Valódi elsőképregényes a következő interjúalanyunk, ráadásul a Hungarocomixon saját kötetén kívül két antológiajellegű kiadványban is szerepel egy-egy oldallal. Pápai Gábornak, a Café Racer szerzőjének a szokásos kérdéseket tettük fel.

Képregényblog: A Hungarocomixra jelenik meg első képregényed. Ha csak egy mondatban mutathatnád be, mit mondanál róla?

Pápai Gábor: Hmmm. Talán ezt: valószerűtlen történet valószínű vágyakról, tarka csomagolásban.

KB: Ki a képregényed főszereplője, mennyire hasonlít rád (vagy egykori vagy elképzelt önmagadra)?

PG: Külsőleg egy picit mindenképpen. Belső tulajdonságokban talán a kalandvágyás és praktikum furcsa kettőssége illetve magának valósága az enyém.

KB: Van-e állandó szereplője a képregényeidnek, gondolkodsz egyáltalán sorozatokban, vagy mindig valami mással próbálkoznál?

PG: Egyelőre nincs. Jobb szeretném magam minél több vizuális illetve mesélési stílusban kipróbálni magam. A következő évekre már több különböző fázisban lévő munkám van "csőre töltve", de ha a Café Racer sikeres lesz, már további 2 rész van előkészítve amellyel talán egy még komplexebb trilógiát adna ki...no de ez már a jövő zenéje.

KB: Mennyire fontos a számodra a szöveg a képregényben? Képesnek éreznéd magadat próza írására is?

PG: Elsősorban vizuális típus vagyok, képekben gondolkodom, a Café Racer első verziója is szöveg nélküli lett volna. Most írok egy hosszabb történetet, ami egyébként szerintem könyvként is működne...de nem hinném hogy egyszer csak megírom a a magyar Crooked Little Veint. Talán 20 év múlva.

KB: A grafikai stílus megválasztásánál milyen példák ihlettek meg?

PG: Igyekeztem valahol félúton a realisztikus és a pulp jelleg között lavírozni. Nagy példaképem Moebius, de konkrét stílus és formabeli hatások felsorolhatatlanul sok helyről érnek nap mint nap tudatosan vagy tudattalanul. Mostanában rengeteg új címet olvasok, ezeknek a merészsége és formabontó jellege kétség kívül ellátott némi "üzemanyaggal".

KB: Mit tartasz ideális terjedelemnek saját magad számára? Rövid, zárt történetekben vagy hosszú történetfolyamokban érzed igazán otthon magadat?

PG: Az ideális tartalom olyan 20-60 oldal, de nagyon szeretem a pár oldalas, csattanóra kihegyezett dolgokat is. És mivel ezek időben is könnyebben kivitelezhetők szerintem mostanában több ilyet fogok majd közszemlére tenni így vagy úgy. Illetve dolgozom egy hosszabb történeten, ami körülbelül 6 x 24 oldal, de erről majd később többet tudok majd mondani.

KB: Hogyan oldottad meg a kiadást, milyen példányszámban jelenik meg, hol kapható a rendezvényen kívül?

PG: Az első nyomtatás 100 példány lett, amivel úgy néz ki, picit alulterveztem magam, de egyelőre kiadványonként a párszázas megjelenést tartom kivitelezhetőnek. A kiadást magam terveztem / szerveztem. A rendezvényen kívül tervezek még "olvasói/ írói találkozót", amelyet vidéken egy egész délutános comic workshoppal kötök majd össze. Az alkotás mellett fontosnak tartom hogy valamit vissza is adjak a közösségemnek. Így mindig lesz nálam jó pár darab. Illetve bárki rám írhat, ha vásárolna, elég közvetlen vagyok.

KB: Mennyire ismered a hazai szerzők munkáit, meg szoktad-e vásárolni más magyar alkotók képregényeit?

PG: Viszonylag új vagyok a képregényes közösségben, de nagyon örülök, mert rengeteg kedves és figyelemre méltó emberre találtam nagyon rövid idő alatt. Született sok kölcsönös szakmai elismerés/ munka és pár barátság is. Picit úgy érzem, hazaértem... Rendszeres vásárolom / támogatom a hazai megjelenéseket, és a legtöbbször nagyon elégedett vagyok. Csak így tovább mindenki!