Utolsó interjúnk a kép-novella kategóriában Bayer Antallal és Tebeli Szabolcs a.k.a. Brazillal az Egyszer élünk kapcsán - de nem csak arról.

Hogyan ismerkedtetek össze és mi volt az elsõ közös projektetek?

BA: A Kepregeny.net fórumán találkoztunk először virtuálisan, aztán pedig valamelyik képregényes rendezvényen személyesen, már jó tíz éve. Örök hálám Szabolcsnak, hogy az ő ajánlására olvastam el a Tükörvárost, amit aztán ki is adtunk a Míves Céhvel. Közös munkánk eddig három volt: két Nero Blanco-epizód, valamint egy háromoldalas első világháborús történet, Molnár Ferenc nyomán. Illetve kiadtam már saját munkáját, és készített nekem címlapokat is.

Brazil: Köszönöm a kérdést! Tónival talán 2005-ben találkoztam először személyesen az egyik első képregényfesztiválon, de természetesen a munkássága már jóval előbb elért hozzám. Az első közös projektünk - amit ő forgatókönyvíróként én pedig rajzolóként jegyeztem - a Nero Blanco szegedi fesztiválhoz kötődő különkiadása volt. Egy levélváltás alkalmával eszembe jutott, hogy korábban még nem illusztráltam egy oldalt sem az ő tollából, így ajánlottam magamat. Ez 2013-ban volt, épp egy olyan időszakban, amikor úgy éreztem, tengernyi szabadidőm van. Ezután következett egy Molnár Ferenc haditudósításából írt átdolgozás egy pályázatra, most pedig a Szeged – Független Városállam folytatásaként megjelent az Egyszer élünk munkacímű képregény.

Hogy zajlik a közös munka? Tóni, milyen részletességgel instruálod a grafikusokat általában? Brazil, milyen technikával dolgozol?

BA: Általában már félig megvan a forgatókönyv, amikor elkezdek rajzolót keresni. Mivel elég jól ismerem a hazai alkotókat, általában olyanhoz fordulok, akinek a stílusához szerintem illik a sztori. Aztán a forgatókönyv befejezésénél már igyekszem is figyelembe veni, hogy mi az ő erőssége. Többnyire nagyon részletesen kidolgozott forgatókönyvet adok a rajzolóknak, így volt ez a Szabolccsal közös munkák esetében is.

Brazil: A munka abszolút gördülékenyen zajlik, mivel mindketten szakmabeliek vagyunk. Rövid egyeztetés után landol a postafiókomban egy forgatókönyv, ami Tónira jellemzően letisztult, lényegretörő képleírásokat tartalmaz. Szerencsére ő nagy teret enged a rajzolónak kibontakozni, mintha próbálná az én szememmel elképzelni a cselekményt. Minden alkalommal, mikor egy új forgatót olvastam tőle, már első átfutásra tisztán láttam is a végeredményt. Ez nem minden írónál ilyen egyértelmű, bátran kijelenthetem, hogy az ő forgatóit egyszerűbb papírra vetni, mint néhány reklámszövegíró storyboard-leírásait. Az oldalakat először felskiccelem vázlatosan, majd teljesen analóg módszerrel kidolgozom tollal, de volt már rá példa, hogy egyből a kész oldalt küldtem el, és kihagytam az előzetes vázlatok bemutatását.

Tóni, mi alapján válogattad össze az egyoldalas stílusgyakorlatok rajzolóit?

BA:  Hát ezt elég nehéz lenne röviden elmondani. Már jó másfél évvel ezelőtt elkezdtem agyalni egy Rejtő Jenőhöz kötődő képregényes projekten, és már ekkor beszéltem erről több rajzolóval. Aztán idővel ésszerűsítettem a projektet, beláttam, hogy én sem vagyok képes hosszabb "rejtős" képregényt írni, főleg nem gyorsan, és a rajzolóknak sincs kapacitásuk több oldalnyi anyagot határidőre elkészíteni puszta lelkesedésből vagy haverságból. Amikor azonban összeállt az öt stílus ötlete, már eléggé adta magát, hogy kiket keressek meg: mindenképpen Zorrót szerettem volna az Asterixre, Garisát a Korsmáros-stílusra, Oravecz Gergőt a "graphic novelesre". A szuperhősösnél kicsit nehezebb dolgom volt, de szerencsére eszembe jutott Budai Dénes, és nagy örömre ő is elvállalta. A gyerekrajzosra pedig "pályázatot" írtam ki a Facebookon, és Pápai Gábor volt olyan kedves, hogy remekül megcsinálta ezt a nem is olyan könnyű oldalt.

Tóni, ha bárkit választhatnál, melyik grafikusnak írnál képregényt, milyen témában és miért?

BA: Tisztázzuk: én nem vagyok író. Sokkal szívesebben olvasom mások történeteit, mint a sajátjaimat. Néha-néha támad egy ötletem, és akkor azt igyekszem megvalósítani. Eddig nagyrészt sikerült, és igazán megtisztelő, hogy milyen sok remek rajzolóval dolgozhattam már együtt, az említetteken kívül például Fazekas Attilával, Lanczinger Mátyással, Fritz Zoltánnal, Lakatos Istvánnal, Csordás Dániellel. Ha időmilliomos lennék, azt hiszem, leginkább a 48-asokat bontanám ki alaposabban, és ha pénz is lenne rá, akkor egy kiváló, realista és modern stílusú rajzolót szerződtettetnék a megrajzolására. Mivel ez úgyis reménytelen, neveket bedobnom felesleges. De szívesen csinálnék politikai képregényeket is, csapatmunkában.

Tóni, te próbálod háttérbe szorítani szervezõi munkáidat az MKSZ-nél. Miért döntöttél így, illetve melyik elfoglaltság (írás, fordítás, Zórád-újrakiadása stb.) áll a szívedhez a legközelebb a sok közül?

BA: Nem csak próbálom, hanem meg is tettem, nagyon örülök, hogy a mostani fesztivállal már nem sok dolgom volt, bár persze szívesen segítek Szép Eszternek és a többieknek. A fő ok prózai, tavaly elmúltam 60 éves, és fontos, hogy fiatalabbak vegyék át a szervezést, hosszú távon csak ez lehet megoldás. Kiadóként azonban még sokáig aktív szeretnék lenni, ezen belül is kortárs magyar és nálunk még kevéssé ismert külföldi alkotók munkáit próbálom kiadni. Illetve cikkeket nyilván "mindig" fogok írni. Bevallom, a Zórád-sorozat újrakiadásába leginkább azért vágtam bele, mert senki más nem vállalta fel úgy, ahogy a Windom Sebők Imrét. Közismerten nem vagyok nagy rajongója az "adaptációs" képregényeknek, de Zórád Ernő rajzai egészen elképesztőek, nagy élmény ezekkel dolgozni, és minden kiadvány előkészítésénél érnek kultúrtörténeti meglepetések, amelyeket igyekszem megosztani az adott kötet utószavában.

Brazil, mivel foglalkoztál az elmúlt években, milyen képregényeken dolgoztál? Nemzetközi projektekben is benne vagy?

Brazil: Rengeteget rajzoltam az elmúlt években, de ennek csak elenyésző hányada volt képregény. Illusztrációkat gyártok rendelésre, portrékat napi szinten, nagy mennyiségben, de előfordult, hogy rendezvényre hívtak rajzolni, amit nagyon szoktam élvezni. Bárány Áron kollégámmal részt vettünk a Nagy háborús pályázaton, ahová közösen készítettünk el egy öt oldalas történetet. Ezen kívül van pár rövid egyperces képregény a tarsolyunkban, amiből tavaly egyet Spontaneity címmel a Papírmozi is közölt. Minden kis ujjgyakorlat hasznos, hogy bírjuk szusszal, mert rengeteg történetünk és tervünk van a jövőre nézve. A jelenlegi célunk, hogy megteremtsük magunknak a feltételeket egy esetleges hosszú távú munkához - egy sorozathoz, vagy albumhoz - mint a Kittenberger.

Hogyhogy több év kihagyása után újraindították a Kittenberger-projektet? Mesélnél arról, hogyan alakult a képregény útja a kezdetektől? Végülis önerőből finanszíroztátok a kiadást?

Brazil: Az újrakezdés, és így a kiadás gondolata furcsa módon egyszerre fogalmazódott meg bennem és Gyuriban (Somogyi György: a Kittenberger írója). Valahogy így alakult, úgy látszik, a sors akarta így, hogy Kittenberger születésének 135. évfordulójára jelenjünk meg. Nehéz most pár mondatban elmesélni 7 évet, hiszen a történet még 2009-ben született meg, és akkor ültünk le először Gyurival beszélgetni a sztoriról. Ebben a hét évben rengeteg minden történt, voltak csúcspontok, és voltak hullámvölgyek, sőt még egy viszonylag hosszabb tetszhalott állapot is belefért. De mindannyian érettebbek lettünk, mégis ugyanolyan lelkesek vagyunk, mint amikor belevágtunk. Sőt, talán még lelkesebbek is. Úgy alakult, hogy megtalált bennünket egy befektető, de a saját pénzünk is benne van: egyfajta családi vállalkozás ez: az egy dolog, hogy szeretnénk szórakoztatni, és úgy örülünk, mint a gyerekek, hogy végre megjelenünk, de kockáztatunk is, hiszen pénzt is tettünk bele, a rengeteg munkán túl.

Csak képregényes berkekben nyomjátok a Kittenbergert, vagy megpróbáljátok olyan közönséghez is eljuttatni, akik valamilyen módon érdekeltek lehetnek a témában, de a szokásos körön kívül állnak? Van már terv a folytatásra?

Brazil: Nyilván nagyon fontos számunkra a képregényes közönség fogadtatása.  Nagyon örültünk, hogy milyen pozitív és lelkes volt a visszajelzés, amikor kitettük a videót a Facebookra, hogy megjelenünk: több mint 1500 megtekintésünk volt, ami ebben a műfajban szerintem remek szám. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a történet a képregényes táboron túl szélesebb körben is népszerű lehet. Sok emberrel beszélgettünk, sokan látták a terveket, ismerik a sztorit, olyanok is, akik nem hardcore képregény fanok, és szinte egyöntetűen úgy reagáltak, hogy könyvesboltban is megvennék a Kittenbergert. Mi ezt elhittük, így tervezzük, hogy könyvesboltokban is megjelenünk: először a Pagony kiadó boltjaiban, aztán esetleg más boltokban is.

Igen, vannak tervek, igazából rengeteg sztorink van. Ez a történet eleve egy trilógia első része, de persze önmagában is élvezhető. Összesen 6 ilyen Kittenberger történet szinopszisa van meg, ráadásul ebben a kötetben lesz egy meglepetés kétoldalas Ács & Baka story is, itt még előzményként, de tervezünk egy spinoff (ff, füzet forma) sorozatot a két kalandor főszereplésével. Több mint 10 ilyen kis storynk van leírva.

Szóval vannak terveink, szeretnénk, ha az a világ, amibe az első részben még csak belelesünk, kitágulna, és sorozatként működne.

Nero Blanco és Pepita Ofélia kalandjai mikor és hol kezdődtek? Mire számíthatunk tõlük a késõbbiekben?

BA: Egy pályázaton, még 2004 végén, akkor még külön-külön. Reálisan azt tudom mondani, hogy évente egy 8-10 oldalas közös történetre van esély, amely lazán összefügg az előzőkkel, de önmagában is megáll. 

Min dolgoztok most, illetve mik a tervek az idei/következõ évre? Várható még közös munka tőletek?

BA: Úgy néz ki, általában az őszi rendezvényekre tudok írni pár rövid képregényt, és remélem, most is így lesz. Ha Szabolcs továbbra is vállalja, nagyon örülnék, ha a következő Nero Blanco-Papita Ofélia epizódot is ő rajzolná. 

Brazil: Egy Rejtő sztori jelenleg nagy kihívás lenne, de szívesen visszatérnék mondjuk Pepita Oféliához – akit szeretnék még lerajzolni párszor. Ez az év tele van jobbnál jobb lehetőségekkel egy képregényalkotó számára, és úgy fest, hogy a munka hosszútávon kifizetődő lesz. Most ismét a Kittenberger tölti ki a szabadidőm nagy részét, de ha mondjuk július-augusztus derekán megkeresne egy könnyen illusztrálható forgatóval, biztos nem utasítanám vissza.

//Komornik Eszter//