They say it's your birthday címmel jelent meg a Cloudy Team második Beatles-képregénye, ami idén a "kép-regény" kategória öt legjobbja közé került. A velük készült interjúban a csapat nem csak saját stílusáról és témaválasztásairól is vallott, de azt is elárulták, kire tekintenek példaképként a jelöltek közül.

 Kérlek, mutatkozzatok be néhány mondatban! Hány tagú a csapat, kikből áll? A képregénykészítésen kívül mivel foglalatoskodtok?

Bár a csapat az indulástól fogva három tagból áll, mégis jobban szeretjük, ha mindenhol csapatként emlegetnek bennünket, egységesnek tekintenek. Nem is nagyon szeretünk így különálló személyekként beszélni magunkról, tulajdonképpen azért, mert nem tudunk mindenkit behatárolni, hogy mi a feladata, mivel mindenki részt vesz mindenben. Ezáltal tényleg elég egységes a csapat, volt már hogy egy adott történetből egy részt egyikőnk írt, majd továbbadta és egy másikunk folytatta. Ugyanez vonatkozik a rajzolásra is. Mindenben segítünk egymásnak, és mivel eléggé rá tudtunk hangolódni egymásra, így a rajz is elég egységesen megy. Van, hogy a vázlatokat passzolgatjuk egymás között, és egy teljesen másik személy rajzolja át, úgy, hogy mások ebből semmit nem érzékelnek. Anno az alakuláskor, 2013-ban a Sweetest Poison első kötete idején sem volt ez probléma, de azt hiszem mondhatjuk, hogy azóta még jobban összekovácsolódtunk.

Lényegében mindannyian tanultunk rajzot a művészeti iskolákban, ahova jártunk, még az első számú írónk is rajz szakon volt. De mivel mindannyian szeretjük az egyéb kreatív dolgokat, így csinálunk mást is a csapaton belül, a képregénykészítésen kívül: a munkáinkhoz kapcsolódóan kulcstartókat, kitűzőket, könyvjelzőket készítünk, meg ami még majd eszünkbe jut.

Hogyan ismerkedtetek meg, és honnan jött a közös munka ötlete? Honnan jött a Cloudy Team elnevezés?

Már a megalakulás előtt jó pár évvel is ismertük egymást, de még nem éreztük elég kiforrottnak magunkat ahhoz, hogy egyáltalán megjelentethessünk bármit is. Persze külön mindegyikőnk csinált a csapatunk előtt is képregényt, de egyedül Keed-Kat csinált egy befejezett történetet (Black Friday Rule). Miután annyit beszélgettünk közösen tervezett karakterekről és történetekről, eszünkbe jutott, milyen jó lenne azt a sok ötletet papírra vetni, megvalósítani. Úgyhogy az ötletelés után elkezdtünk közösen dolgozni, és mivel sikeres volt a munka, csapattá alakultunk. Nekünk jobban tetszik, hogy közösen dolgozhatunk egy-egy történeten, és nem vagyunk magunkra utalva. Valaki mindig bedob egy izgalmas kérdést vagy ötletet a közösbe, és sosem áll meg az élet.

Ami a csapatnevet illeti, ezen sokat gondolkoztunk. Sokáig nem is volt nevünk, csak a Sweetest Poison megjelenése előtt nem sokkal találtuk ezt ki magunknak. Valami olyasmit szerettünk volna, amit mindannyian szeretünk, de ennél csak bődületesebb baromságok jutottak eszünkbe, szóval mindegyiket elvetettük. Végül eszünkbe jutott, mennyire szeretjük a borongós, felhős időt (olyankor olyan jókat lehet agyalni), ezért gondoltunk rá, hogy legyünk Cloudy Team.

Az első képregénykötetetek 2013-ban jelent meg. Hogyan alakult azóta a csapat sorsa, illetve a stílus, a tudatosság?

Két fő stílusban alkotunk, az egyik, amit a Sweetest Poison-ban lehet látni, a másik a legújabb, Paranormális nyomozóirodában látott. Mindkettőt szeretjük, azt hiszem, kicsit a sztorihoz, adott helyzethez igazítjuk a stílust. 2013 óta ugyanúgy együtt vagyunk, bár sok mindenen keresztülmentünk, és sok mindent máshogy látunk. Lényegében sok-sok tapasztalatot gyűjtöttünk, jókat és rosszakat is, de eszünk ágában sincs abbahagyni a képregényezést, hiszen imádjuk minden viszontagsága ellenére.

Hogyan merült fel a Beatles-es téma? Hány részt terveztek az eddigieken kívül? De akár úgyis kérdezhetném: hány bőrt lehet erről szerintetek lehúzni anélkül, hogy az olvasók ráunnának, a történet pedig ellaposodna?

Szerettük volna kipróbálni magunkat valamilyen rajongói képregényben, de eddig nem merült fel semmi olyan, amit mindannyian szívből szerettünk volna. Mivel csak akkor akartunk nekiállni bármi ilyesminek, ha olyat találunk, amit mindenki szívesen csinált volna és tényleg szerettük volna. Aztán jött a Beatles, csak egy szám hallgatása közben, amit közösen hallgattunk épp. Felmerült, hogy mindenki szereti a csapatban, és hogy a srácok amúgy is olyan nagy marhaságokat tudtak csinálni, miért nem csinálunk velük rajongói képregényt? Így jött hát a Beatles. Túl sokat mi sem szeretnénk csinálni, bár tudjuk, hogy szereti a közönség, ellaposítani, meg végtelenségig nyújtani nem szeretnénk. Még konkrétan nem tudjuk, mennyi lesz ezen kívül, de olyan 1-2 füzetre mindenképp lehet majd számítani.

Hogyan látjátok a manga típusú képregények helyzetét Magyarországon? Mert az gondolom elmondható, hogy a képregény döntően és az ábrázolásmód szempontjából ilyen jegyeket hordoz magán.

Nehéz erről nyilatkozni, hiszen kevés hazai publikálásról beszélhetünk akár nyugati, akár keleti típusú képregényekről van szó. Sokan művelik az „ipart” online formában, mivel a hazai olvasók többsége nem szívesen költ magyar kiadványra, de vannak, akik még online formában sem hajlandóak belenézni egy honfitársuk alkotásába. Aki tehát ilyen stílusban szeretne alkotni, annak számolnia kell azzal hogy a célközönsége kissé válogatósabb, legalábbis ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még felkeltette az érdeklődést egy magyar kiadvány, most már inkább hátrányt jelent ennek a megemlítése. Mi egyébként nem vagyunk elfogultak ezzel kapcsolatban, mindig örömmel fogadjuk az új alkotótársakat, akár keleti, akár nyugati stílusban alkot az illető. 

Mit szóltatok az Alfabéta-jelöléshez? Ismeritek a többi jelöltet?

Örültünk neki nagyon, hogy neveztek, de nem számítottunk rá, hogy bekerülünk az öt legjobb közé. Őszintén szólva nagyon jó érzés és nagy elismerésként tekintünk rá. Néhány jelöltet volt szerencsénk megismerni élőben is, bár csak futólag. Az egyetlen, akit csak névről és munkáiból ismerünk, az Garisa Zsolt, Az ellopott futár rajzolója. Vele hatalmas élmény lenne számunkra találkozni, hiszen mindig is imádtuk az alkotásait, és egyfajta példaképként tekintettünk rá. Már önmagában az, hogy az ő egyik képregénye mellett szerepel a mi szerény kis kiadványunk hihetetlen nagy megtiszteltetést jelent nekünk.

Min dolgoztok most, illetve mik a tervek az idei/következő évre?

Jelenleg a Paranormal Detective Agency című képregényünkön dolgozunk, de nyáron elkezdjük a Sweetest Poison utolsó, befejező kötetének a megrajzolását is, ami várhatóan télre vagy jövő tavaszra fog megjelenni nyomtatott formában a második kötettel együtt. A második kötetet ugyan már publikáltuk online felületeken, de az olvasóink nehezményezték, hogy nem tudják kézbe venni a képregényt, ezért végül is úgy döntöttünk, nyomdába visszük az elkészült anyagot. Tervben van továbbá még egy-két Beatles-füzet, idő függvénye, hogy a másik két nagy projekt mellett mennyiről is lesz még szó. A Sweetest Poison lezárása után pedig várható egy újabb kötetes megjelenésünk, de az még titok, hogy mi is lesz egész pontosan ez a projekt.

//Komornik Eszter//