Madarász Gergely szintén dupla eséllyel indul az Alfabéta-díjért: kép-novella és kép-regény kategóriában is a jelöltek közé válogatta az előzsűri. A Majomdaráló 2. a tavalyi képregényfesztiválra jelent meg a Nero Blanco gondozásában, az Univerzoommal pedig a Papírmozi 7-ben találkozhatunk. Gergőt a kikerülhetetlen répa-motívumról, gödöllői kiállításáról és képregényes terveiről faggattam - ő pedig készségesen válaszolt.

 Mi inspirálta az Univerzoom-ot? Talán a világ portásai és türelmetlen zöldségesei?

Az Univerzoom alapját az az alapprogramozásom szülte, hogy szeretem úgy figyelni a körülöttem lévő világot, hogy mind a kicsi, mind a legnagyobb jelenségei között próbálom észrevenni a hasonlóságokat, egyezéseket, és ezáltal esetleges közös értelmüket. Ezen barangolásaim közepette mindig rájövök, hogy bizonyosan van valami nagyobb, mindent mozgató erő, logika vagy répa, ami összefogja ezeket a dolgokat, de sosem jutok el a végső tudásig, mert megjön a villamos, csönget a postás, vagy éppen dőlök el a létrával.  Emellett mindig észre kell vennem, hogy mennyire nem vesszük észre mindennapi életünk folyamatában ezeket az izgalmas kapcsolódásokat. Persze ennek is megvan az értelme, mert körfűrész kezelése közben nem tanácsos a húrelméleten révedezni, de az egészséges mélázást sem szabad elhanyagolni.

 A világegyetem és a répa viszonylag gyakori szereplői a Majomdarálónak. Ennek mi az oka?

Bolond lennék elárulni, hogy a répa csak azért lett központi szereplője a történetnek, hogy egyesek komolyan elkezdjenek foglalkozni azzal, hogy mi is a jelentése, mondanivalója, szerepe, szimbolikája ennek az egyébként igen egészséges növénynek, ami ráadásul levesbe is kiváló. Ha elárulnám, hogy semmi különleges szerepe nincs a répának, akkor lemaradnánk egy sor könyvről, tanulmányról, előadásról, ami taglalná ezt a témakört, és rengeteg okos embert fosztanánk meg ösztöndíjaktól, és esetleges kutatási támogatásoktól. 

A világegyetem pedig megkerülhetetlen dolog. Már említettem azt a szórakozásomat, hogy próbálom megfejteni a világ mindenféle jelenségeinek kapcsolatait, és rátalálni valami nagy gyűjtőelvre. Ez pedig automatikusan beleszivárog a történeteimbe, mert egy helyről jönnek ezek az agymenések. Aztán lehet, hogy egyszer kialszom magam, és elmúlik, de addig is ezt a mentális zavaromat kiélem a képregényrajzolásban.

 Az elsőhöz képest mennyiben változott a második rész?

Technikailag mindenképpen sokat. Igyekszem igényesebben megrajzolni a történeteket, bár a szövegbeírással még mindig gondban vagyok és a hejesírással (sic!) is, de szerencsére ez utóbbiban sokan vannak segítségemre, amit ezúton is köszönök nekik! Történetileg pedig nem érzek nagy változásokat, mert a két rész történetei nagyjából egy időben, egymás után keletkeztek, csak kiadásukban volt szünet köztük. Talán annyi, hogy a második rész történetei akaratlanul is kevésbé elszálltak, kicsit földhöz ragadtabbak, amit a most következő nagyobb történetcsomagomban szeretnék fellazítani sokkal több idiotizmussal és logikátlansággal. Már megvan 48 oldalnyi új történet vázlata, és úgy látom, sikerülni fog ez a ráerősítés.

Hogyan foglalnád össze, miről szól a Majomdaráló 2? Egyébként a cím honnan jött?

Ez esetben maximálisan komoly választ fogok adni a kérdésedre. Továbbra sincs kifejthető, egységes mondanivalója a Majomdarálónak. Inkább arra törekedtem, hogy ha ilyen előfordulna, akkor a kis epizódok tartalmazzanak gondolatiságot, maga a ciklus csak kapcsolódjon össze. Tehát nem érdemes álmatlan éjjeleket eltölteni az egységes mondanivalót keresve. Pláne, hogy ahelyett rengeteg sokkal értelmesebb dolgot lehet csinálni, például légüres térben mákszemeket szedni csipesszel.

A címről: Hosszú hetekig őrlődtem a megfelelő címen. Konzultáltam a  Zalagárokkal, a hegyekbe vonultam hosszú hetekre és csak tükörtojásos sültkrumplin éltem, mire megszületett ez a cím. Na, jó, bevallom csak le akartam egyszerűsíteni a kedves olvasók dolgát. Nehogy megint valaki értelmezni kezdjen feleslegesen bármit is.  

A cukrászda eladója rímekbe szedve beszél. Ezek szerint neked is voltak/vannak hasonló ambícióid?

Szeretném, ha a tisztelt bíróság jegyzőkönyvbe venné, hogy soha nem volt szándékomban verseimmel előállani az emberiség elé, tudatában azok hatásaival!  Na de viccen kívül, anno kedves zenésztársaimmal sok-sok hülye „verset” írtunk, és onnan megmaradt egy kis alap rímeszkábáló képesítésem, amit ilyenkor szeretek felhasználni. Megszenvedtem a szöveggel, a hivatásos költők valószínűleg nagyokat köhécselnek, ha olvassák, de a célt, úgy érzem, megfelelően szolgálta.

Év elején önálló kiállítás nyílt munkáidból Gödöllőn, ez azért nagyon jó. Honnan jött az ötlet: te kezdeményezted, vagy valaki más vetette fel?

A meglepetés erejével hatott, amikor megkeresett egyik régi ismerősöm, Seres Imre, a Gödöllői Városi Könytár szorgos dolgozója, hogy szeretnének egy kiállítást a munkáimból, kivételesen a képregényeimből. Megvallom nagyon meglepődtem, mert ilyen tematikájú kiállítás mifelénk nem nagyon volt még. Én nagyon megörültem a lehetőségnek, de nem is azért, hogy én kiállíthattam, hanem hogy nyitás történt a műfaj felé, egy igen komoly intézmény részéről. Nekem nagy megtiszteltetés volt, és örültem, hogy hozzájárulhattam a műfaj népszerűsítéséhez. A visszajelzések szerint sokan nevettek a rajzokon, jól szórakoztak. Sérültről, áldozatról nem tudok, lehet, hogy eltusolták az ügyet.

Az idei külföldi meghívott vendégek közül kinek a munkáit ismered, ki áll hozzád a legközelebb, kinek a stílusát kedveled a legjobban?

Ptiluc, Lucie Lomová, Pierre Wazem munkáit ismerem inkább, és fene nehéz választani, hogy melyikük világa áll hozzám közelebb. A humor szeretetében Ptilucött tudnám kiemelni közülük, rajzstílus szerint pedig Lomová munkáit. Wazem, és különösen Celoni rajzstílusa az, amit irigyelve szoktam nézegetni, úgyhogy majd le is csapok rájuk, ha itt lesznek, továbbképzés gyanánt.

Min dolgozol most, illetve mik a terveid az idei/következő évre? Tervezel esetleg újabb önálló kötetet megjelentetni valamikor, pl. Majomdaráló 3-at?

Aktívan dolgozom (bár nem látszik) a Majomdaráló folytatásán. Jelenleg megvan a már említett 48 oldalnyi terv, úgyhogy csak annyi a dolgom, hogy legyőzzem ősi ellenségemet, Lustaság Kapitányt, és rápörögjek a dologra. Emellett van egy 30-34 oldalas sci-fi képregényem is 98% -ban felvázolva, amit szeretnék végleges formába önteni, és neki szeretnék kezdeni egy olyan összefoglaló művészettörténeti képregénynek, ami humorosan, közérthető formában mesélné el, hogy miért és kik alakították így a művészetet a kezdetektől a mai napig.

Majomdaráló 3-at mindenképpen tervezek, amint összegyűlt ismét egy újabb kiadványra való. Lehetséges, hogy végrehajtok egy merész lépést és kap majd egy alcímet is a kiadvány. Remélem ezzel nem zavarok majd össze senkit.

Azt tervezem azonban, hogy a kiadványban lesznek olyan történetek, amik a weboldalon nem jelennek majd meg, de szervesen illeszkednek a történet főszálába a megfelelő helyeken. A blogverziót ez nem fogja megzavarni, de aki csak a weboldalt követi, az lemarad pár igen mókás (és nagyon fárasztó, zsibbasztó) történetről. Én azt javaslom, hogy senki se tegye ezt, pláne, hogy a befolyó pénzből elmehetnék távoli univerzumokba tanulmányútra, hogy még több történettel fáraszt....szórakoztathassam a kedves közönséget!

//Komornik Eszter//