Azt gondolhatnánk, hogy Huszka Zsombor, budapesti képregényrajzoló meglehetősen visszafogottan lépett színre a független amerikai képregény piacán, de ez bizony nagy tévedés lenne. Az R.E.M. című - Ryan Colucci által írt - képregény magabiztosan debütált a Kickstarteren és ezzel együtt rengeteg képregényrajongó kívánságlistájának tetejére került.

Ez alkalomból beszélgettem az alkotópáros könnyebben elérhető, magyar felével egy maratoni, 3 órás interjú keretén belül. Az interjút hosszúsága miatt 4 részben közöljük, a 2. rész szerdán, a 3. pénteken, a záró rész pedig pontosan egy hét múlva, szeptember 9-én fog megjelenni.

Kovács Milán: Tulajdonképpen hogyan és mikor indult az R.E.M. projekt? Hogyan találkoztal az íróval, hogyan alakult ki az együttműködésetek?

Huszka Zsombor: Nem tudom, ismered-e azt a weboldalt, hogy Craigslist.org, apróhirdetésekkel foglalkozik Amerikában. A Szultán katonája volt a legelső próbálkozásom a képregények kapcsán, és amikor már majdnem kész volt, illetve nem abban az értelemben volt kész, mert sokkal hosszabbra terveztem. Viszont tudtam, hogy lesz a Hungarocomix abban az évben, úgy gondoltam, hogy felbontom, és kiadok egy részt a rendezvény alkalmával. Elküldtem a Craigslisten talált apróhirdetőknek referenciaként azoknak, akik hasonló munkákra kerestek rajzolókat.

KM: Hát, nem tudom, soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen helyen talál képregényrajzolói munkát.

HZs: A vicces az, hogy én az R.E.M.-et is ott találtam, amiből már rengeteget profitáltam és nem kizárólag anyagilag, hanem újabb munkák követik egymást a cégnél. Elküldtem a portfóliómat nagyjából 20 helyre és Ryan [Colucci] válaszolt és egy elég konkrét elképzeléssel állt elő...

KM: Tehát nem úgy, mint Magyarországon, hogy azt mondják „van egy ötletem és bár nem tudok érte fizetni, de mindketten híresek leszünk és akkor majd dől a pénz.”

HZs: Nem, nagyon profi volt, küldött egy tesztoldalt, hogy azt rajzoljam meg előbb. Gyorsan megcsináltam, hátha jó benyomást kelthetek azzal, hogy gyorsan dolgozom. Aztán válaszolt is, hogy akkor enyém a meló, küldte is a szerződést. Magyarul nagyon jól indult a dolog, nekem ez már ekkor is nagyon tetszett és egy pozitív előremutatás volt a jövőre nézve. Ezek után elküldte a teljes forgatókönyvet (scriptet) és elkezdtünk rajta dolgozni. Bár utólag megtudtam, hogy korábban egy másik rajzoló már elkezdte a projektet, aki nagyon megbetegedett, és ezért abba kellett hagynia. Ő megrajzolta az első 50 oldalt terv (layout) szinten, de aztán abból nagy részben eltértem, mert úgy gondoltam, hogy az én vizuális nyelvemhez más típusú panelkezelés jobban illik.
Én körülbelül a felét úgy rajzoltam végig, hogy egyetemre jártam, tehát lassabban ment, mert még be kellett fejeznem közben, de miután lediplomáztam, a másik felét már sokkal gyorsabb tempóban tudtam teljesíteni. Kicsit elhúzódott ugyan a betűszedés (lettering) meg egyebek, hogy tökéletes legyen...

KM: Igen, talán már tavaly októberben is beszéltünk róla, hogy te kész vagy vele.

HZs: Készen volt ez 2011 novembere óta az én részemről, de az utómunkák, mint a szövegek beillesztése kissé elhúzódtak. Valamint kerestünk nyomdát is, amit végül meg is találtunk és így a képregény debütálása október közepén (10-13) a New York Comic Conon lesz.

KM: Egyébként amit most elmondtál egy kicsit álomszerűen hangzik, hogy a Craigslisten rátalál az ember egy ilyenre, de ráadásként még össze is jön. Az, hogy elküldözgeti az ember ide-oda, egy dolog, de hogy el is fogadják, egy teljesen másik. A lényeg, hogy ne egy-egy alkalomra szóljon, tehát ha sikeres lesz meg legyen a folytatásnak a lehetősége.

HZs: Igen, hát mindenkinek az az álma, hogy egyből a DC-nél vagy a Marvelnél dolgozzon, bár nem feltétlenül, mert például a Ryan ódzkodott attól, hogy ezt a képregényt bármilyen kiadón keresztül adjuk ki. Egy kiadó beleszól, szerkesztőt küld, és leginkább korlátoz a művészi szabadságodban, hogy azt csinálhasd, amit elképzelsz. Ma már a független képregények (independent/indie comics) elég jól mennek és rendkívül sikeresek. Aztán persze lehet, hogy felkarolja egy kiadó, amikor már komolyabb pénzt látnak benne, de nem biztos, hogy erre van egyáltalán bármi szükség.
Egyébként az eredeti felvetésedre reagálva tényleg álomszerű az egész történet és bár befejeztük az R.E.M.-et, de én már gyakorlatilag a felét megrajzoltam a következő - ennél vastagabb kötetünknek - és megvan az azután következő kettő original graphic novel, tehát le vagyok foglalva általa az elkövetkezendő nagyjából 3 évre...

KM: Igen, ez akkor a „nem viccelsz”-kategória.

HZs: Ahogy mondod ez a „ha csak mondják nem hiszem el”-kategória, mert ez egy akkora mázli vagy hogy is mondjam...

KM: Én nem vagyok benne bizos, hogy ez csak mázli...

HZs: Nyilván nem csak mázli, mert a belemet kidolgozom, hogy készen legyek, de hát szeretem is a munkámat, és jók a projektek. A következő, Chasing Rabbits címre hallgató szerintem például már a script alapján is minimum egy Eisner-díjat érdemelne... A hideg rázott, annyira jól össze lett rakva, és az azutáni projektek is nagyon jók. Ráadásul élvezem csinálni, nem munkaként gondolok rájuk.

KM: Magyarul nem „iparos” vagy.

HZs: Pontosan nem csak iparos vagyok, hanem olyat rajzolok, amit akkor is szívesen rajzolnék, ha nem fizetnének érte. De persze mégiscsak ebből élek, szóval jó ez így.

KM: Egyébként tényleg így van, ahogy mondod. Ott van egy szintén elég sikeres webcomicból lett Kickstarter, a Ryan Browne által írt, rajzolt és színezett képregény God Hates Astronauts címmel. Bár lehet, hogy nem ismered, mert 6 fal közé vagy zárva, és nem nagyon van időd ilyenekre...

HZs: Csak a borítóját láttam a Kickstarteren, de nagyon tetszett.

KM: Ugyanilyen sikertörténet és neki is évekbe telt míg addig eljutott, de nagy rajongótábort épített ki és a végeredmény az lett, hogy kemény kötésben mindenféle extrákkal jelent meg és az célösszeget is sikerült jócskán túlszárnyalnia. Nála is voltak ilyen „stretch goal” extrák, mint nálatok, hogyha túlszárnyalják, akkor plusz dolgokat kapnak az adományozók.
Visszatérve egy korábbi témához pedig, hogy ilyen sikeres volt a Kickstartere, az Image Comics kiadja októberben változatlan tartalommal, csak puha kötésben.
Gondolom, nem számít spoilernek, hogy mi az R.E.M. (Rapid Eye Movement sleep) rövidítés jelentése, és aki elolvassa a bemutató oldalakat, annak nyilvánvalóvá is válik, hogy a kapcsolat a cím és a képregény között az alvásra vonatkozik. A weboldal címe alapján (remchair.com) a bemutató oldalakban megjelenő széket is azonnal kötni lehet a címhez. Miért fontos már a címben jelezni, hogy miről fog szólni a képregény? Általában valamilyen szimbolikus és figyelemfelkeltő címet adnak manapság a képregényeknek, ez viszont ugyan figyelemfelkeltő, de kissé direkt is.

HZs: Abszolút, mert bármikor kiraktam a Facebookra vagy valahova, mindenki kérdezte, hogy mit készítesz az R.E.M. zenekarnak? Tehát nem feltétlenül az R.E.M. alvásfázist kötik hozzá, hanem egyből a zenekart. Egyébként aki elolvassa legalább az ajánlót hamar rájön, hogy az alvásról lesz szó benne. Mi volt egyébként a kérdés? (nevet)

KM: A címválasztás, bár nem biztos, hogy minden tudsz róla, majd megkérdezem Ryantől.

HZs: Igazából én nem nagyon tettem javaslatokat a szöveg megváltoztatására sem, a cím is fix volt az elejétől. Egy rövidfilmet is csinált Ryan, aminek az a címe, hogy 4.2.3. és előtörténetként szolgál az R.E.M.-hez. De ez is egy sokatmondó cím, mert ugye a görög mitológiában a szfinx tette fel ezt a találós kérdést az arra járóknak Thébánál, hogy „Ki az, aki reggel négy lábon jár, délben két lábon, este három lábon?”

KM: Mit kell tudnunk Ryan Colucci munkamódszeréről? Milyen típusú scripteket kapsz tőle, mennyire tekinti fontosnak a részleteket? Ad-e szabad kezet a panelvezetésben és történetmesélésben?

HZs: Az ő scriptjei tulajdonképpen az első scriptjeim is, amiket valaha a kezembe fogtam, így tehát először nem volt összehasonlítási alapom. Azóta viszont kapok Noah Dorsey-tól is scripteket a Saint Chaos című képregényhez. Nem mondanám, hogy egyik részletesebb, mint a másik, de mivel megszoktam Ryan módszerét, nekem Noah-é elsőre furcsa volt, de ahhoz is gyorsan hozzá lehetett szokni.

KM: Nyugodtan elmondhatod a különbségeket, mert szerintem érdekes lehet.

HZs: Noah egy olyan scriptet ad, amiben konkrét elképzelése van arról, hogy panelről panelra mi fog történni, de ezt sokszor a beleegyezésével módosítjuk, mert sokszor nem láthatja, hogy amit elképzelt - mondjuk 8 panel - nem fog elférni egy oldalra. Vagy akár csak a szöveg, amit mellékelt, kizárt, hogy ráférne egy oldalra. Viszont abszolút szabad kezet ad ezeken kívül, csak leírja, hogy nagyjából hol minek kell történnie és bár néha én teljesen mást képzelek el, sose mondta még azt, hogy nem lesz úgy jó.

KM: Tehát nem egy Alan Moore-típus, aki inkább akkor keres egy másik rajzolót, aki konkrétan azt csinálja, amit mondanak neki.

HZs: Hát nem, ez Noah-ra vonatkozik, Ryan pedig egy más fajta forgatókönyvet küld, mert ő eredetileg filmforgatókönyv-író. Ő tehát nem panelről panelre bont, hanem leírja, hogy „fade in” és mondjuk „éjszaka van," aztán jön a „caption” és megtudom, hogy ki mit mond.

KM: Egyébként amit én eddig láttam forgatókönyv inkább ilyen volt, mint amit mondasz.

HZs: Abszolút rám bízza, hogy mindazt, amit leírt, hány panelre vagy oldalra bontom le, mi lesz az egész oldalas „splash”. Igazából mind a ketten szabad kezet adnak, csak Ryan egyből ezt teszi, Noah meg úgy tűnik, mintha nem adna, de elfogadja a változtatásaimat. Olyannyira nem korrigál, hogy én néha megkérdezem magamat, hogy ez alatt a 10 oldal alatt nem rontottam-e el semmit. Ezért más, amikor Ryannel dolgozom, mert nem csak vele dolgozom, hiszen van mögötte egy csapat. Rajta kívül van Karol, egy Skóciában élő lengyel srác, aki az egészet szerkeszti és csak az ő visszajelzései alapján is van egy csomó apró korrekció. Ők beleszólnak akár a layout-fázisokba is, de több szem többet lát alapon ezt inkább csapatmunkának hívnám...

Az interjú következő (2.) része szeptember 4-én 9 órától lesz olvasható.