A pár napon belül megjelenő Teddy Ted-kötet rajzolója, Gérald Forton több tekintetben is egyedülálló: egy kultikus képregénysorozat alkotójának az unokája, gyakorlatilag valamennyi francia nyelvű képregényújságnak dolgozott, név nélkül besegített az egyik legnépszerűbb belga sorozatban, teljesen szabályosan rajzolhatott Franciaországban eredeti Pókember- és Hulk-történeteket, amikor pedig Európában már nem maradt meghódítandó terület, fogta magát, kitelepült az Egyesült Államokba, ahol új karrierbe kezdett a DC Comics és más kiadók alkalmi munkatársaként, valamint storyboard-rajzolóként. 80 elmúlt, és még mindig aktív.

Louis Forton (1879-1934) a francia képregény egyik úttörője volt. 1908-ban találta ki három kisstílű tolvaj és naplopó, Croquignol, Filochard et Ribouldingue figuráját. A Les Pieds Nickelés néven elhíresült sorozat később enyhe anarchista színezetet is kapott, és óriási korabeli sikerének köszönhetően túlélte nem csak első szerzője, hanem több Fortont követő alkotója halálát is, a mai napig jelennek meg új történetek. Forton fia ugyan nem követte apja példáját, hanem egy kávéház tulajdonosa lett Párizsban, az Avenue Gambettán (amelyet aa Pieds Nickelés-ről nevezett el), az ő fia, az 1931-ben Brüsszelben született Gérald azonban megörökölte a nagypapa tehetségét, és bár személyesen alig ismerhette, minden bizonnyal hatott rá a példája a pályaválasztásban.

Az ifjú Gérald Fortonnak azt a feltételt szabták a szülei, hogy előbb klasszikus rajzolói képzésben kell részesülnie, így lett a párizsi Beaux-Arts-ra felkészítő Ecole des Métiers d’Arts hallgatója. Itt találkozott kortársával, Jean-Claude Foresttel (Barbarella későbbi megalkotójával), akivel együtt lelkesedtek az amerikai képregényekért és filmekért. A legnagyobb hatást egy Red Ryder című western gyakorolta Fortonra, ehhez igencsak hasonló stílusban adta be első munkáját 19 évesen a Caméra 34-nek, ahol a Vaillant íróival, köztük Roger Lécureux-vel dolgozhatott együtt. A következő másfél évtizedben számtalan képregényt rajzolt úgyszólván valamennyi francia és belga lap számára, klasszikus kalandokat, tudományos-fantasztikus, történelmi és romantikus történeteket egyaránt. Kiváló nevet szerzett magának, rengeteg munkát kapott és vállalt, bár kiemelkedően sikeres sorozat nem jutott neki.

A Vaillant-hoz 1958-ban tért vissza. Előbb egy Dyanamite Rousse nevű újságíró egyetlen kalandját készíthette el, majd Le Guen utódaként három éven át rajzolta Jacques Flash történetét. Fantasztikus munkabírásának köszönhetően ezen felül nem csak havi egy négyoldalas egykére futotta tőle, hanem ezzel párhuzamosan még mindig dolgozott a Spirou-nak és a Libre Belgique-nek is.

Amikor 1964-ben Lécureux úgy látta, többet lehetne kihozni a Vaillant westernhőséből, Teddy Ted-ből, és átvette Kambtól, Fortont szemelte ki rajzolónak. Ez a sorozat aztán végre elhozta számára a nagyobb ismertséget, amire még ráerősített, amikor ugyanebben az évben rábízták a klasszikus francia kalandhős, Bob Morane kalandjainak a képregényes változatát is.

 De még arra is futotta az erejéből, hogy amikor barátja, Edgar P. Jacobs egy betegség miatt késésbe került az aktuális Blake et Mortimer-epizóddal, bevállalta az első tizenkét oldal ceruzarajzát – amit csak évekkel később ismertek be az érintettek.

Amikor a Vaillant szerkesztősége úgy döntött, hogy Teddy Tednek át kell adnia a helyét egy modernebb hangvételű westernnek, a Vadiúj vadnyugat (Wild Wild West) tévésorozat alapján készült képregénynek, Forton még a lapnál maradt, ám ez a sorozat rövid életűnek bizonyult – legalábbis a Vaillant-ban, ahol mindössze öt epizódja jelent meg. Történt ugyanis, hogy rá egy évre, 1977-ben egy Télé-Junior című hetilap folytatni akarta a sorozatot. Mi több, további képregényeket is akartak rajzoltatni Fortonnal, akit „amerikaias” stílusa kiválóan alkalmassá tett arra, hogy a francia lap formátumának megfelelő Pókember és más Marvel szuperhősös történeteket készítsen. A forgatókönyveket a Marvel Comics küldte, többnyire az Amazing Spider-Man akkori állandó írójának, Bill Mantlónak a tollából.

Ez a megbízatás öt éven át tartott, ám időközben Forton nagy lépésre szánta el magát: 1980-ban kivándorolt Amerikába, ahol megvalósította régi vágyát, és a mai napig saját ranchán él, Kaliforniában. A képregénnyel sosem hagyott fel. Megérkezés után szinte azonnal kapott munkát a DC Comicstól, az Arak, a Jonan Hex és a Detective Comics-ban futó Black Lightning pár epizódját rajzolhatta, de dolgozott a First Comicsnak is (Jon Sable, Nexus), egy ideig pedig a Masters of the Universe napi képcsíkjait rajzolta.

 Amerikai karrierjének nagyobb részét azonban egy rokonszakmában, storyboardok és karaktertervek készítésével folytatta. Olyan rajzfilm- és élőszereplős sorozatoknál alkalmazták, mint a Szellemirtók, a Mocsári lény, a Captain Planet, a James Bond jr., a BraveStarr és a Skeleton Warriors. Az 1990-es években egy francia kiadó megkereste, hogy harminc év után folytassa – a régi stílusban – a Bob Morane-képregényeket is. Elmúlt 80, élvezi a farmeréletet, rendszeresen átrándul európai fesztiválokra is dedikálni. Nem akármilyen pálya.

Bayer Antal