Szeptember 24-én, 58 éves korában elhunyt Norm Breyfogle amerikai képregényrajzoló, akinek a ‘90-es évek első felében, Alan Grant íróval közösen készített Batman képregényei közül rengeteg magyarul is megjelent, és egy egész képregényolvasó generációnak jelentett meghatározó élményt. 

Halála óta rengeteg megemlékező cikk született a rajzolóról, magyar nyelven is - és valószínűleg a következő hetekben továbbiak is fognak. Mi magyar képregényalkotókat és szerkesztőket kértünk meg rá, hogy írják meg nekünk a vele kapcsolatos emlékeiket.

Bayer Antal - a magyar Batman-képregények egykori szerkesztője

Én bizony nem Breyfogle Batmanén nőttem fel. Nekem az etalont tinédzser koromban Neal Adams jelentette, később Irv Novick, Jim Aparo és Don Newton rajzait kedveltem a legjobban. A Detective Comics 619-es száma volt az első Breyfogle által rajzolt Batmanem, és kissé hümmögtem is a láttán. Nem rossz, de kicsit groteszkebb annál, mint amit szeretek.

Amikor a magyar kiadás szerkesztője lettem a Semicnél, nem is igazán örültem, hogy ezzel a korszakkal kell dolgoznom, és igyekeztem is váltogatni a Breyfogle és Aparo által készített sztorikat. Úgy gondoltam, amazok jobban bejönnek a fiatal olvasóknak, áttekinthetőbbek, hősiesebbnek ábrázolják Batmant.

Negyedszázad távlatából be kell látnom, hogy tévedtem, hiszen az akkori gyerekek ma felnőttként boldogan idézik fel akkori rajongásukat iránta. Negyedszázad távlatából visszatekintve meg is enyhültem iránta, elismerem eredetiségét, különlegességét. Talán tényleg ő rajzolta legjobban azokat a karaktereket, akiket együtt alkottak meg Alan Granttel, Anarchiát, a Hasbeszélőt és Mr. Zsaszt. Meg Haroldot, Batman néma és púpos műszaki zseni segítőjét. 

És még annyi mindent rajzolhatott volna. 

Fábián István - képregényrajzoló (Sötét Kor) 

Amikor 1988 áprilisában az USA-ba költöztem (13 éves voltam), az életem első amerikai képregénye (amit én vettem meg egy szupermarketben), az a 'Detective Comics' 587. száma volt. A sok Fazekas, Zórád, Korcsmáros után, szinte sokkolt Norm (meg úgy ált. az amerikai képregények) párbeszéd központú, akciódús - és Norm esetében - roppant egyedi történetmesélése. Onnantól kezdve, megvettem az összes Norm által rajzolt képregényt. Hiába volt a szintén kitűnő Jim Aparo vagy Neal Adams, számomra Norm volt "A BATMAN RAJZOLÓ".

Nagyon szomorú voltam, hogy a 1996-os képregényválság után Norm is nélkülözve lett, szinte alig kapott képregényes munkákat. Hiszem, hogy ez a nem meg becsülés jócskán hozzátett a 2014-es betegségéhez, és amikor már rajzolni se tudott, (lebénult a rajzoló keze) ez szép lassan a sírba vitte. Hiányát már évek óta érzem, a fizikális elmúlása csak egy nagyon szomorú pontot tett Norm nagyszerű és engem is állandóan inspiráló életművére.

Koska Zoltán - képregényalkotó (Firka Comics, Új képregények) 

Egy papírgyűjtésen találtam az első két Batman -füzetemet, még általános suliban. Amikor megjelentek, még kisbaba voltam, de így szerencsére jó időben megismerkedhettem a rajzaival. Kíváncsi vagyok, vajon tudott róla, hogy a mi kis országunkban ekkora klasszikusnak számítanak az ő Batman képregényei?

Elképesztő volt az a lendület és mindenféle piszmogást nem ismerő stílus, amiben alkotott. Még egy pár vonallal feldobott  felhőkarcolója is tele volt feszültséggel. Sok hibát ki is tudott kerülni: arcai, kezei olykor furcsán torzultak, a szemek tengelyei néha elcsúsztak, de a dinamizmus "elbírta", kárpótolt mindenért. 

Akkoriban nagyon sokan próbáltak látványosabbnál látványosabb oldalkompozíciókat kitalálni, amik olykor inkább kaotikusak és olvashatatlanok lettek,de ő mindig tudta, hogyan kell vezetni a tekintetet, sose kuszálódtak össze az oldalai. Annyi részletet tett mindig egy panelba, ami épp elég volt, hogy a megfelelő idő után átugorjon a tekintetünk a másikra.

Én azért még megemlítem a kihúzóját, akivel a legtöbbször dolgozhatott együtt: Steve Mitchellt. Na, ahogy ő kirenderelte a rajzait tusban, az valami félelmetes, az egyik legnagyobb képregénykihúzó az ember. Aki nem hiszi, járjon utána!

Lakatos István - író, képregényalkotó (Lencsilány, Mesék az ágy alól, Dobozváros) 

Kis szaros voltam, amikor a Kandi Lapok Batmanjait olvastam, és azt hiszem szerencsés is, hogy a magyar sorozat rögtön olyan történetekkel indított, amik megmutatták ennek a mitológiának a legsötétebb oldalát. Már nem emlékszem, hogy a Gyilkos tréfát, vagy Alan Grant és Norm Breyfogle Félelmét olvastam-e először, de a Gyilkos tréfa azóta sem fogott meg, ellenben a másik beleégett az agyamba – különösen az a rész, amikor Batman rátalál a bolondember tűzhelyen rotyogó kis ebédjére, az emberi szívre.

Először nem szerettem Norm Breyfogle rajzait, kifejezetten taszítottak, de mégsem engedtek el, mert éreztem, hogy van bennük valami, csak nem tudtam magamban megfogalmazni. (Több kedvencemmel is jártam így.) Később szerettem meg nagyon, és azt a sajátos felfogását, hogy  Batman nem egy sztreccsruhás szuperhős, egy kigyúrt, jelmezes kemény csávó, hanem egy éjszakai szörnyeteg, aki bármikor előbukkanhat a sötétből, hogy magával rántsa a gonoszt, és Grant gondoskodott is róla, hogy a legiszonyatosabb dolgokkal kelljen szembenéznie.

Breyfogle Batmanje kicsit olyan, mint Michael Myers a Halloweenben, akit a stáblistán egyszerűen csak The Shape-nek, azaz Alaknak neveznek. Batman nem ember, hanem valami egészen más, egy teremtmény, a sötétség válasza az őrületre és mocsokra.

Tim Burton filmjével együtt egy kerek, nekem tetsző és igen meghatározó alapélményt kaptam a Sötét Lovagról – ezért is tetováltattam magamra.

Láng István - a magyar Superman & Batman képregények volt szerkesztője

Markáns, kicsit groteszk stílusa volt, teljesen egyedi, ha nem is az általam kedvelt realista rajz. Nem sok rajzolóra-festőre emlékszem ilyen távlatokból, de ő ilyen. Az ő stílusára akkor is muszáj emlékezni, ha amúgy másként képzeljük el kedvenc hőseinket vagy úgy általában a tárgyi valóságot. Isten nyugosztalja, és bárhol is van most, legyen az harmonikusabb hely, mint az ő néhol zaklatott és felkavaró rajzi világa.

Németh Gyula - illusztrátor, képregényrajzoló (Rabtársak a Gulagon) 

Ha Batman nevét hallom, nekem először mindig a Detective Comics két száma ugrik be gyerekkoromból. Az 1973-ban megjelent 434-es, és az 1988-ban megjelent 592-es szám. Utóbbit itthon is lehetett kapni (Batman #5) és nagyon pontos képet ad arról, amit ennek az ikonikus figurának a világa jelent számomra.

Alan Grant és Norm Breyfogle Gotham Cityje sokkal rémisztőbb, mint a legtöbb verzióban. Nem egy  neogót/art deco metropoliszt láthatunk itt, hanem a Giuliani-rendrakás elötti - a Taxisofőrben vagy a Bosszúvágyban is főszerepet kapó- New Yorkot mocsokkal, bizarr figurákkal és szűk sikátorok rengetegével.

Batman a klasszikus silver age figura újraértelmezése. Navy-kék vadul hullámzó köpeny, hosszú fülek, atletikus alkat. Egy baljós alak, aki inkább les áldozataira sötét termek fekete sarkaiból, mint hogy gyönyörű homlokzatok vízköpőiről pásztázza magasztosan a várost. Cornelius Stirk pedig talán a leghátborzongatóbb gonosztevő, aki valaha képregényoldalakról vigyorgott rám.

Ez a füzet és Breyfogle fekete formái úgy égtek bele az agyamba, hogy azt nem tudta sem Jim Lee, sem Frank Miller, sem egy halom hollywoodi film felülírni. És talán már nem is fogja senki.

Tálosi András - képregényalkotó (EpicLine)

Talán soha nem szerettem volna meg annyira a képregényeket és Batmant, ha nem Norm Breyfogle munkáin nőttem volna fel. Lehetne sorolni a jobbnál-jobb korszakos Batman alkotókat, de Breyfogle-on kívül senki se tudta annyira tökéletesen megragadni a karaktert és az őt körülvevő világ groteszk valóságát. És senki munkássága nem tudott annyira megszólítani engem, mint az övé. Batmant neki találták ki, és ő Batman szolgálatában volt a legnagyobb mester. Breyfogle halálával gyerekkorom mozaikjából örökre elveszett egy jelentős darab, amit semmi nem fog tudni pótolni.

Tebeli Szabolcs - képregényrajzoló (Kittenberger, Helka)

Első találkozásom a Batman-képregényekkel sajnos nem hagyott mély nyomot bennem,  Tim Burton filmjének képregényadaptációja került a kezembe 89-ben. Nem éreztem erősnek, sőt inkább volt avittas zagyvaság az egész, így egy darabig teljesen ignoráltam az induló sorozatot is. Aztán később a borító miatt megvettem az 1990/5-ös Batmant, Alan Grant/Norm Breyfogle Félelem sztorijával, és aznap már nem nagyon tértem magamhoz. Egy életre megfertőztek a lendületes rajzok, a hangulat és az őrült történet.

Bő tíz év után már úgy elemezgettük barátokkal egymás közt ezt a sztorit, mint mérföldkövet az életünkben, ez volt az a pont amikor ráébredtünk hogy menthetetlenül belesüppedünk a kilencvenes évekbe. Norm Breyfogle volt az első rajzoló, aki által Batman teljes valójában megmutatkozott itthon az olvasók előtt sikeresen gyökeret verve a köztudatban. Sötét, nyers, céltudatos karakter, a világ körülötte csurig van tettesekkel és áldozatokkal - ja és folyton éjszaka van. Sok kapudrog van Batman képregényekhez, de ez a történet biztosan top 10-es. :)

Varga Bálint Bánk - képregényíró (Bukottak, Nekronin, A Hegy)

Sohasem vonzottak igazán a szuperhősös képregények, bár a bátyám nagy Pókfej (és sok egyéb) gyűjtő volt. Ha mégis a szuperhősös zsánerről beszélünk, akkor engem inkább a periféria mozgatott, az X-Men, később Spawn és – nem is kérdés! – kezdetektől fogva a Denevérember.

Gótikus rémmesék és noir, számomra mindig is ez a kettős jelentette Batman mítoszát és ezt kétségtelenül először Breyfogle tolmácsolásában kaptam meg.

Extravagáns sötét víziók, szuperdrámai beállítások és végtelenül precíz dinamika jellemezte, amit képes volt még a 80-as/90-es évek uralkodó neonszíneivel is megbolondítani. Semmihez sem hasonlítható vizualitása nagy hatással volt arra a képre, ami máig „a klasszikus” Batmanről él a fejemben. Tépett köpeny, hosszú fülek, sötét árnyékok, villogó szemek...

A legszimpatikusabb talán mégis az volt benne, hogy nem vette túl komolyan magát (már hogy Breyfogle, nem Batman), volt egyfajta önirónia a stílusában, bár az is lehet, hogy ezt már én képzeltem hozzá a karakteréhez. Jó lett volna egyszer bedobni vele egy pofa sört és közben kitérni erre is. Sajnos már nem lesz alkalmunk rá, bár ezt egyébként is elég nehezen hoztuk volna össze…

Főhajtással búcsúzom.

Vass Róbert - képregényalkotó (Ágoston, a nukleáris baromfi; Különös, idegen nyelven)

Elég tisztán emlékszem arra, hogy milyen körülmények között jutottam hozzá minden egyes képregényfüzetemhez a 90-es évek elején. Az a bizonyos Batman füzet, az 1995 májusi, amelyben először jelent meg Breyfogle képregény, ezt a helyet juttatja eszembe. Hazafelé tartottam Hatvan városában, és útközben belekukkantottam a frissen megvásárolt lapba. Ott csodálkoztam rá először az egészen fura, ijesztően érdekes, egyedi stílusú rajzokra.

Az ezt követő években rengeteg rajzomon visszaköszönnek a tőle ellesett formai elemek, a szemöldökök által árnyékba borított arcok, a tépázott hatású köpenyek. Breyfogle rajzai mindig azonnal felismerhetők voltak, oldalkompozíciói egyediek, de - sok, hasonlóan stilizáltabb stílusú rajzoló munkáival ellentétben- mindig jól olvashatóak, követhetőek.

Nagyon szomorúan vettem észre, hogy a ‘90-es évek végére már nem tartozott a felkapott, klasszikus rajzolók közé - legalábbis nekem úgy tűnt.

Rám óriási hatással voltak a munkái.

Norm Breyfogle-nek legutóbb idén májusban jelent meg Magyarországon képregénykötete.