jellege pedíg elvész a modellezés során. Mivel a hazai 2D animáció a korábbi évekhez képest felfutóban van, sokkal több új sorozat és rövidfilm készül. Ugyanakkor nem szabad csak erre hagyatkozni, én is próbálok külföldi munkákat is megcsípni, mert világszinten mindig több a lehetőség, főleg a képregényes szakmában.
