Következő interjúalanyunk a Hungarocomix előtt Oravecz Gergely, a Blossza szerzője.

Képregényblog: A Hungarocomix előtt jelent meg az első képregényköteted. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Oravecz Gergely: 2010-ben 4 hónapon át napi rendszerességgel vezetett, Alfabéta-díjas, comic strip formátumú blogom összes (123 db) képsora nyomtatásban – ez volna a hivatalos szöveg, de szívesebben mutatom be úgy, mint valamit, amivel ennyi idő múltán is egészen elégedett vagyok, pedig én csináltam.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

OG: A képregényeim főszereplője általában egy rám külsőleg nagyon hasonlító papírfigura, akivel kísértetiesen hasonló dolgok esnek meg, mint velem – innentől lehet találgatni.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

OG: Sorozatokban egyáltalán nem gondolkodom, mindig valami mással próbálkoznék. De aztán valahogy mégis úgy szokott alakulni, hogy ugyanaz lesz a főszereplője a képregényeimnek, így valami összefüggés óhatatlanul kialakul köztük, még ha hangvételben és megközelítésmódban sokszor nagyon különböznek is egymástól.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

OG: Nem fontosabb, mint a rajz, egyébként pedig mindkettővel ugyanúgy vagyok: ha már van benne, akkor legyen jó. Ami a prózaírást illeti, erről nem tudok nyilatkozni, előbb a motivációnak kéne jönnie, hogy kiderüljön, tudnám-e csinálni, és milyen sikerrel.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

OG: Furcsa gondolat, hogy a rajzstílus tudatos döntés eredménye lenne. Hogy mást ne mondjak, a választott rajzeszközök is nagyban befolyásolják, azt pedig mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy mivel szeret dolgozni – nálam ez kevés kivételtől eltekintve a fekete tus és az ecset. Persze nem tagadom, hogy csípem Eddie Campbell, Daniel Clowes vagy David Mazzucchelli stílusát, akiktől a mai napig igyekszem ellesni ezt-azt.

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

OG: Eddig inkább rövidebb terjedelmű dolgokat csináltam, így nyilván ebben van nagyobb gyakorlatom. Jobban is vonzanak a zárt struktúrák, mint a történetfolyamok. Bár ez nem elsősorban terjedelmi kérdés.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

OG: A Nero Blanco Comix jelenteti meg 150 példányban, és a rendezvényeken kívül főleg webshopos rendelésen keresztül lehet hozzájutni.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

OG: Igyekszem követni a hazai színteret, talán mondhatom, hogy eléggé képben is vagyok, és van néhány szerző, akinek a képregényeit mindig, minden körülmények között megveszem (pl. Felvidéki Miklós, Lakatos István).