Utolsóként az Árnyvadász képregény szerzője, Greg Seed, alias Magony Gergely válaszolt a körkérdéseinkre.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg első képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Magony Gergely: A horror/fantasztikus/sötét elemekkel tűzdelt sztori egy szegedi srácról szól, aki rájön, hogy sokkal többre hivatott mint azt valaha is álmodni merte volna. 

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

MG: A főszereplő, Gery, saját magam leképezése ebben az Árnyakkal teli világban, így sok hasonlóság fedezhető fel kettőnk között. 

Következő interjúalanyunk eddig a Free Fantasy Comics honlapon publikálta képregényeit, amelyek közül kettő most először kerül nyomtatásba. A Blender és a The Day of Robots című, angol nyelvű füzetek a Hungarocomixon a Scaremonger Comics standján lesznek kaphatók.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg két képregényed is. Ha csak egy mondatban mutathatnád be őket, mit mondanál róluk?

Daniel A. Prim: A Blender egy átlagos fickóról szól, akinek szembe kell néznie a groteszk tudatalattijával, miközben próbál túlélni egy nagyon veszélyes szituációban. The Day of Robots: Raktárban dolgozó robotok kapnak egy szabadnapot, ami alatt megismerkednek alapvető emberi érzésekkel, vágyakkal.

KB: Ki a képregényeid főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

DAP: A Blenderben Sammy egy olyan ember, akit az élet sodor különböző irányokba, nem ő irányít. Szerintem mindannyian érzünk így néha, hogy a környezetünk csapdájába estünk. Maga a karakter a változást szimbolizálja, ahogy az események változtatják az ember személyiségét. Ezért nehéz megmondani, mennyire hasonlít rám, de azt mondanám, hogy a sorozat elején nem hasonlít, és ahogyan változik a karakter egyre több olyan személyiségjegyet vesz fel, ami bennem is megvan. Ami a Day of Robots-ot illeti: minden karakter, amit írok, nyilván a személyiségem egy része, de az öt robotot úgy írtam, hogy mindegyik a megtestesítője legyen egy-egy személyiséghibámnak. Nem igazán tudom, hogy miért, talán csak elgondolkoztam, mennyire lehet leírni egy karakter személyiségét a hibái alapján.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

DAP: A Blender egy sorozat, van egy konkrét vége, és azután nem tervezem folytatni, egy kerek történet. Viszont ha van rá igény, szívesen írok spin-offokat, bizonyos mellékszereplők élete ki van dolgozva a fejemben, de nem tervezem belerakni a fő sorozatba. A robotoknak nem lesz folytatása, azonban az elszállt fantáziájú, gyerekes stílus nagyon megtetszett, ezért kezdtünk bele, Izsákkal, a rajzolóval egy sci-fi kalandsorozatba (November), aminek az első része már elérhető a honlapunkon.

Következő interjúalanyunk a jelenleg egyedüliként újságos forgalmazásban kapható magyar képregény írója, egyben kiadója. Caaroy Carville, alias Juhász-Nagy Gábor válaszolt a kérdéseinkre.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg el legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Juhász-Nagy Gábor: A Titánember 6. része minden olyan nacionalista számára sokkoló, aki elfelejtette, milyen többnemzetiségi alapokra építkezik a mai magyar nép.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

JNG: Szigeti Attila, vagyis Titánember tekinthető a főszereplőnek, aki leginkább a segítőkészségemet és fiatalkori túlzott önzetlenségemet örökölte tőlem. Alapvetően viszont önálló személyiséget alkottam, a saját erősségeivel és hátrányaival. Sok egyéb szereplőben is megvannak a tőlem kölcsönzött stílusjegyek, aszerint, hogy kihez melyiket tartottam megfelelőnek. Az egyetlen kivétel Sarka Noémi, akit egy számomra nagyon kedves lányismerősömről mintáztam.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

JNG: Titánember, mint címszereplő, valamint Noémi, Jim James és a Miniszterelnök mind állandó szereplői ennek a sorozatnak. Ők azok, akik a maguk módján mindig előre lendítik a cselekményt, és akik nélkül nem működhetne a Titánember a most futó első történet után úgy, ahogy most is. Ha az egyikük kiesne, akkor már egy teljesen más sorozatot kapnánk. Úgy gondolom, a Titánemberben még legalább két történet biztosan van, mert az elsőben nem sikerült mindent elmesélni, amit akartam, van még potenciál a sorozat alapötletében. Egyébként inkább keresem az új ötleteket, mintsem hogy egy jól beváltról húzzak le még egy bőrt. Sok ötletem vár még megvalósításra, nem csak képregény, sőt jellemzően nem azok. Legkésőbb akkor váltok, amikor Titánember kifutott.

Valószínűleg napjaink legtermékenyebb magyar képregényrajzolója, Koska Zoltán a következő válaszadónk, aki hat hónap leforgása alatt jelentette meg Titkos Társaság című minisorozatának mind az öt részét. A Hungarocomixra jön ki a negyedik és az ötödik, befejező füzet.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Koska Zoltán: Ez egy sötétnek induló nyomozós sztori, ami azért nem akarja túlságosan komolyan venni a maga zsánerét, sokat ironizálnak is benne szerintem. És megpróbálok irodalmi és filmes utalásokat is belecsempészni.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

KZ: Valahogy úgy érzem, nincs igazi főszereplője ennek a történetnek, csak egy-egy karakterre kezdek néha rákoncentrálni az íráskor. Van benne egy kisember módjára viselkedő nyomozókutya, Spiff, egy bátor és tettre kész nyomozó, Alfréd, az arisztokratikus és intelligens Tóbiás, és egy rejtélyes titkos társaság tagjai a föld alatt. De jó visszajelzéseket kaptam olyan mellékkarakterre is, mint Részeg Tulipán, aki az, ami a neve. Egy ismerősöm mondta még régen, hogy Spiff valahogy az én önarcképem (még első megjelenésekor a Firka Comics 2-ben, ahol még Wuffy volt a neve), de azóta sokat alakítottam át a sztorin. Én inkább a gondolataim kifejezésére koncentrálok a karakterek cselekedeteinek és dialógusainak megírásakor.

Következő interjúalanyunk egy olyan alkotó, aki külföldön végzett tanulmányai után valójában csak most kapcsolódik be a hazai képregényes életben. Eredetileg Belgiumban, angol nyelven készült diplomamunkája, az Eki & Coco képregény egy ideje már rendelhető a szerzőtől, ám rendezvényen most találkozhatunk vele először, a BP Zines standjánál. Marjai Petra Lilla válaszolt a szokásos kérdéseinkre.

Képregényblog: A Hungarocomixon lesz először kapható idehaza az első képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Marjai Petra Lilla: Lányok tapasztalatgyűjtögetése egy éltes nagymama segítségével. 

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

MPL: Van hasonlóság.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

MPL: Ezt a sorozatot szeretném folytatni, de mást is szeretnék csinálni. Az valahogy eddig mindig közös volt a szereplőkben, hogy mind olyan nők, akik szeretik (szeretnék) a kezükbe venni az irányítást. Szóval akár úgy is nézhetjük, hogy ők mind egy típusú embernek a különböző változatai, így nagy különbség a karakterekben nincsen.

Következő válaszadónk Molnár Gábor, aki tavaly mindkét Alfabéta-díjat begyűjtötte A munka gyümölcsével és Szekerce és Szemerce kalandjaival, most pedig egy újabb sorozattal jelentkezik.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Molnár Gábor: Az EpicLine magazin 13. számában indult az 5Pallos című fantasy-komédia sorozatom, amelyben egy csapat szegénylegény igyekszik a banditáktól megtisztítani egy magyar népmesék, népdalok és Si Naj-an Vízparti története által inspirált tanyavilágot, azoknál nem kevésbé banditás módszerekkel. 

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

MG: Az 5Pallos főszereplői különböző háttérrel érkeztek – van köztük fazekasból lett katona, városi kereskedőinasból lett vándor, íródeák és vadász is. Mivel képregényalkotó csapatunk, a 5Panels tagjairól mintáztam őket, így külsőre és bizonyos belső tulajdonságokban is hasonlítanak ránk, de vannak dolgok, amiket kimondottan a történet kedvéért máshogy ábrázolok, mint ahogy a valóságban van. Csenger, az alteregóm sem a valódi önmagam (ez amúgy is nehezen lenne értelmezhető egy kaszabolós sztoriban), bár lennék olyan, mint ő, amikor időnként besokallok a világból. Csak az eszményképünknek élni, a következményektől nem félni, az volna a szép!

Blogunk szerkesztőjének is jelenik meg új képregénye a Hungarocomixra, így hát jogosan fordítjuk vissza a kérdéseinket. Bayer Antal válaszol.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Bayer Antal: Mivel három képregényem is szerepel a Nero Blanco Comix 10. számában, csak három mondatban mutathatók be. Egymásra talál Nero Blanco, a második vagy harmadik generációs hazatelepült menedzser és Pepita Ofélia, az ezoterikus repertoárral rendelkező feltörekvő énekesnő, akik ezentúl közös kalandokban fognak szerepelni. Hosszú szünet után visszatér Hősmagyar, a szemellenzős küldetéstudatos szuperhős, és ismét felveszi a harcot a hazánkra törő Zidegenekkel. A forradalom és szabadságharc kulcsszereplőinek az indíttatásain elgondolkodó 48-asokban pedig ezúttal Petőfi Sándor és a színésznők viszonyával foglalkozom egy szigorúan történelmi tényeken alapuló kitalált sztoriban.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

BA: Inkább vagyok megfigyelő, mint kitárulkozó típus, nem érzek késztetést önéletrajzi jellegű képregények készítésére, ami biztos azzal is összefügg, hogy nem tudok rajzolni, ezért mindig csak csapatban tudok dolgozni. Ugyanakkor Nero Blanco és Pepita Ofélia valószínűleg sosem fog olyasmit csinálni, ami teljesen idegen lenne tőlem vagy attól, akinek el tudnám képzelni magamat. Hősmagyar viszont alapvetően egy paródia, az ő gondolkodásmódja olyasmiket egyszerűsít, amik számomra összetett dolgok, és fordítva. A 48-asokban többnyire egy-egy szereplőre koncentrálok, és a történelmi forrásokat vizsgálva igyekszem megismerni őket.

Nem éppen kezdő, de elsőkötetes rajzoló Ambrus Izsák, akinek korábban a Dörmögő Dömötörben és a Csodaceruzában jelentek meg képregényei. A Hungarocomixon pedig már a második olyan füzet is kapható lesz, amit ő rajzolt, a Free Fantasy Comics gondozásában megjelenő, angol nyelvű The Day of the Robots. Körkérdéseinkben saját munkájára vonatkoztatva válaszolt.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg első képregényköteted. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Ambrus Izsák: Először is köszönöm az érdeklődést! Tulajdonképpen ez nem teljesen képregény, csak a munkáimat bemutató kis album, amiben a grafikáim mellett vannak rövid képregények is.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

AI: Mindig más a képregényeim főszereplője, ritkán térek vissza ugyanahhoz a karakterhez. Mivel inkább a gyerek korosztály számára készítem őket, általában állatok vagy karikatúraszerűek a figuráim. Valamennyire persze az én jellemvonásaim is bele kerülnek a karakterábrázolásba, mint pl. a humor, a szórakozottság, vagy ha kicsit mérges vagyok, és talán az is, hogy nem vagyok az a bőbeszédű ember. 

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

AI: Például még a Dörmögő Dömötörös korszakomban volt egy krokodil meg egy maci figurám, amiket mindig próbáltam előhozni, de mindig máshogy néztek ki. Talán mára már kialakult a végleges verziójuk. Aztán lassan egy éve már, hogy van egy folytatásos képregény, amit rajzolok megrendelésre (Marci & Brugó), és most kezdtem el rajzolni a Free Fantasy Comics-nak is. Egyébként már dolgozom a következő RAiZ-on, amiben csak képregények lesznek. Megpróbálok egy egységes újságot összehozni, és talán egy állandó karakter is feltűnik majd benne.

Valódi elsőképregényes a következő interjúalanyunk, ráadásul a Hungarocomixon saját kötetén kívül két antológiajellegű kiadványban is szerepel egy-egy oldallal. Pápai Gábornak, a Café Racer szerzőjének a szokásos kérdéseket tettük fel.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg első képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Pápai Gábor: Hmmm. Talán ezt: valószerűtlen történet valószínű vágyakról, tarka csomagolásban.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

PG: Külsőleg egy picit mindenképpen. Belső tulajdonságokban talán a kalandvágyás és praktikum furcsa kettőssége illetve magának valósága az enyém.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

PG: Egyelőre nincs. Jobb szeretném magam minél több vizuális illetve mesélési stílusban kipróbálni magam. A következő évekre már több különböző fázisban lévő munkám van "csőre töltve", de ha a Café Racer sikeres lesz, már további 2 rész van előkészítve amellyel talán egy még komplexebb trilógiát adna ki...no de ez már a jövő zenéje.

A november 28-i Hungarocomixra a belépés ingyenes, ugyanakkor lehet és ajánlott is tombolát vásárolni az információs pultnál, ugyanis a résztvevő kiadók és alkotók számos újdonságot és érdekességet ajánlottak fel.

Egy tombolajegy ára mindössze 200 forint. Tombolahúzás 14 órakor, érdemes kivárni!

Egyedi rajzok:

A Hungarocomix 2015 plakátját is tervező Tondora Judit ezt az egyedi rajzot ajánlotta fel. A képen látható hölgy Red Sonja, ponyvaregények és képregények gyakori szereplője.

Vadas Máté, aki jelenleg a Titánember képregénysorozatot rajzolja, korábbi képregényének, a Gor láncainak a főszereplőjét ábrázoló egyedi rajzot ajánlott fel a tombolára. (A3-as méret).

Lanczinger Mátyás egy Star Wars-figurát rajzolt meg saját stílusában. Az A4-es rajzot dedikálva ajánlotta fel a tombolára.

Eddig Bayer Antal tulajdonát képezte az alábbi két rögtönzés, amely pár évvel ezelőtt egy HoldfénConon készült, A2-es méretű kartonra (ezért kicsit nehéz is volt lefotózni).

Tálosi András, Vincze Nóra, Pilcz Roland és Vass Róbert rajza

Vincze Nóra, Pilcz Roland és Vass Róbert rajza

Kiadványok:

Kiadók és alkotók közel 50 kiadványt ajánlottak fel nyereményként, köztük a rendezvényre megjelenő képregényeket és fanzinokat, de szerepel a listán poszter és naptár is.

Következő interjúalanyunk a Hungarocomix előtt Oravecz Gergely, a Blossza szerzője.

Képregényblog: A Hungarocomix előtt jelent meg az első képregényköteted. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Oravecz Gergely: 2010-ben 4 hónapon át napi rendszerességgel vezetett, Alfabéta-díjas, comic strip formátumú blogom összes (123 db) képsora nyomtatásban – ez volna a hivatalos szöveg, de szívesebben mutatom be úgy, mint valamit, amivel ennyi idő múltán is egészen elégedett vagyok, pedig én csináltam.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

OG: A képregényeim főszereplője általában egy rám külsőleg nagyon hasonlító papírfigura, akivel kísértetiesen hasonló dolgok esnek meg, mint velem – innentől lehet találgatni.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

OG: Sorozatokban egyáltalán nem gondolkodom, mindig valami mással próbálkoznék. De aztán valahogy mégis úgy szokott alakulni, hogy ugyanaz lesz a főszereplője a képregényeimnek, így valami összefüggés óhatatlanul kialakul köztük, még ha hangvételben és megközelítésmódban sokszor nagyon különböznek is egymástól.

A Hungarocomix 2015 előtti körkérdéseinkre következőnek Tinetta Nitta, a Shirokuma kiadó gondozásában megjelent, manga stílusban készült, háromkötetes Lost Gods képregény szerzője válaszolt.

Képregényblog: A közelmúltben jelent meg legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Tinetta Nitta: Legújabb képregényem a Lost Gods folytatásos képregénynek a 3. kötete, bár ezen felül más képregényeken is dolgozom. Ez utóbbi elsősorban reklám/marketing célú képregényeket jelent, illetve magánszemélyek rendelnek tőlem adott esetben, (pl. egy közeli hozzátartozójának rajzoljam meg egy-egy képkockába az élete fontosabb momentumait – egyébként megdöbbenéssel vettem észre, hogy erre igény van itthon...). Szóval folyamatosan jelenik meg új kis képregényem, de a Lost Gods kapcsán nehéz egy mondatban beszélni, hiszen ez egy szerepjáték- illetve könyvtrilógia része, és nem titok, hogy több, mint tíz évig dolgoztam rajta. Posztapokaliptikus műfaj, bár ezt egyelőre nem érezzük rajta, hiszen, a jelenből indul a történet, így majd csak később érezzük a hatását. Elég negatívnak tűnik a történet első ránézésre, mégis azt kell mondjam, hogy vannak benne alapvető pozitív gondolatok, tanítások is.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

TN: A képregényemnek több főszereplője van, nincs kiemelt, és egy-két tulajdonságon kívül egyik sem hasonlít rám.

A Hungarocomix 2015 előtt néhány olyan alkotót kerestünk meg sablonkérdésekkel, akiknek a rendezvényre jelenik meg, vagy a közelmúltban jelent meg újdonságuk.

Elsőként a Café Postnuclear alkotópárosát, Szűcs Gyula írót és Budai Dénes rajzolót (és társírót) kérdeztük.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg az első (Dénes esetében, akinek már megjelent két Gépjárómű-epizódja, a legújabb) képregényetek. Ha csak egy mondatban mutathatnátok be, mit mondanátok róla?

Szűcs Gyula: Posztapokaliptikus kalandok egy olyan atomháború utáni világban, ahol a marcona hős nem Ford Falconnal, hanem egy feltuningolt Skoda Felicia kabrióval száguldozik a rozsdaszínű sivatagban.

Budai Dénes: A Café Postnuclear az egyén és az ország szocializmus utáni útkeresésének története.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

SzGy: A Café Postnuclear főhőse Kovács „Johnny Walker” János, aki semennyire sem hasonlít rám, sokkal inkább az eddigi olvasmány- és filmélményeimben látott akcióhősök végletekig eltúlzott kivonata. Magányos fickó, mint Mad Max, jobban lő, mint Clint Eastwood a westernjeiben, és ha épp nem álmacsó monológokat mormol, mint Marv meg a többi Sin City-hős, akkor beszól mindenkinek, mint Ford Fairlane.

BD: A főhős egy átlagos kisember, aki számára fontos dolgokért, akár a világot is képes kifordítani sarkaiból. Hogy hasonlítok-e rá? Próbálok.

Szokásunkhoz híven bemutatjuk a november 28-i Hungarocomix alkalmából megjelenő új képregényeket.

Immár a 25. füzet jelenik meg a Sebők Imre életművét bemutató sorozatból. A kiadvány címe A repülő ember, a forgatókönyvet Beljajev regénye nyomán írta Cs. Horváth Tibor, és eredetileg a Népszavában jelent meg napi folytatásokban, 1972-ben. A színes címlap Vass Mihály munkája, kiadó a Windom. Részletek itt tekinthetők meg.

Folytatódik a Zórád Ernő képregényeit bemutató sorozat is. A hatodik füzet címe Forró mezők, forgatókönyvét Móricz Zsigmond regénye alapján írta Cs. Horváth Tibor. A képregény eredetileg 1966-67-ben jelent meg a Füles rejtvényújságban, ez az első utánközlése, az eredeti oldalak alapján. A képregényt a Nero Blanco Comix adja ki a jogtulajdonosokat képviselő kArton galéria engedélyével. A Haránt Artúr által kiszínezett címlap és néhány mintaoldal itt látható.

Folytatódik és befejeződik Koska Zoltán Titkos Társaság című minisorozata, amelynek egyszerre jelenik meg a 4. és 5. füzete. „Újabb bonyodalmak, újabb kérdések és… válaszok? Az majd kiderül a történetből.” Mindkét füzet 24 oldalas, fekete-fehér. A kiadvány a 5Panels standon szerezhető be.

10 órától 16 óráig képregényvásár és találkozási lehetőség alkotókkal, kiadókkal.

Résztvevő kiadók (nagyterem): Képes Kiadó (Korcsmáros Pál képregényei), Linea Comics (Képregénymúzeum, Kútfő képregények, egyedi klasszikus magyar képregények), Nero Blanco Comix (Zórád Ernő képregényei, Papírmozi, Buborékhámozó, egyedi új magyar képregények), Titánember képregénymagazin, Windom képregények (Sebők Imre képregényei), ZSIGER.hu (egyedi új magyar képregények és nyomatok), valamint a Brody ArtYard.

Egyéni szerzők  és alkotócsoportok (jobb oldali terem): 5Panels/EpicLine, Árnyvadász képregény, Awesomniac Comics (Pápai Gábor), Bloodlust Team, BP Zines, Budai Dénes és Szűcs Gyula (Café Postnuclear), Fazekas Attila, Madarász Gergely (Majomdaráló), Pilcz Roland (Kalyber Joe), Scaremonger Comics/Free Fantasy Comics, Tinetta Nitta (Lost Gods), Vörös Édua (Utánam, fiúk!) és az X-Embörök.

10 órától végig Comic Jam, képregényes rögtönzések Fritz Zoltán, Erhardt Domonkos és Tondora Judit vezetésével (bal oldali terem)

11 órától: Újdonságok, friss megjelenések bemutatása: Café Postnuclear (Budai Dénes-Szűcs Gyula), Café Racer (Pápai Gábor), Titánember (Juhász-Nagy Gábor), Árnyvadász (Greg Seed), Raiz (Ambrus Izsák), Nero Blanco Comix (Bayer Antal), moderátor Vass Róbert

12 órától: Saját képregény. Hogy készül, mennyi idő alatt, milyen indíttatásból, és mi történik utána - kiadás, terjesztés, marketing. Résztvevők: Koska Zoltán, Pádár Ádám, Madarász Gergely és Tinetta Nitta (Lost Gods), moderátor Tondora Judit

13 órától: Magyarok külföldi képregényfesztiválokon - Brüsszel és Larissza. Fritz Zoltánnal, Tondora Judittal és Bayer Antallal Cserkuti Dávid beszélget

14 órakor: tombolasorsolás
(Nyeremények: a kiadók és szerzők újdonságai és néhány meglepetés. Tombolajegyek 200 forintért vásárolhatók az információs pultnál, nyitástól 14 óráig).

15 órától: Bemutatkozik a Brody ArtYard és a februárra meghirdetett első Sztriptíz regionális képregényfesztivál és -pályázat. Claudia Martinsszal és Marcus Villacával Komornik Eszter beszélget.

A műsorváltozás jogát a szervezők fenntartják.