Sztybor Bartosz után alkotótársával, Piotr Nowackival is elbeszélgettünk e-mailben a fesztivál előtt. Ahogy mindig, ezúttal is Aneta Kaczmareknek köszönhetjük a közvetítést és az angol fordítást.

Bayer Antal: Befuthat úgy egy lengyel képregényrajzoló, hogy jelentkezik egy népszerű sorozathoz vagy karakterhez rajzolónak, vagy többé-kevésbé arra van ítélve mindenki, hogy valami saját dolgot csináljon, és aztán azt próbálja kiadatni?

Piotr Nowacki: A lengyel piacon jelenleg nincsenek éveken át megjelenő sorozatok, amelyek alkalmat teremtenének fiatal alkotók számára, hogy átvegyék ezeket. Őszintén szólva voltak próbálkozások néhány klasszikus, népszerű sorozatnak a feltámasztására, mint például Janusz Christa Kajko i Kokosz című sorozata vagy a Kapitan Żbik, amelyet a kommunista időszakban többen is rajzoltak. A fiatal generációnak saját hősöket kell teremteniük, és aztán keményen kell dolgozniuk azért, hogy ezek megjelenhessenek. Személy szerint a legjobban azt szeretem a képregényben, hogy saját karaktereket és univerzumokat teremthetek. Remélem, hogy a jövőben az én figuráim és köteteim is elérnek akkora népszerűséget, mint azok a klasszikusok, amelyeken a lengyelek több nemzedéke nőtt fel.

BA: Egy időben egy Karton című magazin főszerkesztője voltál. Hogy volt ez, létezik még ez a magazin? Szívesen csináltad, és miért lett vége a dolognak?

PN: A Karton-t hárman alapítottuk és csináltuk, Tomasz Pastuszka, Bartosz Sztybor és me. Azért lettem én a jelképes főszerkesztő, mert én voltam az eredeti kezdeményező, és én készítettem el a kiadvány általános kinézetére a javaslatot. Alapvetően a fő ötletünk az volt, hogy egy rendszeresen megjelenő képregénysorozatot adjunk ki, rajzfilmszerű rajzokkal. Sikerült rábeszélnünk a csatlakozásra néhány kiváló lengyel rajzolót, akik kedvelik ezt a stílust. A rendszeres alkotókon kívül a Karton minden számában szerepelt egy vendégművész. Nagy örömünkre bemutathattunk mexikói, brazil, egyiptomi és persze lengyel vendégalkotók munkáit. Az egyik rovatnak az Egy csipet realizmus címet adtuk, amelyben a mi karaktereinkkel rögtönöztek a legismertebb lengyel rajzolók, akik realista stílusban alkotnak. Azt akartuk, hogy a Karton egy olcsó magazin legyen, amelyet minden képregényrajongó meg tud venni. Mind a hat szám ára változatlan volt, mintegy 1 euró, amit főleg a szponzoraink támogatásának köszönhettünk. Ha tetszett nekik az ötlet, készítettünk egy különleges képregényt, amelyben a szolgáltatásaikat hirdettük. Mi több, ezek a reklámok valójában egy sorozatot képeztek, mert volt egy nyugdíjas tábornok karakterünk, aki minden epizódban megjelent. Érdemes megjegyezni, hogy valamennyi címlapot ugyanaz a személy, Jakub Tschierse készítette. Hat szám után leállt a Karton, mert már nem volt időnk az összeállítására. De remélem, hogy a jövőben valamikor lesz alkalmam létrehozni egy másik magazint, mert remek élmény és jó szórakozás volt.

BA: Mesélj egy kicsit Kapitan Minetáról. Ki ő, mit csinál, hol jelenik meg? Ez egy végtelen sorozat?

PN: Kapitan Mineta egy szuperhős. Bartosszal együtt találtuk ki az ötletet a kalandjaihoz a Hardkorporacja című magazin számára, amelyet közös barátunk, Szaweł Płóciennik indított el. Úgy tervezte, hogy egy rendszeresen megjelenő kiadvány lesz, benne kemény, kompromisszummentes képregényekkel, felnőtt olvasók számára. Ennek megfelelően hoztuk létre a szuperhősünk kalandjait. A történet antropomorf nyulak fiktív világában játszódik, amelyben sok gonosz pusztít, a hősnek velük kell felvennie a harcot. A sztorikban gyakoriak a szexuális konnotációk. Amikor a Hardkorporacja leállt, átvittük a sorozatot a Kolektyw magazinba. A sorozatunknak az elejétől kezdve volt egy igencsak közönséges és sajátos humora, és egy adott ponton a Kolektyw szerkesztőinek ez már nem jött be, és véget vetettek az együttműködésnek. Hát, minden rosszban van valami jó is, mert ez adta meg végül a késztetést ahhoz, hogy mini-comic formátumban folytassuk a sorozatot, évente kétszer, a két nagy lengyelországi képregényfesztivál alkalmából. Az egyik számban még azt a gyerekképregényt is kifiguráztuk, amelyet én rajzolok egy másik íróval. A Kapitan Mineta 100-150 példányban jelenik meg, és az adott rendezvényen azonnal el is fogy, így ritkaságnak számít. Minden számban egy teljes történet van, amely lazán kapcsolódik a többihez a karakterek vagy a helyzetek révén. Addig fogjuk csinálni, amíg meg nem unjuk, és nem hiszem, hogy ez egyhamar bekövetkezne.

BA: Nagyon szép és tiszta a rajzstílusod, kényelmesen olvasható. Hogy alakult ez ki, kik voltak rád hatással, és kik jelenleg a kedvenc rajzolóid?

PN: A stílusom jelentős mértékben fejlődött az évek során. Nem végeztem művészeti iskolát, mindent nulláról kellett megtanulnom, a saját hibáimból és próbálkozásaimból, és mások munkáinak a tanulmányozásából. Eleinte nem voltak valami tiszták a rajzaim, nehéz volt felismerni a jellegzetességét bárminek is, saját stílusról pedig pláne nem lehetett beszélni. Minél többet rajzolok, annál jobban megy, és az idők során ebből kialakult egy sokkal precízebb és tisztább stílus. Persze, a mai napig követek el hibákat, és folyamatosan tanulok. A legnagyobb hatással azok a klasszikus lengyel képregényrajzolók voltak rám, akiket gyerekkoromban imádtam olvasni, mint például Bohdan Butenko, Tadeusz Baranowski, Janusz Christa, Szarlota Pawel, Jerzy Wróblewski és Henryk Jerzy Chmielewski. Amikor elkezdtem komolyabban venni a képregényrajzolást, a modern mestereim többek közt Michał Śledziński, Karol Kalinowski és Marek Lachowicz lettek. A külföldi kedvenceim Lewis Trondheim, Mawil és Bill Watterson.

BA: Ismersz magyar képregényrajzolókat és a munkáikat?

PN: Őszintén szólva a mai magyar képregényrajzolók közül egyet sem ismerek. Évekkel ezelőtt, a kommunista időszakban, számos klasszikus regény képregényes adaptációja megjelent nálunk, mint például A dzsungel könyve, a Svejk, az Egy jenki Artúr király udvarában vagy A canterville-I kísértet. Ezeknek a forgatókönyvét mindig Cs. Horváth Tibor írta, a rajzolók pedig többek közt Zórád Ernő és Dargay Attila voltak. Utóbbinak nagyon szerettem a stílusát. Volt egy kis Disney-s jellege, roppant részletes és karaktere. Mivel abban az időben nem sok más képregényt adtak ki nálunk, nagy örömmel olvastam ezeket.

BA: Köszönjük a beszélgetést, és viszlát Budapesten.