Szintén a legjobb webcomic kategóriájában lett jelölt Dudás Győző két alkotáa, a Káli-medanszié és a Megrendelő blues - mindkettőt a Szépirodalmi Figyelő Online közölte. Győzőt - remélhetőleg még - idén megjelenő képregényéről és a tavalyi workshop-sorozatunkról is kérdeztem, ő pedig készségesen válaszolgatott.

Önéletrajzi ihletésű a két jelölt képregényed? Mi a háttérsztori?
Demus Zsófi kért fel a SzIFonline számára egy négyoldalas képregény készítésére, ami oldalanként, folytatásokban jelent volna meg, négy egymást követő héten. Megkötés, vagy téma nem volt, teljesen szabadkezet kaptam. Némi töprengés után arra jutottam, nincs frappáns ötletem egy folytatásos négyoldalasra. Viszont szívesen kipróbáltam volna ezt az egyoldalas én-képregény, vagy napló-képregény dolgot, mert ilyet még korábban nem csináltam. Zsófi nyitott volt a kísérletre, így elkészültek ezek az emeletes sztrippek. Mindig pénteken készítettem el az előző hétvége és az adott munkahét történései/hangulata alapján. (Persze két héttel előrébb jártam rajzban, mint a megjelenés: november közepén éltem át és rajzoltam meg, ami december elején jelent meg.) Szóval, ennél önéletrajzibbak nem is lehetnének, ha csak tehetjük, valóban mindig a Káli-medencében lógunk, és valóban ciciknek néz ki az a két domb a kékkúti útról, és hát a szabadúszó létemben sem ritkák az ilyen ügyfélreakciók (szerencsére rajzokkal kapcsolatban ritkább, de grafikai tervezés esetében állandóan ez van). A megrendelő blues idején meg különösen sűrű hetem volt…
 

 Mennyi megkötés van, mikor megrendelésre csinálsz képregényt? Hogy állsz neki az alkotáshoz?
A helyzet az, hogy nincs sok megrendelésre készült képregényem. A ’15-ös és a mostani SzIF-es megrendelésen kívül, csak a Filmvilág számára készítek most havonta egy-egy sztrippet. Ez esetben a terv az, hogy kedvenc filmjeim közül választok ki néhányat, és ezeket próbálom havonta képregényes eszközökkel (meglehetősen és szükségszerűen) minimalistán, pár kockában elmesélni.
Egyébként, ha kapok egy hívószót, vagy témát, az általában inspirál, nem korlátozásnak élem meg.

Még szabadúszó grafikus vagy? Mennyiben nehezebb-könnyebb, másabb ez, mint alkalmazottként dolgozni? Milyen megrendeléseid vannak és emellett mennyi időd volt képregényt készíteni?
A szabadúszásnak számomra csak egyetlen egy hátránya van: a munkákat magamnak kell megszerezni, és ez nem könnyű. Sajnos túl nagy szünetek vannak még megrendeléseim/bevételeim között… Egyébként sokkal jobban élvezem, mint az alkalmazotti létet. Igyekszem sok illusztrálós melót megcsípni, mert egyértelműen a rajzolás okozza a legnagyobb örömet a munkavégzés címen végezhető tevékenységeim közül :) Rendszeresen rendel tőlem illusztrációt a Playboy (itt kortárs írók novelláit illusztrálom pl. Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Cserna-Szabó András), Dörmögő Dömötör, és szerencsére egyre több ifjúsági és gyerekkönyv-kiadó (Könyvmolyképző, Manó Könyvek, Móra). Rajzi kapacitásom még közel sincs teljesen kihasználva, de azon vagyok, hogy ki legyen.

Egyébként nagyon egyszerű napirenddel, és kis időbeosztással tudom elkerülni, hogy összefolyjon a munkanapom a szabadidőmmel és a hobbimmal (ami szintén a rajz és a képregény, ugye):

reggel: internet, hírek, aztán a már elvégzett munka ellenőrzése, javítása
délelőtt – délután: munka (olyan képregény készítése is, amiért fizetnek:))
éjjel: saját projektek, képregények készítése, rajzolása
ebédidő (ebédkészítés az iskolából hazaérkező lányom és magam részére) és este: a családé

Hogy áll a készülő képregényed? Mesélnél erről hosszabban egy picit? Mikor fogant az ötlet, mi volt a munkamódszer stb. Hogyan fog zajlani a kiadás és várhatóan mikor?
A Nagy Mű, az pont elkészült, hehe! Perisztaltikhoszeia, a címe, 112 oldal. Nyomdakészre tördelve várja, hogy kiadót találjak a neki. Biztosat még nem tudok mondani, de azért bizakodásra okot adó beszélgetéseket már folytattam a megjelentetésével kapcsolatban. Aztán hogyha végül mégsem adja ki senki, akkor nyilván én nyomtattatom ki a szokásos 100-150 „szerzőis” példányban, valószínűleg az őszi Hungarocomixra.

Egyébként a képregény egy lusta és semmirekellő, szexista szoknyavadász, alkoholista szélhámos álfilozófus története, aki véletlenül az olümposzi istenek kiválasztottja lesz. Így antihősből hőssé kell válnia. Perisztaltikhosz kalandos útra indul hát, és végigbukdácsol jónéhány ismert antik görög mondán: együtt hajózik az aranygyapjú nyomában az argonautákkal és Héraklésszel. Thészeusz oldalán megküzd az amazónokkal az athéni csatában, főszerepel a kentauromakhia véres nászán, megszökteti Szép Helénát, megjárja az alvilágot…

Azt szeretem az antik görög mondákban, hogy páratlan tükrei az emberi lélek sötét mélységeinek, kicsinyességének, önzőségének. Minden antik hős (és isten) gyarló és gyakran művel vállalhatatlan beteg dolgokat. Nyoma sincs ezekben a történetekben a hősiességnek, tisztaságnak, pátosznak. És így remekül rávilágítanak, hogy odabenn, az emberben évezredek óta semmi sem változott. Az emberiség fejlődése csak látszólagos, civilizációnk pusztán technológiai értelemben halad előre.

A sztorit még 2000-ben találtam ki (a Fülesnek készített Héraklész XII munkáját követően), de csak 2015 végén, mikor ismét szabadúszásba kezdtem határoztam el magam, hogy nekiálljak megrajzolásának.
 
Munkamódszer: Először meg(újra)írtam a szöveget, majd a storyboardot készítettem el, elég részletesen, és csak aztán láttam neki a rajzolásnak. Persze elég sok helyen változott a rajzolás közben a képrebontás, sokszor a szövegeket is átírtam, itt-ott a történet is változott. De azért egy ekkora munkánál szerintem elengedhetetlen, hogy a lehető legrészletesebben meg legyen előre tervezve, ami csak lehet. A/4-es papíron ceruzával rajzoltam meg az oldalakat, ezeket szkenneltem, majd digitálisan húztam ki (festettem-véglegesítettem). A rajzolás gyakorlatilag pont egy évig tartott.

 

Mivel foglalkozol most? Vannak még képregényhez kötődő munkáid?
Egyelőre még alig akarom elhinni, hogy elkészültem P-vel, de már hiányzik is nagyon: egy éven át szinte minden éjjel 10-től éjfélig, 1-ig rajzoltam, foglalkoztam vele. Másrészt jó is egy kis szünetet tartani. Azért persze már P. rajzolása közben kipattant a következő projekt ötlete, nem adok magamnak 2-3 hét henyélést, és tuti belevágok… Nem lehet ezt abbahagyni :)!
 

 A tavalyi workshop-sorozat egyik főszervezője voltál. Milyen konklúziókat szűrtél le (most attól függetlenül, hogy vége lett). Miben kéne fejlődni, miben erősek az alkotók, mik a potenciális irányok?
 Még az első alkalommal megkérdeztük az érdeklődőket, hogy miben szeretnének fejlődni, miről hallani, mit gyakorolni. Sajnálom, hogy nem tudtuk az érdeklődésre legjobban számot tartó témát, a story-tellinget kellően kivesézni. Már csak azért is, mert szerintem is ez az alfája a képregénykészítésnek. Jó lett volna sokkal több gyakorlati foglalkozást tartani. De ehhez talán sokkal nagyobb rendszerességgel, sűrűbben tartott foglalkozások kellenének, szinte már oktatási intézmény-szerűen. Az meg azért már egy másik tészta… Én mindenesetre nagyon élveztem az előadásokat, ezúton is köszönöm meghívott vendégeinknek, hogy eljöttek és meséltek a munkáikról és módszereikről. Nagyon jó hangulatú szeánszok voltak ezek, rengeteg dolgot felcsíphettünk képregények kapcsán: koncepciókat és ötleteket. Megismerhettünk alkotói szándékokat, okokat és okozatokat, miérteket és hogyanokat. De feladatokon keresztül nem tudtunk gyakorolni, és működő receptet sem adtunk, hogyan lehet valaki jobb történetmesélő, vagy képregényrajzoló.

Komornik Eszter