A vasárnapi képregényfesztiválon adja át a Képes Kiadó a Korcsmáros Pál-díjat, amelyet idén a zsűri javaslatára Marabu vehet át. Mivel a Hungarocomix előtt már volt vele egy hosszabb interjúnk, most kifejezetten képregényes kérdéseket tettünk fel neki.

Bayer Antal: Mi volt az első képregény, amire emlékszel, hogy olvastad?

Marabu: Nem mindegy az időpont és a hely: hatvanas évek második fele, Magyarország. Igen kevés képregénybe botlott akkoriban az ember. A legelső volt természetesen a Füles (még a kisalakú!), amit amúgyi s vett a család, és abban pedig Korcsmáros Pál zseniális Rejtő-sorozatai.

Ezeket még olvasás tudás nélkül kezdtem böngészni. Aztán később a Pif, amit a könyvtárban is meg lehetett találni. Itt pedig mindenekfölött a fanyar Gai-Luron, Gotlib figurája. Ezt is nyelvtudás nélkül. Amellett bátyám rajzolt vicces házi képregényeket, amiből azt tanultam, hogy a képregényt nem csak nézegetni lehet, hanem csinálni is, és ez, (tá-dám), fölöttébb szórakoztató tevékenység.

BA: Mikor és milyen képregényt rajzoltál először?

M: Általános iskola alsó tagozat: a hős szovjetek hősiesen harcolnak a friccek ellen. Felső tagozat: szovjetek vs. friccek továbbra is, de voltak még hunok, dákok és sci-fi is. És megjelent a humor: western paródia és társai.

BA: Mi volt az első publikált képregényed?

M: Rövid, néhány kockás vicces, közéleti jellegű diákhumor a szombathelyi Brrr Zseni Dániel Tanárképző Főiskola diáklapjában. („Ifjú W. újabb megpróbáltatásai”) A nagyvilági sajtóban pedig ugyanez, egy-két évvel később.

BA: A Kretén előtti időszakban hol jelentek meg képregényeid?

M: 1987-88-89: Galaktika, Staféta, Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága (hivatalos ifjúsági lapok). 1989-90: Menő Manó, Krampusz, Szabad Száj (újonnan alapított, szabad tulajdonosú lapok).

Hörpölin és Hüpcihér (Galaktika)

Dr. X. (Menő Manó)

BA: Hogyan lettél SZLR-ből Marabu, és miért? Illetve miért pont Marabu?

M: 1990-től a Ludas Matyi munkatársa lettem. Ekkoriban SzLR szignóval jelentek meg a karikatúráim. 1993-ban bekopogtattam a HVG szerkesztőségébe a rajzaimmal és oda is kezdtem rajzolni, a Szellem rovatba. A Ludas Matyit akkoriban már nem jellemezte a kezdeti idők laza, haveri szelleme és az akkori főszerkesztő jelezte, hogy a rajzolóknak, mintegy az első éjszaka jogán, előbb neki kell felajánlani minden máshová szánt rajzunkat. Attól kezdve SzLR rajzolt a Ludasba és minden más helyre egy Marabu nevű valaki.

Egy szokatlanul hosszú (8 oldalas!) képregény a Ludas Matyi évkönyvéből

Miért pont Marabu? Mert három szótagú, mély hangrendű szó és egy életvidám, tréfás kedvű, kellemes megjelenésű madárra utal. Pont, mint én.

BA: A Dodókat Dilidodó néven a Kreténben ismerhettük meg. Neked is ez volt a kedvenced, vagy volt más olyan striped is, amit hasonlóképpen szerettél, de nem tudtál kellőképpen kibontakoztatni?

M: A Dodókból nyilván azért lett ilyen sok, mert magam is szerettem. De hosszú pályafutásukat Broáfka Ottokár Kretén főszerknek köszönhetik, aki lustaságom ellen küzdve kipasszírozta belőlem a rendszeres megjelenést.

Az első Dilidodó, a Kretén 8. számából

A riporter egyik személyes kedvence, a Csöpögő Könnycsöppök első epizódja

Sok más sztrip kezdeményt, csírát rajzolgattam, de egyik se nőtte ki magát igazán. A kilencvenes években karikaturistaként kerestem a kenyerem, a képregény rajzolgatás inkább csak hobbi maradt, túl sok időm nem jutott rájuk. Ráadásul egy sorozathoz még hozzáillő, fizetőképes lap is kell, de a sztrip képregények iránt nemigen érdeklődtek a lapok, pláne, ha olcsó tömegáron lehetett bicegős magyar termék helyett profi Garfieldot is lehozni.

BA: Kik-mik voltak a kedvenceid a Kreténben megjelent képregények ill. képregényalkotók közül?

M: Fekete Imre meghökkentő stílusötletei és Göndöcs finoman elegáns hülyeségei. A külföldiektől pedig Gotlib (na persze), Édika, Reiser.

BA: A Hahota újraindulása kapcsán érdemes szerinted eljátszani a gondolattal, hogy ismét legyen Kretén vagy valami hasonló jellegű humorlap?

M: Á, dehogy. Olvasók nélkül marha nehéz humorlapot csinálni. Egy: senki sem fizetne az újságosbódénál ezer forintot, amikor ingyen is nézhet a neten vicces cicás képeket. Kettő: senki se szöszmötölne az apróbetűs képregényszövegek szótagolásával, amikor ezalatt a neten már húsz vicces cicás videót is végignézhet.

BA: És végül: lesz-e negyedik dodóskönyv?

M: A negyedik dodóskönyv előzménye egy tartós megjelenési hely, ahol apránként megjelenhetne újabb száz dodósepizód. Még nem bukkantam ilyen helyre.

BA: Köszönjük a beszélgetést, és kívánunk egy ilyen jó helyet!

Reklám: A fesztiválon Marabu a Nero Blanco Comix standján dedikálja a Nahát, Dodó! című, harmadik dodóskönyvet.