Michał Śledziński-interjú

Sledzinski_photo.jpgA fesztivál egyik lengyel rajzolóvendége Michał 'Śledź' Śledziński, aki volt kedves e-mailben válaszolni néhány kérdésünkre.

Bayer Antal: A legnépszerűbb képregényednek a címe Osiedle Swoboda (’A szabadság fejlesztése’). Elmondanád nekünk, akik nem tudunk lengyelül, hogy miről szól?

Michał Śledziński: Öt srác története, akik egy tömbházakkal teli környéken nőttek fel (ahogy én is). Nincs fő szála a cselekménynek, anekdoták, helyzetek, kalandok, szellemes párbeszédek, szociológiai megfigyelések keveréke. Valamint lehetővé teszi különböző zsánerek vegyítését, legyen az horror, thriller vagy romantika. A lényeg, hogy nem egy sötét, erőszakos történet a tömbházakról (bár időnként azért folyik némi vér), hanem inkább egy meleg hangvételű történet a létező körülményekről, a pénztelenséggel, a munkanélküliséggel és a hétköznapok valóságával való küzdelmekről.

BA: A másik képregény, amelyet kiemelten látok a honlapodon, a „Vörös Pingvin”. Kicsoda ő, és miért kell meghalnia, ahogy a címben áll?

MS: Azért kell meghalnia, mert egy gonosz dög. Kalóz és gyilkos. Komolyabbra fordítva a szót: a Vörös Pingvin még csak meg sem jelenik a sorozat első kötetében (bár a másodikban már biztosan színre fog lépni). Ez a sorozat számomra új irányt jelent a szokásos munkáimhoz képest. Ez egy klasszikus fantasy-kalandtörténet, kozmikus csempészekről. Nagyot markol a popkultúra tárházából, az animékből, a videójátékokból és persze a képregényekből. Grafikailag valószínűleg ez az eddigi legjobb munkám.

BA: 1999 és 2004 között megjelentettél egy saját képregénymagazint, Produkt címmel. Mennyire volt népszerű, és miért döntöttél a leállítása mellett?

MS: Összesen 23 szám jelent meg, az átlagos példányszáma 7 és fél ezer volt (20 és 6 ezer közötti kilengésekkel). A Produktot a legnagyobb képregényrobbanás idején szüntettük meg, amikor a könyvesboltokat túltelítették a képregények, és az olvasók inkább vásároltak köteteket, mint magazinokat. Az összes többi magazin is leállt ugyanekkor, még a legelismertebbek is. Aztán kifulladt az egész, és még mindig ennek isszuk meg a levét.

BA: A képregényeken kívül a videójátékoknak is nagy rajongója vagy. Van olyan víziód a jövőről, amelyben ez a két terült még közelebb kerül egymáshoz, esetleg még az animációt is magába olvasztva? Szeretnéd, hogy ez megtörténjen, vagy jobb lenne, ha lenne ugyan közöttük kapcsolat, de azért megmaradnának önálló területeknek?

Sledzinski_portrait.jpgMS: Jelenleg egy olyan projekten dolgozom, amit interaktív regénynek nevezhetnénk. Egy évvel ezelőtt fejeztem be, de még nem jelent meg nyomtatásban, és most olyan srácok, akik értenek az ilyesmihez, igyekeznek életet lehelni a rajzokba, az animációkba, a speciális effektekbe. Egy hanganyag is készül a projekthez. A projekt címe The Strange Years: Autumn, nemzetközi (angol nyelvű) piacra készül, és nemsokára elindítjuk a Kickstarteren. Amikor csak alkalmam nyílik az új technológiák, a játékok és a képregények ötvözésére épülő témákon dolgozni, általában azonnal rávetem magamat.

BA: Az egyik résztvevője voltál a City Stories 2010-es kiadásának. Hogyan működik ez a projekt? Együtt dolgoztál egy portugál alkotóval? (A City Stories keretében mindig egy másik országból származó alkotókat hívnak meg Lódzba, és ezt követően közös képregényeket készítenek lengyel szerzőkkel.)

MS: Őszintén szólva én ebben a projektben egy lengyel barátom, Bartosz Sztybor forgatókönyvének a megrajzolásával vettem részt. De a mai napig tartom a kapcsolatot a portugálokkal, ugyanúgy gondolkodunk a dolgokról. Nagy benyomást tett rám a workshopjuk, valamennyien remekül használják a színeket, márpedig mostanában a színek azok, amik igazán érdekelnek.

BA: Jártál már Magyarországon? Mit tudsz a magyar képregényekről?

MS: Még csak átutazóban, de a szüleim rendszeresen jártak Magyarországra azokban a bizonyos időkben, amelyekre még mindannyian jól emlékszünk. Emlékszem magyar alkotók lengyel kiadására, a legélénkebben Zórád Ernő munkáira, akinek az expresszív és dinamikus képregényei a mai napig mély benyomást gyakorolnak rám. Szerettem Dargay Attilának a klasszikus, lenyűgöző karikatúra szerűen megrajzolt történeteit is. Sajnos, a fiatal generációról nem tudok semmit, de remélem, hogy ez hamarosan meg fog változni.

BA: Úgy legyen, találkozunk Budapesten!

Pár képsor Sledizu Gears of War paródiájából, a Bears of Warból.