HC 2015-interjúk: Marjai Petra Lilla (Eki & Coco)

Következő interjúalanyunk egy olyan alkotó, aki külföldön végzett tanulmányai után valójában csak most kapcsolódik be a hazai képregényes életben. Eredetileg Belgiumban, angol nyelven készült diplomamunkája, az Eki & Coco képregény egy ideje már rendelhető a szerzőtől, ám rendezvényen most találkozhatunk vele először, a BP Zines standjánál. Marjai Petra Lilla válaszolt a szokásos kérdéseinkre.

eki_and_coco.jpg

Képregényblog: A Hungarocomixon lesz először kapható idehaza az első képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Marjai Petra Lilla: Lányok tapasztalatgyűjtögetése egy éltes nagymama segítségével. 

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

MPL: Van hasonlóság.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

MPL: Ezt a sorozatot szeretném folytatni, de mást is szeretnék csinálni. Az valahogy eddig mindig közös volt a szereplőkben, hogy mind olyan nők, akik szeretik (szeretnék) a kezükbe venni az irányítást. Szóval akár úgy is nézhetjük, hogy ők mind egy típusú embernek a különböző változatai, így nagy különbség a karakterekben nincsen.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

MPL: Általában egy szövegrészlet adja az ihletet az egészhez, és aztán jön a kép. De nem tudnék prózát írni, sőt, hiába a szöveg diktál, a szövegeim gyengébbek, mint a rajzaim. Szerintem.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

MPL: Brecht Evens, Brecht Vandebroucke, Marie Jacotey, Asiha Franz. Nem mondom, hogy hasonlít rájuk, de ők abban az időben nagy hatással voltak rám.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

MPL: Nagyon érdekelnek a kísérleti képregényformák, a terjedelem bármennyi lehet, csak legyen bennük valami, ami a képregény médiumra vagy a képregény eredetére reflektál. Nagyon szeretnék képregnyinstallációkat készíteni a jövőben, amelyeknek formája és narratívája is kísérleti. Leginkább az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek érdekelnek, amik mind egy univerzumból származnak. Erre a megközelítésre a kedvenc példám Chris Ware Building Stories című graphic novel-je.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

MPL: Először csak néhány példányt szerettem volna a diplomára készíteni, de egyre többen mondták a barátaim közül, hogy szívesen vennének ők is a könyvből. Így begyűjtöttem a pénzt, és nekik és nyomtattam. Eddig két kiadás volt, az első 45, a második 70 példány volt (kösz srácok!). Előzetes bíztatás nélkül soha nem vágtam volna bele az anyagi csődtől való félelem miatt. A rendezvényen kívül nálam és egy kis genti képregényboltban kapható.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

MPL: Mivel én csak azóta ástam magam bele a képregényezésbe, mióta Belgiumban éltem, így magyar képregényes műveltségem nagyon szegényes, főleg, ami a nem kortárs képregényeket illeti, de ez most majd jól bepótolom. Inkább azokat a projekteket ismerem, legyen az képregény, zine, flipbook vagy poszter, amiket barátaim és ismerőseim csinálnak.