A 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon vendégeink között lesz a Napirajz alkotója, Merényi Dániel is. Dániel, művésznevén Grafitember két programban is részt vesz majd: 11-től a Művészsimogatóban lehet beszélgetni vele bármiről, vagy nézni, ahogy a többi alkotóval együtt 'időutazás' témára improvizál. Délután pedig dedikálja a legújabb, decemberben megjelent kötetet. A fesztivál alkalmából Grafitembert alkotásról és képregényekről faggatta Szép Eszter.

Szép Eszter: Hogyan osztod be az időket és a témákat, hogy hetente háromszor legyen Napirajz az Indexen, és kétszer a Comedy-n?

Merényi Dániel: Az indexen is igyekszem minden munkanap új rajzzal érkezni, a Comedy-n pedig kétszer, ez heti hét rajzot jelent. Ráadásul nagyon hiányzik a saját blogra rajzolás, így azt is próbálom életben tartani, de igaz, ami igaz, arra már csak éjszakába nyúlóan tudok időt szakítani. Az időbeosztásom teljesen kaotikus és nagyjából tarthatatlan is. Van a vázkészítő műhelyemben egy rendes, nyolc órás munkám, és ezek elé, mögé tudom betenni a rajzolást. Reggel és késő éjjel szoktam rajzolni, amikor a gyerekek már nincsenek itthon, vagy alszanak. De nem jó így, valamilyen megoldást találnom kell majd.

SzE: Hogyan választasz témát?

MD: Az indexnél általában a címlapról választok valamit, vagy eszembe jut valami, amikor a Kossuth rádiót hallgatom. Sajnos van muníció bőven, irgalmatlanul szar állapotban van a közélet nálunk. A Nyugaton jellemző szofisztikált poénok nem is működnek.

Ami a Comedy-t illeti ott is jellemző, hogy a nagy éves eseményeket pörgetem be a sorba. Tudni kell, hogy a célcsoport jellemzően húsz év alatti fiatalokból áll, tehát a sulis poénok (ballagás, érettségi, felvételi stb.) illetve a szülő-gyermek konfliktusok jók tudnak lenni. Amikor pedig mindez görcsössé válik, akkor a legegyszerűbb poénok jönnek jól frissítésnek. A legújabb rajzon egy számháborúban éhen halt fickó a téma, ez is ilyen. A Napirajz vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon elvont, de soha nem több egy vállrándításnyi időnél, és ez is az erőssége, szerintem.

SzE: Mit csinálsz, ha egyszerűen nincs ihlet? Eőfordul veled ilyen?

MD: Szerintem ez ugyanúgy működik nálam, mint a humoristáknál. Van néhány poén sablon, ami mindig működik, azt fel lehet öltöztetni. De szerencsére eddig ez csak ritkán fordult elő. Az élet annyira abszurd, hogy sokszor még utána futni sem érdemes, nemhogy űberelni egy napirajzban. Ma egy fűnyíró traktor mellett sétáltam a kislányommal, amikor a fűgyűjtő tartályából egy nyugdíjas néni éppen a foxiját cibálta kifelé, térdelve a vizes fűhalom közepén, és közben orrhangon rikácsolt, hogy "Teddi! Teddike! Biztos csontot találtál, te átkozott...Teddike!" Közben a közterületes fickó félig zárt szemhéjjal dohányzott.

SzE: Azt mondod egy interjúban, hogy nem tudsz jó képregényt rajzolni. Miért gondolod ezt? Milyen a jó képregény?

MD: Azt gondolom, hogy a képregény, a szó klasszikus értelmében egy évtizedek alatt kikristályosodott művészeti forma, aminek igazi művészei vannak a szövegírók, a rajzolók, kihúzók és kifestők között. Azt tartom igazi képregényesnek, aki a formai kötöttségek tiszteletben tartásával alkot teljesen egyedit, valamit, ami csak rá jellemző. Próbálkoztam már "komoly", "igazi" képregényekkel, de egyszerűen nem volt türelmem hozzá. Remélem, hogy egy kicsit érek még, és visszalassulok hozzá, mert szeretnék legalább egy hosszabb történetet megcsinálni úgy, ahogy tőlem talán nem várja senki.

Amikor a Napirajz 2007-ben nagyot szólt, akkor itthoni fórumokon nagyon lehúzták róla a vizes lepedőt. Nagyon gyorsan fokhagyma került a seggembe és karó a szívembe. Úgy láttam jónak, ha nem is erőltetem be magam a magyar képregényes szcénába. Jobb a békesség. Inkább outsiderként rajzolok vicceket, figurákat szövegbuborékkal. És szívesen beszélgetek bárkivel, bármiről és veszek részt rendezvényeken, bárhol, ahová meghívnak.

SzE: Szoktál képregényt olvasni? Van esetleg kedvenced?

MD: Nagyon ritkán szoktam képregényt olvasni. Általában a neten keresek magamnak régi klasszikusokat.

SzE: A reklám és a biciklik világából jössz. Szerinted hat ez a kettő valahogy a Napirajzra?

MD: A reklám mindenféleképpen. A bringa szerintem nem. Illetve talán a szakikon keresztül mégis. Sok vasas emberrel, megfejtővel, problémamegoldóval találkozom, ők teljesen Napirajzba illő figurák.

SzE: Szeretsz dedikálni? Nem túl fárasztó?

MD: De, rettenetesen fárasztó, viszont szeretem csinálni. Az első dedikálás, még 2007-ben tizenhárom órán át tartott, este hattól reggel hétig és négy kocsmát is ránk zártak, de felejthetetlen élmény volt. Minden könyvbe rajzolok, ez már egy nyolcéves hagyomány, így eléggé elhúzódnak ezek a szeánszok, de manapság már négy-öt óra elég szokott lenni. Szerintem ez már része a Napirajznak, mint jelenségnek, és nem is bánom ezt.

SzE: Nagyon köszönöm a beszélgetést. 18-án vasárnap a képregényfesztiválon mások is kérdezhetnek Danitól.