Blacksad 3: Vérvörös lélek - rövid kritika
Váratlanul érkezett meg hozzánk Blacksad, és váratlanul nagy sebességre váltott. Nem egészen egy év alatt kapott a magyar olvasó három teljes albumot, három remekül megrajzolt, izgalmas történetet.
A Blacksad sajátos vonzereje több zsáner ötvözéséből és megcsavarásából áll. Az állatok antropomorf ábrázolása sokak számára elidegenítő hatással jár, számukra megnyugtatóbb lehet, ha maszkot viselő emberekként tekint a szereplőkre. Az egész testet elfedő álcák egyszerre alátámasztják és árnyalják a sztereotípiákat. A második epizód (Hófehér nemzet) fel is borítja a látszólagos alapzatot, hiszen az ál-állatok nem fajuk, hanem szőrszínük szerint osztatnak felsőbb- és alsóbbrendűekre.
A most ősszel megjelent új részben (Vérvörös lélek) folytatódik az ötvenes évek Amerikáját meghatározó toposzok feldolgozása, a fajgyűlölet után a kommunista (vagy annak vélt) értelmiség elleni boszorkányüldözés és az atombomba-titok körüli hisztéria kerül terítékre. Az amerikai kísérletekben részt vevő egykori náci tudósok és holokauszt-túlélők bevonása is erősíti, hogy a fehér/fekete után a vörös/barna ellentét lehet meghatározó.