Alfabéta-interjúk: Merényi Dániel (Grafitember)

A webcomic különdíj egyik jelöltjével már készült interjú, a fesztivál előtti hét hajrájára azonban még maradtak négyen, akiket vallathatok. Merényi Dani életpályája már magában is jó sztori (reklámszakemberből lett karikaturista, aki alkalomadtán még képregényeket is csinál, emellett saját cége égisze alatt biciklivázakat készít), munkáival pedig nap mint nap találkozhat bárki, aki az Indexre kattint. Dani sok minden más mellett azt is elárulta, mi lesz a rég nem frissített napirajz.hu sorsa.

023.jpg

Hogy vagy, s mennyi idő jut mostanában a rajzolásra?

Köszönöm szépen, jól vagyok. Rengeteg a munkám, mintha három műszakban dolgoznék, folyamatosan. Rajzolásra a nap délelőtti részét tudom fordítani, illetve az éjjeli órákból tudok még lecsípni, ha muszáj. Mostanában általában muszáj.

Hány éve is űzöd az ipart? 10 körül? Hogyan változott számodra a rajzolás, a Napirajz jelentősége? Hiszen ez rengeteg idő.

Igen, 2005 május 31-én került ki az azbeszt.hu-ra az első napirajz, ez a dátum tekinthető az első nyilvános megjelenésnek. A rajzolás sohasem változott az életemben, inkább én változtam sokat a rajzolás körül. Ez az egy dolog volt állandó az életemben, most már mellé zárkózott a saját kis családom. Dühös kis depressziós figurából férjjé, apává cseperedtem, de számtalan más módon is változunk tíz év alatt. Nem csak én, mindenki. A napirajz gyökeresen változtatta meg az életemet, elismerést és nevet szereztem általa, rengeteg olyan élményhez juttatott hozzá, ami bölcsebb emberré tett, amiből sokat megtudhattam magamról és embertársaimról is.

Miben különbözik a Comedy-n, az Indexen megjelenő és a saját blogodra szánt kontent? Apropó: a blogod fogod még frissíteni?

A Comedy-n is négy évig tartott a Napirajz, a napokban bontottuk fel a megállapodást, mert a továbbiakban nem tudják finanszírozni az ilyen jellegű tartalmak megjelenését a site-on. Az itt megjelenő rajzok voltak az a vonal, amit a blogomon elkezdett irányt folytatta. Most, hogy a Comedy-n nem jelenik meg több rajz, a frissek visszakerülnek a saját oldalamra, azaz újraindul a napirajz.hu. Hiányzott is már, talán ez a sors keze, hogy kapjak észbe. Ami az indexen történik részemről, az egy organikus folyamat. Én úgy kezdtem el, hogy meglátjuk, mivé válik, milyen irányt talál magának, és lassan meg is találja szerintem a saját, csak az indexre jellemző hangját, aminek örülök, mert szerintem nem tipikus napirajz az, amit oda rajzolok. Fontos megjegyezni, hogy teljesen szabad kezet kaptam a szerkesztőségtől, még csak tippeket sem kapok. Minden, ami ott megjelenik, azért én tartozom felelősséggel.

Gondolom sokan megkérdezték már, hiszen a kérdés adja magát: a Napirajz egy végtelenségig folytatható stripsorozat, vagy eljön az a pont, amikor majd azt mondod, elég?

Erre nem tudok válaszolni. Folytatom, amíg úgy érzem, megy. Teljesen biztosan tudni fogom, hogy melyik lesz az utolsó, ami után nem folytatható tovább. De egyelőre szerintem rengeteg van benne, az emberek elképesztően hülyék, és még hülyébb szituációkba keverednek. A nagybetűs élet valódi abszurdját meg sem tudom közelíteni sítalpas, felrobbanó fejű nénikkel, műszörme-gallérban. Hummerek a jégen? Éneklő kutyák százezer lájkkal?  Tibi, nemi erőszak volt a tévében! Télleg? Fel se tűnt... de most, hogy mondod...

2010-ben szintén a webcomic kategória egyik esélyese voltál. Számodra hordoz valamilyen jelentőséget ez a jelölés?

Bevallom őszintén, hogy nem tartom az ujjam állandóan a magyar képregény verőerén, sőt. Az a kemény igazság, hogy folyamatosan a teljesítőképességem határán dolgozom, hogy egyáltalán szinten tartsam a családi egzisztenciát és ebben a napirajz, a kerékpárok és illusztrátori munkák vannak. 4-5 órát alszom, ez az általános, ráadásul Miskolcon élek. A közösségi oldalakon kívül szinte semmilyen más formában nem tartom a kapcsolatot senkivel, mert egyszerűen nincs időm rá. Sajnos pont ennyi időm van a kortársaim alkotásaira is, pedig ez szégyen. Azon dolgozom, hogy ez az állapot hamar megváltozhasson és ne érezzem magam teljesen hülyén, amikor képregényes rendezvényeken élő legendák sétálnak el mellettem és közben fogalmam sincs, kik azok. Ma nagyon sok olyan magyar képregényes van, akik sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének. Én tiszteletlennek érzem magam, hogy arcról sem ismerem őket. Ezért is vagyok zavarban a jelölés kapcsán. De nagyon örülök neki.

Egy tavalyi interjúdban azt mondtad, tervben van egy igazi, hosszabb képregény elkészítése, 2012-ben a Műútban viszont már jelent meg tízoldalas munkád is. Volt azóta ilyen felkérésed? S ha lenne, rögtön igent mondanál? 

Azt a hosszú képregényt még félretettem. Nem vagyok elég érett hozzá, és rengeteg forrásmunka kell még, hogy a sztori történelmi utalásai is megálljanak. Idősebbnek, bölcsebbnek kell lennem, hogy megrajzolhassam. Lelkileg is eléggé igénybe fog venni, ezért most semmilyen módon nem vagyok alkalmas arra, hogy belekezdjek. A scriptet írom, jegyzeteket készítek és panelek is megvannak a fejemben, bár ezek folyamatosan változnak. Ez nem napirajz stílusú képregény lesz, pingponglabda-szemű arcokkal, hanem klasszikus, szépen megrajzolt, de nagyon nyers történet. A Műútban megjelent képregényt akkor meg kellett csinálnom, a lokálpatriotizmusom kényszerített rá. Ha jönne új? Sajnos erre most nincs időm. De ha jönne egy OLYAN felkérés, amire nem tudnék nemet mondani, muszáj lenne megcsinálni, akár a 4 órás alvás rovására is. Aki rajzol, tudja, hogy milyen érzés ez. Ha a történet mozogni kezd a fejedben, akkor ki is kell jönnie. Ha nem, akkor viszont húsos péppé zúzódik az agyad, ami rossz.

//Komornik Eszter//