Két horrorképregényes poszt egyetlen Hungarocomixra (2017. dec. 9)! Kíváncsian várom, hogyan sikerült a zsánert megmozgatni a magyar alkotóknak, és már itt elővételezem, hogy holnap scifis interjú jön! Csapjunk tehát bele Szalma Gáborral, aki, mint már tegnap is írtam (link), nem tartja munkáját horrorképregénynek, hanem a horror elemeit mozgató történetnek. Gábor a magyar képregényes életben még újonc, beugrója azonban elég jól sikerült: a Deadmobs (a tegnapi Below után ismét egy angol cím) a Frike Comics pályázatának díjazottjaként jelenik most meg.

Gábornak nem ez az első képregénye, de ez az első, ami nem kötődik tanulmányaihoz (Újvidék, magyar tanári szak) vagy munkájához. A Szegeden élő, de Szabadkai származású szerző édesapja régi jugoszláv képregényeit lapozgatva (Eks, Stripoteka) tallkozott Batmannel és Pókemberrel, akik máig a kedvenc szuperhősei. Ugyanezekben a kiadványokban látta először Hermann és Moebius munkáit is. Az első képregén, amit középiskolásként magának vásárolt, a Sin City volt, esetleg a 300 - az emlék homályba vész, de a lényeg, meséli Gábor, "Frank Miller könyvei hatására próbálkoztam először képregényrajzolással, ami egyetemista éveim alatt teljesedett ki, és nagyban hozzájárult, hogy Újvidéken felfedeztem a Darkwood kiadó képregényboltját."

Az egyetemista Gábor nem egyből horrorképregényekkel kezdte, sőt, mondhatjuk, alacsony korhatárú anyag előállításán munkálkodott: tesztalanyai fiatalkorúak voltak. Gábor szakdolgozatában és az ötödikesek és hatodikosok között végzett tanítási gyakorlata során is a képregény és az irodalomtanítás kapcsolatával foglalkozott. Így kezdődött az egész: "A szakmai gyakorlaton belül 5. és 6. osztályban tartottam órákat. Nagyon jó élmény volt, a gyerekek is együttműködőek voltak, ezért gondoltam, a dolgozataikból készítek nekik egy kisebb képregényalbumot ajándékként (aminek nyomtatása a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábornak köszönhető). Hamar rájöttem, hogy ez nem lesz könnyű feladat, jó írások voltak, eredeti témákkal és cselekménnyel, de alig volt bennük leírás, párbeszéd és olyan dramaturgiai eszközök, amik a képregénynél elengedhetetlenek. Innen jött az ötlet, hogy a képregényalkotás segítheti és fejlesztheti a fogalmazókészséget. Jelenleg is foglalkozom a képregény és az oktatás kapcsolatával, pontosabban azzal, hogy az oktatás mely területein lehetne alkalmazni a képregényt és milyen formában."

Ez a gyerekek történeteit feldolgozó album volt Gábor első képregénye, a másodikat a Képregény Szabadkán című kiállításra készítette. Ebben újvidéki úti élményeit örökítette meg, majd egy huszár- és műfajáltással el is érkezünk a most megjelenő Deadmobhoz. Hatott erre a sztorira a The Walking Dead? Na ná, hogy hatott, holott ez nincs is Gábor kedvenc képregényei között. A Deadmob ötletéről pedig ezt kell tudni: "Már nem emlékszem honnan jött az ötlet, igazából csak olyan képregényt akartam készíteni, amilyet még nem olvastam. Szerettem volna összekapcsolni a noir stílust a horrorral, de zombik, vámpírok és más szörnyek nélkül, ami nem egyszerű. Maradtak hát a szellemek."

És miről szól a Deadmob? "A történetről nehéz úgy mesélni, hogy ne áruljak el fontos eseményeket a következő részekből, de röviden: a főszereplő, Ian, egy ügyetlen bűnöző, aki az egyik munkája során meghal. Egy temetőben ébred, a szellemvilágban, majd hamar rájön, hogy ott is egy bűnöző szervezet működik, amihez csatlakoznia kell, hogy megvédhesse (a még élő) családját." 

Végül egy felsorolás: Gábor kedvenc képregényalkotóinak listájával búcsúzunk, a galériában pedig oldalakat találtok a Deadmobból. Frank Miller, Moebius, Greg Capullo, Todd McFarlane, Geof Darrow, Mike Mignola, Bill Watterson.

Szép Eszter