Négy év után ismét volt magyar résztvevője a Helsinki Képregényfesztiválnak. A helyi Magyar Kulturális Központ támogatásával Csordás Dánielnek nyílt lehetősége kijutni a legnagyobb finnországi képregényes eseményre. Élményeiről Fritz Zoltán kérdezte.

Fritz Zoltán: Mennyiben hasonlít a mi rendezvényeinkre 26. Helsinki Képregényfesztivál, pontosabban Helsingin 26. Sarjakuvafestivaalit?

Csordás Dániel: Nagyjából hasonló, csak nagyobb, méretben, a kiadványok és a külföldi vendégek számában. Sok külföldi vendég is volt, fanzinok és kiadók, saját pulttal, portugál, lett, német, norvég, angol, olasz és egyéb művészek. Rengeteg, de tényleg rengeteg finn nyelvű kiadvány van, úgy külföldi képregények fordításai, mint hazai alkotók munkái. A fesztivál másik érdekessége az volt, hogy idén 100 éves a finn képregény, ami már történelmi lépték. Ekkora volumenű rendezvényt már tényleg profin kellett megszervezni.

FZ: Mi alapján számolják, hogy 100 éves a finn képregény? Mert ha úgy nézzük, mi járunk előbb, és még rájuk is verünk kicsivel...

CsD: 1911-ben jelent meg az első, kimondottan képregényként számon tartott könyv Finnországban, egy akkor 19 éves srác műve. Egy légballonos világkörüli utazásról szólt, ami akkoriban tipikus kalandtémának számított.

FZ: A hazai képregénytörténészek szerint talán beleférnek a meghatározásba az 1800-as évek második felében megjelent Jankó János-Jókai Mór-féle képes történetek, de ezt döntsék el a szakemberek...

CsD: Szerintem teljesen felesleges azon rugózni, hogy kinél volt előbb képregény. A finnek előbbre tartanak, méghozzá jóval előbbre, szóval mi tanulhatunk tőlük és nem fordítva.

FZ: A rendezvényen mennyire volt kemény rajongói mag? Ott is érezhetőek ezek a nyugati-keleti blokkok? Értem ez alatt a manga, szuperhős vonulatot, vagy ez árnyaltabb?

CsD: Volt ott minden, de tényleg minden. Nem annyira geektalálkozó mint nálunk, én nem láttam éles különbséget, sem elkülönült fogyasztói csoportokat. Nincsenek mangás kiscsajok, inkább ez a gótmetálos finn őrület megy mindenhol, emeletes csatos csizmákkal, kinyírt hajjal. de jóval több a sima civil.

FZ: Mi az amit érdemes lenne átvenni? Vagy inkább a mentalitás más, ahogyan megközelítik a jelenséget?

CsD: Leginkább azt érdemes eltanulni, és amit látogatásom leges-legnagyobb tanulságának tartok, hogy angol nyelvű kiadványokat is kell készíteni, minimum antológiákat, mert a magyar nyelvünket senki sem érti. Ők is sok mindent kiadnak angolul, vagy legalább angolul aláfeliratozva. Persze ott nagyobb hagyománya van a belső piacnak, ezért a kiadványok zöme finnül van.

FZ: Igen, ez régi tervünk, hogy évente legalább egy angol nyelvű antológia összejöjjön. Tudjuk, milyen a hazai helyzet a kiadványok és az olvasótábor terén. Egy angol kiadvány nyilván más gondolatokat is felvet. Gondolom, elsősorban a szerzői kiadványok vannak angolul, a hazai olvasóknak szánt fordítások finn nyelvűek.

CsD: Igen, így van.

FZ: Akkor ez a fordítás főleg a hazai alkotóknak lehet érdekes. Megmutatni a világnak a munkáikat. Gazdasági szempontokból is hasznos és elgondolkodtató lehet egy antológia, több ember összefogása.

CsD: A másik tanulság: nem csak nagyban, csilivili antológiákban, könyvekben kell gondolkodni, bátran ki lehet nyomni kisebb példányszámú, esetleg kézműves (szitázott), számozott cuccokat. Mindenre van vevő.

FZ: A rendezvényen voltak rajzolók? Mármint akik a helyszínen alkottak, versenyeztek, vagy hungarikum a Comic Jam?

CsD: Rajzolók voltak persze, árulták a saját portékájukat. Comic jam nem volt, csak képregénycsata, de az jó pankrációs felvezetéssel. Én is részt vettem benne. Nálunk érdemes lenne a comic jamet jobban hangsúlyozni fesztiválokon, esetleg exportálni.

FZ: Igen, ez is szerepel a jövőbeni tervek közt. Külön jó, hogy Comic Jam Action Team tag szemmel is nézted a dolgokat. Találkoztál kint a nyári fesztiválvendégekkel?

CsD: Mari Ahokoivu ott volt a rajzolók közül végig, mint szervező, valamint az észt Sildre házaspár egyik délután. Őket a nálunk is megjelent Call It A Day antológiából ismerhetjük. Rajtuk kívül Kalle Hakkola, az ottani képregény szövetség elnöke is ott volt, aki a budapesti fesztiválon is tartott előadást és vezette a képregénycsatát.

FZ: Pihenés, sörözés is volt, vagy csak szigorú képregény-nagykövetkedés?

CsD: Sörözés csak módjával, mivel egy korsó sör 5-6 euró, inkább képregényekre költöttem a pénzemet, azok körülbelül a Magyarországon megszokott áron mennek, talán kicsit drágábbak. És persze beszélgettem, meg kontaktot cseréltem sok különböző országból érkezett alkotóval.

Csordás Dániel helsinki élményeit saját blogján is elkezdte megörökíteni: az utazásról és a városnézésről már elkészültek az oldalak.