A "kép-regény" kategória ötödik jelöltje Az ellopott futár, amelynek a forgatókönyvét Kiss Ferenc, képi narratíváját pedig Garisa H. Zsolt jegyzi. Zsoltot elsősorban külföldi munkáiról és Rejtő-adaptációiról kérdeztem, Ferit pedig fáradhatatlan törekvéseiről a magyar képregényekkel kapcsolatban.

Zsolt, ha jól számolom, több mint tíz éve már, hogy Korcsmáros-felújításokat csinálsz. Hogy kezdődött a dolog? Mikor kezdtél a Képes Kiadónak dolgozni?

Zsolt: Jól számolod. 2002-ben indult a sorozat Az Elátkozott Parttal. Az előzményekhez hozzátartozik az is, hogy Varsányi Ferenc (a rendező) már ősidők óta szeretné megcsinálni a Piszkos Fredet egész estés rajzfilmben. Úgy alakult, hogy én tervezem a figurákat, meg általában a dizájnt ehhez. Akkoriban készült egy interaktív CD-Rom a rajzfilm prezentálásához, hogy hogyan is nézne ki, mennyi pénz kellene hozzá, mennyi időbe telik megcsinálni, stb. Ez a CD jutott el Korcsmáros Péterhez, és tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy megismerkedtünk. Péter elmondta, hogy szeretné újra kiadni édesapja Rejtős képregényeit nagyobb méretben, mint a Fülesben anno fekete-fehérben. Ekkor jött az ötlet, hogy ne csak egy szimpla újrakiadás legyen, hanem legyen az egész színes, a szöveg sokkal inkább kövesse a regényt, és a hatvanas évek autóit, háttereit cseréljük ki a harmincas évekéire (mint a regényben, ugye). Valahogy így kezdődött...

Több külföldi kiadvány elkészítésén is dolgoztál/dolgozol. Ezen a lehetőségek hogy találtak meg? Vagy te kerested őket?

Zsolt: Kerestem én, de valahogy nem találtam... Pedig elküldtem a portfóliómat legalább 10 kisebb-nagyobb kiadónak, de még csak nem is reagáltak. A sors fintora, hogy pár évvel később a Dynamite-nak húzok ki (mondanám, hogy inkerkedek, bár így elég furán hangzik), pedig ők sem válaszoltak semmit anno. Az pedig, hogy most ezt csinálhatom egy szerencsés láncreakció végeredménye. Még nagyon rég, valamelyik képregénybörzén megismerkedtem Pilcz Rolival, aki később külföldre kezdett dolgozni (színezni). Aztán valamelyik képregényfesztiválon bemutatott Tondora Juditnak. És nagyjából így kezdődött a láncreakció, mert jó pár hónappal később kaptam egy e-mailt egy bizonyos Abhishek Malsunitól, Indiából, hogy inkert keres a most készülő sci-fi képregény-sorozatához (AVEON 9), Judittól kapta meg az e-mail címemet, és érdekel-e a dolog. Érdekelt. Kaptam egy próbaoldalt, megfeleltem. Olyannyira, hogy azóta is együtt dolgozunk (Zenescope - leginkább borítókat, Dynamite - John Carter Warlord of Mars).

Feri,  szerintem minden túlzás nélkül mondhatjuk rólad, hogy a magyar képregényes szcéna egyik oszlopa vagy. Bibliográfiát készítesz, gyűjtesz, szervezed a KKK-t minden hónapban és még forgatókönyveket is írsz több, mint húsz éve.  

Kissferi: Én valamiféle képregényes csomópontnak, átjárónak tartom magam a gyűjtők, a rajzolók és a kiadók között. Több, mint tíz éve vezetem a Képregény Kedvelők Klubját, ahová az előbb említettek is el-eljárnak, és büszkén állítom, hogy ez az amatőr szervezet abszolút jól van, nincs szüksége az olyan kötöttségekre, amit bármilyen hivatalos forma ráerőltetne. A tagdíjat nem a tagok fizetik, hanem a klubvezető, aki vendégül látja a tagságot. Nekem ez így tökéletesen megfelel!

A magyar mellett egyébként a nemzetközi képregények is érdekelnek? Követed a megjelenéseket? Vagy abszolút „lokálpatrióta” vagy?

Kissferi: Megnéztem az Értelmező szótárban, hogy ez az-e, amire gondolok, mondván: járok-e még lokálokba? De nem! A lokálpatrióta egy hazafiságtól átitatott személy! Ez speciel nem én vagyok, mert bár a hazafiság részegítő, de az ember maradjon a jó öreg pálinkánál! De félre a tréfát, sajnos nem beszélek nyelveket, így a „tudásom” csak a magyar nyelvű külföldi megjelenésekre korlátozódik. Slussz! Azt hiszem, az ilyen embereket hívják szakbarbárnak.

Hogyan ismerkedtetek meg Zsolttal?

Kissferi: 1990/91-ben a Dél-Magyarország oldalain jelent meg folytatásokban a négy epizódból álló Batmanus-sorozat, melyet egy kiváló, de eladdig ismeretlen fiatal rajzoló, bizonyos Varga Zoltán jegyzett. Ezzel a képregényével nyerte el a Kertész Sanyi által szervezett  II. Nemzetközi Képregényfesztivál egyik fődíját. Ez idő tájt ismerkedtem meg vele, és hoztam össze 1994-ben Fürcht Pál Zsolt újságíró barátommal, hogy a Kretén másfélkegyelmű humormagazin számára elkészítsék az azóta kultikussá vált Dállász paródiasorozatot. Varga Zoli, aki később Zergére magyarosíttatott ezután mutatta be nekem a barátját, Garisa H. Zsoltot, aki nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé, minthogy a Piszkos Fred, a kapitányt rajzfilmre adaptálja.

Hogyan/kiben merült fel az Ellopott futár adaptálásának ötlete?

Zsolt: Csak egy név: Kissferi! Már nagyon régen (több, mint 10 éve) nekem szánta, hogy én rajzoljam meg a Futárt képregényben, de mindig azt mondtam neki, hogy még nem állok készen erre. Aztán meg 2010 körül muszáj volt belevágnom, mert éppen nem volt szinte semmi munkám, ráadásul megszületett a fiam is...

Kissferi: Én már ezerrel csinálgattam a Rejtő képregény-adaptációkat, mert 1994-től szabadon felhasználhatóvá váltak a Rejtő-jogok. Elhatároztuk, hogy Zsoltnak képregényt írok Az ellopott futárból, amit 1998-ban meg is cselekedtem. Azonban 1999. július 6. után a jogutódok szerzői jogai ötvenről hetven évre emelkedtek. Zsolt nem érezte még magát elég felkészültnek a képregény elkészítéséhez, ezért jegeltük a dolgot. Az utána következő tizenöt évben Zsolt háromszor vagy négyszer is nekiugrott a rajzolásnak, de nem jutott tovább az első pár oldalnál. 2012-ben volt az utolsó lehetőség arra, hogy még aránylag normális oldaláron eladjuk a képregényt a Fülesnek. Pedig még jogdíjat is kellett fizetnünk! De nem hagytuk ki a kínálkozó lehetőséget. Így született meg ez a képregény, mely eredetileg csak 50 oldalra íródott. Ezt egészítette ki Zsolt a saját szájíze szerint, hasonlóan a többi Rejtő-Korcsmáros képregényhez.

Ugye a képregény eredetileg folytatásokban jelent meg a Fülesben még három éve. Hogyan és mennyi ideig zajlott a munka, illetve az egyes részfolyamatok?

Zsolt: Igen, a Fülesben. Ez a munka akkor életmentő volt... Még 2009-ben kezdtem hozzá, de az első 5 oldal után félretettem úgy 1 évre legalább. Aztán amikor le lett beszélve a Fülessel, hogy szívesen megjelentetnék, akkor csaptam a lovak közé igazán. Még így is 2 évbe telt, mire elkészültem mind a 72 oldallal. Feri 48 oldalas forgatókönyvet írt, ami az átdolgozásom után 72 oldal lett. Rendes volt, mert azt mondta, úgy csinálom, ahogy jólesik, nyugodtan nyúljak bele. Nekem ilyet nem kell kétszer mondani... Rejtőtől a Futár régóta az egyik kedvenc regényem. Ezért volt nehéz megrajzolni képregényben, hisz nem akartam kihagyni belőle semmit (de hát muszáj volt, nem lehetett 200 oldal). Az elkészítése nem volt különleges. Röviden: üres oldal, képkeretezés, szövegbeírás az üres képekbe, vázlatok, kihúzás és a végén a buborékok. Talán annyiban különleges, hogy ez volt az első olyan képregényem, amit teljes egészében digitálisan készítettem, tehát nincsenek papíron skiccek, vázlatok, semmi.

Az ellopott futár (ahogy én látom), nem csak a gyűjtők, hanem a "mezei olvasók" között is egészen népszerű. Ti miben látjátok a sikerét? Milyen képregényt lehet ma Magyarországon eladni?

Kissferi: Milyen sikerről beszélünk? A 300 példányos eladásról? Ha úgy vesszük a Füles-béli megjelenés nagyobb siker volt, mert akkor hetente 50–60.000-en vásárolták a rejtvényújság példányait. Ha ez a siker, akkor ez nem nagy durranás, csak amolyan magyaros puki. És hogy milyen képregényt lehet eladni Magyarországon? Semmilyet… Vagy talán mégis! Olyat, amilyet Csepella Olivér is csinál, ami körül nagy a felhajtás, nagy a hype… Bár ennyi erővel írhatna ebből a sztoriból regényt vagy rockoperát is, tökmindegy! Ebben az esetben nem a képregényes formáért fizetnek az emberek, hanem a tartalomért.

Zsolt: Én nem látom, hogy annyira népszerű volna... 200 db lett kinyomva, és egy év múlva, ha jól tudom, még mindig van belőle egypár. Amúgy ma Magyarországon bármilyen képregényt el lehet adni (pár darabot). Ezzel nincs baj, csak a mennyiséggel (hogy sokat meg nem). Viszont, ha ez a helyzet, nincs miről beszélni.... sajnos.

Min dolgozol most, illetve mik a tervek az idei/következő évre? Várható még közös munka tőletek (akár Rejtő, akár más)?

Zsolt: Lassan befejezem Rejtő: A szőke ciklon című Korcsmáros képregény felújítását. Természetesen Varga Zerge Zoltán színezi most is. Ez még idén megjelenik. Aztán még volt egy filmes munka: Madarász Isti készített egy TV filmet Rejtő kisregényéből, A detektív, a cowboy és a légióból, és megkeresett engem, hogy rajzolnék-e pár képregény panelt Korcsmáros Pál stílusában a filmhez. A kitétel az volt, hogy a figuráknak hasonlítaniuk kell a színészekre. Ezek a rajzok a film végén lesznek láthatóak, amiket szintén Zerge színezett (bár 1 képet a tízből Pilcz Roli színezett ki). A külföldi munkát Abhishekkel egyelőre befejeztük, de remélem, lesz még pár képregény, amit kihúzhatok. És így a végére, talán a Piszkos Fred rajzfilm készítése is elkezdődik még idén.

Kissferi: Semmilyen terv nincs a láthatáron. A képregényt Magyarországon nem tudják, illetve nem akarják megfizetni. Marad Amerika, Franciaország, India vagy a világ bármely tája, csak ez a hazai lokál nem. Egyszer megkérdeztem egy szerb rajzolót, hogy szerinte miért nincs képregénykultúra Magyarországon (mert hát gondolom, ezt a lelkes 300 vásárlót nemigen lehet annak számítani), és azt válaszolta: „Mert nektek nincs tengeretek!” Értse mindenki úgy, ahogy akarja! Zárszó: nekem borzalmas nagy mázlim van! Én a múltról szólok, a megőrzésről, arról, hogyan állítsunk egy kis emléket azoknak a magyar rajzolóknak, akik világhírűek lehettek volna, ha nem ebben a kis országban születnek. A mai magyar rajzolók is legalább ilyen jók, és csak egyet tudok tanácsolni nekik, rajzoljanak külföldre! Sokat! Bérbe! És rajtuk keresztül majd lesz magyar képregény!

//Komornik Eszter//