Következő interjúalanyunk a jelenleg egyedüliként újságos forgalmazásban kapható magyar képregény írója, egyben kiadója. Caaroy Carville, alias Juhász-Nagy Gábor válaszolt a kérdéseinkre.

Képregényblog: A közelmúltban jelent meg el legújabb képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Juhász-Nagy Gábor: A Titánember 6. része minden olyan nacionalista számára sokkoló, aki elfelejtette, milyen többnemzetiségi alapokra építkezik a mai magyar nép.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

JNG: Szigeti Attila, vagyis Titánember tekinthető a főszereplőnek, aki leginkább a segítőkészségemet és fiatalkori túlzott önzetlenségemet örökölte tőlem. Alapvetően viszont önálló személyiséget alkottam, a saját erősségeivel és hátrányaival. Sok egyéb szereplőben is megvannak a tőlem kölcsönzött stílusjegyek, aszerint, hogy kihez melyiket tartottam megfelelőnek. Az egyetlen kivétel Sarka Noémi, akit egy számomra nagyon kedves lányismerősömről mintáztam.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

JNG: Titánember, mint címszereplő, valamint Noémi, Jim James és a Miniszterelnök mind állandó szereplői ennek a sorozatnak. Ők azok, akik a maguk módján mindig előre lendítik a cselekményt, és akik nélkül nem működhetne a Titánember a most futó első történet után úgy, ahogy most is. Ha az egyikük kiesne, akkor már egy teljesen más sorozatot kapnánk. Úgy gondolom, a Titánemberben még legalább két történet biztosan van, mert az elsőben nem sikerült mindent elmesélni, amit akartam, van még potenciál a sorozat alapötletében. Egyébként inkább keresem az új ötleteket, mintsem hogy egy jól beváltról húzzak le még egy bőrt. Sok ötletem vár még megvalósításra, nem csak képregény, sőt jellemzően nem azok. Legkésőbb akkor váltok, amikor Titánember kifutott.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

JNG: Inkább a szavak embere vagyok, nem vagyok különösebben vizuális típus. Regényötleteim is vannak, de ahhoz még nem érzem eléggé felkészültnek magamat. Úgy gondoltam, egy képregény forgatókönyve viszont jó ugródeszka lehet, ahonnan később felfejleszthetem magamat echte regényíróvá, ha itt helyt állok.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

JNG: Hát ez a rajzolóm, Vadas Máté szakterülete. De azért is döntöttem az ő stílusa mellett, mert nagyon élénk színekkel dolgozik, és nekem az szimpatikusabb, mint egy szín 1000 árnyalata.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

JNG: Az ördög a részletekben van. A részletekben történő elmélyedés pedig mindig hosszú történetfolyam eredményez. Amikor azt hittem, a Titánember első története kész, még hét füzetben gondolkodtam, majd a kivitelezéskor hirtelen hozzáadódott még kettő.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

JNG: A kiadást saját kezűleg oldottam meg, ami mindenképp tanulságokkal teli, de semmiképpen sem vaktában követendő! Szerencsére tisztában voltam a vállalt kockázatokkal, és más is legyen tisztában ezekkel, mielőtt ilyesmire vállalkozik. A történet épp aktuális része 1000 példányban jelenik meg, és a nagyobb újságárusoknál kapható.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

JNG: Remélem, senki sem sértődik meg rajta, ahogy én se tettem, amikor másokat nem érdekelt az én művem. Sajnos nem találkozom kifejezetten engem érdeklő képregényekkel, így nem mozgok otthonosan a magyar kiadványokban. A Gépjárómű óta idén ősszel vettem és olvastam először hazai képregényt. De ezzel semmiképpen sem a hazai képregény minőségéről akarok kijelentést tenni, kizárólag a saját ízlésemről. A Gépjárómű óta most hallottam először olyan ötletről, amit érdekesnek tartottam. Talán ezért is írtam sajátot, hiszen abban olyannal foglalkozom, ami engem foglalkoztat.