Szép és küzdelmes volt az a négy év, ami a Death Note nyitókötetének hazai kiadása óta eltelt, de mozgalmasságában össze sem hasonlítható a manga nagyjából ugyanennyi időt felölelő cselekményével. Csak most, a végjáték olvastán szembesülünk vele, hogy az izgalmakat mindvégig eredményesen fenntartó Tsugumi Ohba félelmetes disztópiává alakította azt a világot, ami már a kezdésnél bántóan rideg és érzelemmentes volt, visszagondolva azonban szinte otthonosnak tetszik. Kira álma ugyanis valósággá vált: végre istenként tartják számon, néhányan őszintén hisznek benne, a legtöbben pedig rettegnek tőle. Az, hogy megszűnt a bűnözés, részletkérdés - Kirát, vagyis Yagami Lightot már régesrég hidegen hagyja a világ „jobbá tétele". Csakis a saját hatalmának érvényesítése, önimádatának újabb és újabb igazolása élteti. Hullanak az ártatlanok, a barátok és családtagok, a rosszkor rossz helyen lévők, a hangoskodók vagy épp azok, akik némák maradtak, megy a listára mindenki, aki Light terveit keresztezi. A Death Note utolsó fejezeteiben bemutatott diktatúra Orwellt idézi, miközben Ohba végig tett róla, hogy ne tudjuk egészen valóságosnak látni ezt a világot. Sosem találkozunk átlagemberekkel, nem látjuk, ők hogyan élik meg a változásokat (magyar olvasóként az is elidegenítően hat, hogy a nyugati nevek, például Mihael Keehl vagy Halle Bullook, furcsán valószínűtlenek az egész sorozatban). A főszereplők között bonyolódó macska-egér játékba viszont annál jobban bele tudjuk élni magunkat.

Körkérdésünkre még három válasz futott be, érdekes módon három Zoltántól. Ezzel a közvéleménykutatást lezártuk, rövidesen statisztikailag is összefoglaljuk. Az utolsó válaszadók: Fritz Zoltán, Szécsi Zoltán és Szabó Zoltán Ádám.

Lassan egy éve jelent meg a Csodálatos Pókember utolsó száma, azóta eltűntek a tizen-huszonéveseknek szóló képregények az újságárusok kínálatából. Egy ideig még reménykedtek a rajongók, aztán belátták, hogy nem lesz folytatása a sorozatnak – aztán októberben mindannyiunk nagy örömére jelezte a Pókember- és más Marvel-képregényeket könyvesbolti terjesztésben már évek óta megjelentető Kingpin kiadó, hogy mégis lehetséges a visszatérés. A tárgyalások eredményhez vezettek, a kiadványok szerkesztése folyamatban van, közeleg az első megjelenés, eljött hát az idő, hogy kérdéseket szegezzünk Harza Tamásnak, a kiadó vezetőjének. A Képregényblog riportere Bayer Antal volt.

BA: Minden korábbinál nagyobb fába vágja a fejszéjét a Kingpin, méghozzá egy olyan pillanatban, amikor szemmel láthatóan minden kiadó óvatosabbá vált a terveivel. 2012 január végén indul a Marvel +, februárban pedig a Hihetetlen Pókember – mindkét sorozat kéthavonta fog megjelenni, újságos forgalmazásban. Mi indokolta ezt a döntésedet, mit vársz tőle? Illetve, vannak-e aggályaid? Elvégre külsősként elég hosszú időn át dolgoztál együtt a Semic munkatársaival ahhoz, hogy átlásd a problémáikat.

HT: A döntést egyértelműen az indokolta, hogy Magyarországon a képregények megszűntek létezni az újságárusoknál. A Pókember volt az utolsó, amely még megjelent, és amikor egyértelművé vált, hogy a Semic nem lesz képes folytatni, muszáj volt lépni valamit. Mivel én maradtam az egyedüli Marvel jogtulajdonos – és mivel eléggé szívemen viselem a magyarországi Pókember sorsát – így adta magát, hogy én próbáljam meg. Nem mondom, hogy kis lépés lett volna, hisz mi eddig csak képregény kötetek kiadásával foglalkoztunk, és ez a terület merőben új számunkra is, de úgy érzem, ez a kihívás megéri az erőfeszítést.

A 2011-es év képregényes szempontból történő elemzéséhez kapcsolódóan jött olyan hozzászólás, amely rákérdezett a képregényújságokra – elvégre én csak a könyves és alternatív terjesztésbe kerülő képregényeket vizsgáltam. A válasz nem könnyű, hiszen maga a képregényújság fogalmának a meghatározása sem egyszerű.

Magyarországon az 1930-as években jelentek meg nagyobb mennyiségben képregények, és méghozzá szinte kizárólag a sajtóban, rovatként. A következő évtizedek tiltásai és egyéb viharai ellenére ez a publikálási lehetőség szilárdult meg, és nem véletlen, hogy az 1950-es évektől gyakorlatilag a rendszerváltásig leginkább a Füles, Pajtás, Tábortűz és hasonló lapok neveit szokás emlegetni, mint képregényes lelőhelyeket. Az 1980-as években némileg változott a helyzet. Bár továbbra is domináltak a sajtóképregények, ezeknek egy részét újra kiadták külön füzetekben (pl. Rejtő-sorozat, Teljes képregény-sorozat), valamint útjára indult a szinte kizárólag francia képregények fordítását közlő Kockás, amely a leginkább felel meg ebből az időszakból a „képregényújság" meghatározásnak. Aztán ahogy lazult a póráz, és engedélyezték egyre több területen a magánvállalkozásokat, illetve a nyugati tőke bevonzásának a reményében kifejezetten ösztönözték a vegyes vállalatokat, színre léphetett a két északi cégcsoport, az Egmont és a Semic, aminek az olvasók örültek, a hazai képregényeket kiadni remélő vállalkozók viszont kevésbé. Mindkét kiadó korábban sosem látott elánnal vetette bele magát a képregénytermelésbe, és aligha meglepő, hogy anya- és testvérvállalataik tapasztalataira támaszkodva a más országokban bevált receptek alapján dolgoztak, ami nagyrészt amerikai comic book-ok és hasonló formátumban szerkesztett lapok bevezetését jelentette.

A Képregény Kedvelők Klubjának 2012-es évadnyitó rendezvénye január 26-án csütörtökön, 18 órától lesz a kArton Galériában (1054 Budapest, Alkotmány utca 18). A rendezvény címe "Pajtás, daloljunk...!" Ennek keretében Kiss Ferenc klubvezető az úttörőújságok munkatársaival, rajzolóival, íróival beszélget. Meghívott vendégek: Görög Júlia, Alaksza Tamás, Bőcs Ferenc, Czifferszky Béla, Cser Gábor, Nádasi Tibor és Sebők Ferenc. Rajtuk kívül a Pajtás számos munkatársának a részvételére is számítunk. A belépés ingyenes.

A Comichron közzétette a Diamond Comics-tól kapott rendelési arányok és a saját becslései alapján kikalkulált bestseller listát, amely a legjobb ezret sorolja fel - mi itt csak a listák legtetejét mutatjuk be és kommentáljuk röviden.

Kicsit lassabban, de még csordogálnak válaszok körkérdéseinkre a 2011-ben megjelent képregényekről. A válaszadók ezúttal Orosz László, Kovács Milán, Szabó Jenő, Bayer Antal és Takács Eleonóra.

A történelemkönyvekből tudjuk, hogy Japán az Edo-korban szinte teljesen elzárkózott a külvilágtól. Azt is tudni véljük, hogy mi történt abban a pár száz évben, de történhetett volna akár teljesen máshogy is, és talán soha senki sem tudja meg. Egy ilyen alternatív történelmet vázol fel Yoshinaga Fumi sokat méltatott mangája, az Oooku.

A 17. század elején különös járvány üti fel a fejét Japánban. A himlőszerű betegség csak a férfiakat támadja meg, és viharos gyorsasággal tizedeli meg a lakosságot. Hamarosan a férfiak már csak negyedannyian vannak, mint a nők, és nyolcvan évvel később már senki sem emlékszik arra, hogy valaha más volt a világ. Minden munkát nők végeznek, a férfiakat a széltől is óvják, bár ez nem akadályozza meg a családokat abban, hogy áruba bocsássák fiaikat a gyerekre vágyó asszonyoknak. A házasság ma már a gazdagok luxusa, a többieknek maradnak a férfiakat kínáló vigalmi negyedek. A sógun szerepében az ország élén is nő áll, aki azonban több száz fős férfiháreméből, az Oookuból választhatja ki azt, akivel meg kívánja osztani ágyát.

A 2011-ben megjelent képregényekkel kapcsolatos kérdéseinkre újabb válaszok érkeztek, most ezeket tesszük közzé. A válaszadók: Gellért Kristóf, Galgóczi Tamás, Molnár Gábor, Tick Péter, Simon István, Benes Attila, Kiss Ferenc, Kuczora Zsolt és Árva-Szabó Péter.

Évvégi villámkérdésünkre újabb válaszok érkeztek, köszönet érte. A második körben tehát Pádár Ádám, Kránicz Bence, Lakatos István, Etlinger Edmond, Oravecz Gergely, Fórizs Gergely, Farkas Dávid és K. Kabai Lóránt véleményét olvashatjuk 2011 képregényeiről.

Körkérdéseket tettünk fel a hazai képregényes élet számos szereplőjének, kiadóknak, alkotóknak, gyűjtőknek, kíváncsiak voltunk, mi tetszett, mi nem tetszett nekik a tavalyi év megjelenéseiből. A legfürgébb válaszadók Halász Zoltán, Tikos Péter, Harza Tamás, Lénárd László és Pásztor Tamás voltak.

Január 13. és február 10. között ismét megtekinthető Kovács Milán gyűjteménye, amelyet először a decemberi Hungarocomixon mutatott be a nagyközönségnek (emlékeztetőül az ebből az alkalomból készült interjú). A kiállítás helyszíne a székesfehérvári Csöp galéria. Megnyitó 13-án pénteken, este 6 órakor.

Az Angoulême-i nemzetközi fesztiválhoz 2007 óta kapcsolódik egy örömrajzolás, amelynek a lényege, hogy 24 óra alatt 24 oldal képregényt kell elkészíteni. A helyszínen jelenlevő alkotókhoz az interneten keresztül csatlakozhatnak hivatásos és amatőr alkotók és diákok is. Idén január 24-én délután 3-kor ismertetik az utolsó pillanatig titokban tartott témát, az oldalak feltöltését pedig január 25-én délután 3-ig kell befejezni.

Jelentkezni január 15-ig lehet a rendezők honlapján három kategóriában:

- hivatásos alkotók: ebben a kategóriában a részvételi feltétel legalább egy publikáció (saját szerzői kiadások nem számítanak)

- diákok: ebben a kategóriában a művészeti iskolák és egyetemek hallgatói vehetnek részt

- amatőrök: az ebben a kategóriában indulni kívánóknak fel kell tölteniük mintaoldalakat is, ezek elbírálása után aktiválódik a regisztrációjuk.

2009 óta minden évben volt magyar résztvevője is a közös rajzolásnak. Elsőként Hromkó István, Vincze Nóra és Zabos Csaba teljesítette a 24 órás feladatot, amelynek akkor egy múzeumban játszódó történetnek kellett lennie, a legutóbbi, 2011-es kiírásban pedig Ács Zsolt, Csordás Dániel és Hromkó István vett részt a Popeye-stripek rögtönzésében. Az idei témát Étienne Lécroart francia képregényalkotó adja meg, január 24-én, 3 órakor.

A hagyományoknak megfelelően január végén rendezik meg a legnagyobb, legtekintélyesebb nemzetközi képregényfesztivált a franciaországi Angoulême-ben. A szokásnak megfelelően az idei zsűri elnöke a tavalyi nagydíjas, jelen esetben Art Spiegelman, a Maus szerzője, akinek a munkásságát kiállításon is bemutatják. Ugyancsk életműkiállítással tiszteleg a fesztivál az 1980-as nagydíjas Fred francia képregényalkotó előtt, míg nemzeti kiállításon mutatkozhat be Svédország, Tajvan és Spanyolország.

A fesztiválon részt vesz a francia-belga alkotók többsége, akik közül érdemes kiemelni Cosey, Turk, Bob de Groot, Edmond Baudoin, Frederik Peeters, François Boucq, Olivier Grenson, Coyote és André Juillard nevét, valamint olyan angolszász vendégek is, mint Brian Azzarello, Eddie Campbell, Stuart Immonen és Humberto Ramos. A lista még nem végleges, és napról napra bővül.

2012. január 1-től Fritz Zoltán személyében új elnököt választott a Magyar Képregény Akadémia a leköszönő Tikos Péter helyére. Fritz Zoltán a kezdetek óta részt vesz az MKA tevékenységében, eddig is tagja volt az elnökségnek. 2010 óta a Magyar Képregény Szövetség elnökségének is tagja, ahol fő szakterülete a kiállítások szervezése. A további tisztújításra az egyesület év eleji közgyűlésen kerül sor.