Alexandru Ciubotariu-interjú

Az éppen harminc esztendős Alexandru Ciubotariu nem először jár Magyarországon. Részt vett pár éve a román-magyar képregényszalonon, de mint egyik képregénye sejteti, a Balaton mellett is autózott, amikor Párizs felé tartott. Ezt a képét egy másik részlettel együtt a budapesti Francia Intézetben látható, az európaiak egymással kapcsolatos előítéleteiből, kliséiből leltárt készítő kiállításra is beválogatta Jean Auquier, a Brüsszeli Képregényközpont igazgatója. “Ciubi” a fiatal román képregényrajzoló generáció képviseletében megfordult már számos országban, és most az 5. Magyar Képregényfesztiválon vendégeskedik. Önironikus ÉN története című képregényét ebből az alkalomból jelenteti meg magyarul a Nero Blanco Comix a Roham kiadó támogatásával. Az interjút Bayer Antal készítette, e-mailben.

Bayer Antal: Hogyan lett belőled képregényrajzoló?

Alex Ciubotariu: Amennyire csak emlékszem, mindig is rajzoltam. Művészeti iskolába jártam, aztán elvégeztem a képzőművészeti főiskolát is, grafika szakon. Még középiskolás voltam, amikor a mi városunkban, Constantában tartották a román képregényfesztivált. Itt láttam először eredeti oldalakat és megismerkedhettem a képregénykészítés módszerével. Beleszerettem, azóta is csinálom – és ennek már tizenöt éve.

KI: Azt mondják rólad, hogy te vagy a legtermékenyebb román képregényrajzoló. Hány oldalt jelent ez havonta, mennyit tudsz elkészíteni, illetve főleg publikálni? És milyen az arány a bérmunkák és a saját ötleteid megvalósítása között?

AC: Két különböző stílust dolgoztam ki magamnak. Az egyiket, amit a gyerekkorom klasszikus francia képregényeiből tanultam el, a fiatalabbaknak szóló képregényekben használom, míg a másikkal folyamatosan kísérletezem a személyesebb munkáimban. Eddig tizenegy kötetben és számos magazinban jelentek meg a képregényeim. A gyereklapoknak havonta négy-hat oldalt adok le. Kitaláltam egy "Club 106" című sorozatot, amit a blogomon is szoktam közölni (undergroundbd.blogspot.com), de készült belőle önálló kötet is. Ezen felül pedig hol egy, hol négy-öt oldalt rajzolok havonta a saját kedvtelésemre. Ezek közé tartozik az "ÉN története", valamint az olyan, modern magazinokban megjelenő munkáim, mint az Omagiu, az Otaku vagy az ON. Úgyhogy ahhoz képest, hogy milyen kevés képregény jelenik meg nálunk, azt kell mondanom, én egész jól állok…

KI: Milyen a képregényes élet Romániában, melyek mostanában a divatos műfajok?

AC: Mindenből van egy kevés. Léteznek gyereklapok, albumban néhány külföldi siker, valamint néhány kísérleti kötet és füzet, mint amilyenekbe én is dolgozom. Évente megrendezzük a nemzetközi képregényfesztivált és vannak kiállításaink. Létrehoztunk egy www.salonbd.ro nevű honlapot, ahol szinte valamennyi román alkotónak a munkái láthatók. Mindannyian szeretjük a képregényeket és igyekszünk elterjeszteni ezt a művészeti ágat Romániában.

KI: Hallottam, hogy elég sokat utazol és részt veszel külföldi képregényes eseményeken. Mely munkáidat fordították már le más nyelvekre?

AC: Belga, szlovén, szerb, cseh és görög magazinokban jelentek meg képregényeim. Az "ÉN története" című kötetemet lefordították franciára, angolra és most már magyarra is. Minden lehetőségnek nagyon örülök, hogy más országokban is megismerjék a munkáimat.

KI: Mi a következő terved?

AC: A nővéremmel együtt szeretnénk kihozni egy albumot, amelyben román színdarabokat dolgoznánk fel.