Több körben kérdeztük meg a magyar képregényes szcéna résztvevőit az elmúlt évről és a jövőről. Jó néhány alkotót is megkérdeztünk, tizenhárman válaszoltak.

Képregényblog: 2018-ban kiugróan sok képregény jelent meg, ám magyar szerzőkből kevesebb, mint az elmúlt három év bármelyikében. Mit gondolsz, megtorpanásról van szó, vagy arról, hogy most éppen többen hosszabb képregényeken dolgoznak?

Pilcz Roland: Kivétel erősítő szabály vagyok, hisz hosszú szünet után végre új képregényem jelent meg idén, (de lesz itt még Kittenberger, és az új X-Embörök is kijött már a Szegedi Fesztiválra). Amúgy lehet, hogy átrendeződésről van szó, hisz sokan, akik eddig képregényeket csináltak, nem ebből élnek, és inkább grafikávalvagy egyébbel foglalkoznak. Ki tudja, talán afelé közelítünk, hogy ez ne így legyen, és ez csak egy vihar előtti csend.

Tebeli Szabolcs: Nagyon remélem, hogy többen hosszabb képregényen dolgoznak.

Halter András: Sajnos nem látom át a teljes hazai piacot, így nem nagyon tudok erről érdemben mit mondani, de a 5Panels tagjairól biztosan tudom, hogy többen dolgoznak hosszabb képregényen. Én is.

Molnár Gábor: A megtorpanáson sem csodálkoznék, de tudom, hogy többen hosszabb munkán dolgoznak épp.

Sváb József: Nem tudom, mások milyen képregényeken dolgoznak. Inkább úgy vélem, megtorpanásról van szó. Talán a megélhetés miatt más munkákkal foglalkoznak az alkotók.

Dudás Győző: Arra tippelnék, hogy terjed az olvasóbarát képregényezés, és hosszabb, kerek, lezárt történetekben/kötetekben gondolkodnak az alkotók. 

Szebeni Péter: Én az utóbbi években egy nagyobb köteten dolgoztam, a többiek nevében nem tudok nyilatkozni.

Somogyi György: A többiek nevében nem tudok nyilatkozni. Mi Brazillal egészen biztosan sokat dolgoztunk idén. Amúgy el tudom képzelni, hogy sokak számára riasztóan hat a sok külföldi megjelenés, vagy pedig a képregényesek ráébredtek arra, hogy ha komolyabb művel jelentkeznek, akár nagyobb közönséget is elérhetnek. De az is lehet, hogy az egész csak véletlen, és ez az év pont így jött össze.

Lanczinger Mátyás: Azt mondanám, hogy is-is. Egy csomóan felnőttek, kinőttek ebből, dolgoznak, családjuk van, stb. A képregénykészítés, mint hobbi, kvázi luxus, de azért itt-ott feltűnik az instán, fb-on néhány rejtélyes képregényoldal, még a végén bármi megtörténhet, jön a NY+Z saga következő kötete, stb.

Felvidéki Miklós: Nem hiszem, bár nem figyelem a számokat. Gondolom, vannak ilyen és olyan évek is. Ha idén kicsit kevesebb is volt, jövőre lehet megint több lesz. Szerintem a legtöbb esetben nem a piac diktálja a magyar rajzolók munkakedvét, inkább egyéni ambíciók. 

Halmi Zsolt: Szerintem azért nem jelent meg több magyar képregény, mert olyan dömping van, amivel egy magyar alkotó nem tud versenyezni. Magamon tapasztaltam, hogy inkább azokat veszem meg, és magyar szerzők műveire nem költök. Idén nem is vásároltam egy magyar alkotók által készített képregényt sem, kivéve Fazekas Attila Star Wars albumát. Ezzel a nagy képregénydömpinggel szemben egy magyar szerzőnek esélye sincs eladni a képregényét. Nem tudok róla, hogy bárki is nagyobb volumenű munkán dolgozna. A másik, hogy a legtöbb magyar képregény rajzolónak van rendszeres munkája, állandó állása, és mellette, amikor szabad ideje van, akkor rajzol képregényt. Amíg Magyarországon egyetlen kiadó sem hajlandó magyar alkotók műveit országosan terjeszteni, és az alkotó nem tud ebből megélni, nem lesz magyar képregény kiemelkedő számban a piacon.  Az az 1-2 darab nem számottevő. 

Németh Levente: Nem hiszem, hogy megtorpanásról lenne szó. Magamból tudok csak kiindulni, azt látom, hogy ez az évünk elment a Királyok és Keresztek menedzselésével, és nem jutott elég idő, energia a folytatáshoz. Remélem más is így van ezzel. A Kittenbergeren látom, hogy egy-egy projekt készülése 2-3 évet emészt fel, így remélem többen is a folytatásokon dolgoznak.

Madarász Gergely: Én azt vettem észre, hogy az utóbbiról van szó. Jelenleg én is ebben a cipőben járok. Gyanítom, hogy ez amolyan vihar előtti csend, de a pozitív értelemben. Ahogy követem nagyszerű kollégáim híreit, megosztásait, abból is azt tudom leszűrni, hogy mindenki dolgozik a művein, ahogyan ideje és ereje engedi, tehát csak alkotói időszak van most.

Képregényblog: Követed az import megjelenéseket? Mi volt számodra a legkellemesebb meglepetés azok közül, amiket eddig nem ismertél?

Pilcz Roland: Ismerni ismertem szerintem már mindent, de egyre többet kerekedik ki a szemem az új megjelenéseket látván. Talán az új Hellboy-kiadás üteme lepett meg legjobban. Még a 3-as kötetet a fóliából sem vettem ki az őszi börze után, és már neten láttam, hogy rendelhető a negyedik. Azt hittem, hogy valami elírás, pedig nem. Remélem, reális ez a tempó.

Tebeli Szabolcs: Követem. Sok van. Locke  & Key, Murena például. Ezeket nem láttam jönni.

Halter András: Igazából mindet ismertem korábbról, amik eddig megjelentek magyarul is. Természetesen a legnagyobb örömmel a Hellboyt, illetve az Incalt fogadtam. Jó, mondjuk a 2018-as év nagy felfedezettje nálam a Dampyr volt.

Molnár Gábor: Nem követem a megjelenéseket, mármint a pénztárcámmal nem. Nem igazán érdekelnek az új címek, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok próbát tenni némelyikkel. A Dragonero első két részét például már megvettem.

Sváb József: A Conan meglepetés volt, nem is nagyon ismertem eddig. Bár még beszerzésre vár. Igazából a francia képregényeknek örülök. Meglepetés volt a Muréna bejelentése. És persze várom az Akasztottak balladáját is.

Dudás Győző: A Rick és Morty képregénynek nagyon örülök, mert a rajzfilm zseniális, de a képregényt még nem szereztem be, így nem tudom, kellemes vagy kellemetlen lesz-e végül a meglepetés. 

Szebeni Péter: Igen, követem. Nekem Gaiman Deathje és a Blankets volt a legnagyobb pozitív megjelenés.

Somogyi György: Igen. Korai még, mert most év végére is jöttek komoly bejelentések, így a Saga, a Murena és az Akasztottak balladája köteteket mondanám (egyáltalán, hogy megjelennek).

Lanczinger Mátyás: Nagyjából mindet ismertem, vagy címről vagy mert olvastam is korábban, így igazából nem a kötetek maguk, hanem a megjelenésük ténye, ami nagy meglepetés és ebből tényleg jutott idén bőven. Az Incalnak örülök nagyon, illetve bepróbálkoztam a klasszikus X-Mennel és az is egészen jó volt, tökjó gördülékeny a fordítása. De abszolút respect pl. a Fumaxnak, Vad Virágoknak stb., nagyon nyomulnak, jó ezt látni.

Felvidéki Miklós: Az interneten követem a hazai kiadók friss megjelenéseit de csak egy részüket veszem meg. Szerencsére jó nagy a kínálat, szóval mindenki talál magának kedvére való képregényt.

Németh Levente: A Fumax lehengerlő volt egész évben. A Loki is és a Conan is nagyszerű kiadvány, Locke & Key igazi ínyenceknek.… – bár ismertem őket. Nagyon várom az Akasztottak balladáját, hisz Farkas Lajos megérdemli, hogy megjelenjen tőle végre magyarul is valami. Várom a Texas Kid megjelenését, és nagy meglepetés a Murena a Pesti könyvtől. Mit írjak még… Örülök, hogy nem vagyok nagy gyűjtő, mert mostanra kiürült volna a családi kassza!

Madarász Gergely: Nekem a Conan kegyetlen kardja nagy meglepetés, meg ahogy figyelem sorra jelennek meg olyan külföldi alkotások, amikre régen sokkal többet kellett várni. Rengeteg minden jelenik meg, csak kapkodom a fejemet, és a világ összes pénzét el tudnám költeni újdonságokra.

Képregényblog: A már-már dömpingszerű amerikai képregényáradatnak milyen hatása lehet a közeljövőben? Rontja a hazai alkotók érvényesülési lehetőségeit vagy a piac bővítésével irántuk is nőhet az érdeklődés?

Pilcz Roland: Én alkotóként is örülök neki, mert minél szélesebb a paletta, annál többen megtalálják a képregényben a saját ízlésüknek megfelelőt, és így szélesedik az olvasókör is. Egy olyan országban sosem lesz érdemi képregénykultúra, ahol összesen 2-3 képregény jelenik meg. Emellett külön örülök annak, hogy egyáltalán nem csak amerikai ez az áradat, hisz az Incal, a Blacksad, a Kockás képregényei, az Asterix, a Lucky Luke, a Murena és az olasz képregények közelgő hullámai erősítik az európai vonalat is.

Tebeli Szabolcs: Nem rontja. Azaz inkább pozitív hatásai lesznek.

Halter András:Nem tudom.

Molnár Gábor: Ez majd kiderül. A hazai alkotók szerintem csak annyira foglalkozzanak ezzel, hogy igyekezzenek még jobb munkákkal előállni, hogy vonzóak maradjanak a népszerű nemzetközi címek mellé téve is.

Sváb József: A szuperhős képregények nem érdekelnek, így nem követem a megjelenéseket. Azt gondolom, akik ezeket veszik nemigen vesznek más stílusú képregényt. Nem hiszem, hogy fellendítené a hazai alkotók forgalmát.

Dudás Győző: Hm, talán annyi hatása lehet, mint a nagy hollywoodi filmáradatnak a magyar független filmesekre.

Szebeni Péter: Szerintem a képregények iránti megnövekedett érdeklődés a hasznunkra van.

Somogyi György: Ez egy nagyon fontos kérdés. Először is, nemcsak amerikai, egyre több a színvonalas és nagyon drága európai képregény is megjelent - ami persze remek dolog, de kérdés, hogyan lehet ezt bírni pénztárcával.
Mert a magyar vásárló pénztárcaérzékeny. Ugyanakkor szeretnék hinni abban, hogy egy hazai képregény meg fogja kapni a megfelelő figyelmet az olvasóktól, és legalább egy próbát tesznek vele. Sajnos sokan vannak, akik fintorognak a magyar dolgokon, és azt gondolják, hogy csak az lehet jó, ami külföldi. Itt szükséges egy szemléletbeli változás, nemcsak a képregényalkotók, de az olvasók részéről is – amúgy ez nemcsak a képregénnyel van így, hanem így volt a magyar filmmel is, és lám, ott már sikerült valamit megmozdítani. Nálunk pedig nemrég belefutottam egy olyan Hungarocomixos képregényajánlóba (mit érdemes olvasni), ami csak a külföldi nagy neveket említette – ez a magyar képregényesekkel szemben szerintem kicsit igazságtalan és bántó is.
És még valami: az is kérdés, hogy a piac bővült-e egyáltalán. Vagy ugyanazok vásárolják a képregényeket, mint eddig – mert ha igen, akkor az nem sok jót jósol a jövőre nézve a magyar képregényeseknek.
Szóval kicsit tartok ettől a dömpingtől, de fel lehet, sőt kell venni a kesztyűt.  Mindenesetre a Kittenberger 2. eladási adatai után majd biztosan többet fogok tudni erről..

Lanczinger Mátyás: Az egyik hatása, hogy már erősen szűrni kell, mi fér bele a keretbe. A hazai alkotókra nem tudom, mennyi fókusz jut, biztos lesz 1-2 előrukkolás, amire rászánják az emberek a pénzt és a figyelmet, pl. most láttam egy huszáros/robotos valamit, ami figyelemfelkeltőnek és belemenősnek tűnt, jó rajzokkal. De egy magyar képregény nehezen rúg labdába a színes-szagos keményborítós kiadványokkal szemben, attól tartok.

Felvidéki Miklós: Inkább szélesebb körben népszerűsíti a médiumot. A magyar képregény egy-egy kivételtől eltekintve a képregények iránt érdeklődő közönségnek csak egy rétegét szólítja meg.

Halmi Zsolt: Az, hogy ennyi amerikai képregény jelenik meg, szerintem nem lendíti elő a magyar képregény helyzetét. A magyar alkotókat a képregényes körökön kívül nem ismertek. Egy Eaglemoss-sorozattal nem tudnuk versenyre kelni, sem pénzben, amit ők reklámra költöttek és minőségben sem, ami szintén pénz kérdése. Magyarországon hiányzik egy olyan kiadó, aki azt mondja, én bevállalok magyar alkotókat és azok műveit, de erős szerkesztői kontroll alatt tartom őket és kiszolgálom a piacot, hogy ebből pénz legyen mind a kiadónak, mind az alkotónak. Mert most mindenki rajzolgat, amit tud, és vagy eladja, vagy nem.  Amíg nincs itthon egy kiadó szerkesztői irányelvekkel és mögötte sok pénz, addig a magyar alkotók ellesznek maguknak és rendezvényeken mutatják be munkáikat. A fizetőképes vásárló rétegnek ebben a dömpingben igen erősen meg kell választania, mire költ, hogy maradjon is pénze megélni. Amíg ez a nagy amerikai képregénydömping lesz, a magyar alkotók, ha nincs mögöttük pénz és egy apparátus, nem tudnak labdába rúgni.

Németh Levente: Nem tudom…Az elmúlt húsz év tapasztalata azt mondatja velem, hogy a hazai alkotók érvényesülését nem segíti, sajnos. Ezekkel a fantasztikus, profi kiadványokkal nehéz felvenni a versenyt, a hazai lehetőségeinkkel, és miért várnánk el, hogy az olvasók megelégedjenek az – egy kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de hazai – ideológiával… Szóval nehéz.

Madarász Gergely: Szerintem nem fogja rontani, sőt én azt sejtem, hogy amolyan kontrasztszerűen feltűnőbbé fogja tenni a hazai alkotásokat.

Képregényblog: 2018-ban jelent meg képregényed? Mik a terveid 2019-re?

Pilcz Roland: Végre azt mondhatom, hogy igen. És az is biztos, hogy 2019-ben is fog. Szépen érik az YKX 2. része. És remélem, hogy ez egy hosszú barátság kezdete...

Tebeli Szabolcs: Jó sok. Idén kb 160 oldalnyi képregényt publikáltam. ( illetve amikor ezt írom, ebből 50 még nyomdában van.)

Halter András: A Hahotában jelent meg egy folytatásos képregényem, az Időkalandorok. 2019-ben is ezt szándékozom folytatni.

Molnár Gábor: Nyomtatásban nem, de jövőre fog, egy rövid történet egy bizonyos antológiában. Viszont azután továbbra is a Smac! Webmagazine megbízásaival foglalkozom majd.

Sváb József: Igen, a Sherlock Holmes és a Bunbury. 2019-ben valószínűleg nem lesznek új kiadványaim, nincs kiadható képregényem. Távolabbi terveim azért vannak. Úgy néz ki eddig, hogy megrajzolom a Vírokalipszist a Fülesnek Kiss Feriék alapján. Esetleg a Füles Évkönyvben is lesz majd valami, ez még bizonytalan. Most egy újabb Sherlock 24 oldalt rajzolok, jövő év elején fog menni a Fülesben.

Dudás Győző: Nem jelent meg idén képregényem, de dolgozom egy hosszabb anyagon, ami remélhetőleg elkészül jövőre.

Szebeni Péter: 2018-ban a TYA kutyás képregényantológia jelent meg, amiben volt egy rövid képregényem, plusz Kiss Judittal szerkesztettem. Jövőre a Céltalan című 100 oldalas kötetem fog megjelenni, amit Pádár Ádám ötlete alapján írtunk közösen.

Somgyi György: Igen. Még tavasszal a Helka I. és most, a Hungarocomixra a Kittenberger 2: A hiéna átka – mindkettőt Brazillal közösen készítettük. 2019-ben a Kittenberger 3. részét fejlesztjük, valamint tovább dolgozom régi tervemen, Szerb Antal Utas és Holdvilág regényének forgatókönyvén. Elképzelhető egy Ács és Baka spinoff is most már, de ez eléggé képlékeny még.

Lanczinger Mátyás: Szerencsére igen, egy 7 oldalas adaptáció jelent meg a Hello Wood évkönyvben, horrorparódia egy rövid videófilm alapján. Amúgy besegítek Futaki Attilának a Kivarrt c. képregényben, mint buboréksrác, és idén nyáron képregényes foglalkozást is tartottam gyerekeknek egy művésztáborban. 2019-ben is bármi lehet, vagy lehozódnak a képregényes csillagok az égről (haha) vagy maradnak a helyükön.

Felvidéki Miklós: Idén nem jelent meg tőlem semmi nyomtatásban, vannak terveim jövőre, de még semmi semmi biztosat nem tudok mondani.

Halmi Zsolt: 2018-ban nem jelent meg semmilyen képregényem. És előre láthatólag nem is fog valószínűleg évekig, amíg ez a dömping tart. Addig feleslegesnek érzem bármit is. mert akik vennék a képregényt, azoknak a pénztárcájuk véges, és magamon tudom, ha választanom kell, hogy pl megveszem az új Kittenbergert vagy a V mint vérbosszút, nem kérdéses, mit fogok inkább megvenni. Ezeket abból szűrtem le, hogy a diákjaimat kérdezgettem, és ők is azt mondták, ha például választani kell Pókember és az EpicLine között, akkor Pókember. 

Németh Levente: Pont egy éve jelentünk meg a piacon a Királyok és Keresztekkel. Amint írtam, az idei év a forgalmazási tapasztalatok összegyűjtésével telt. Ott voltunk fesztiválokon, találkozókon, kiállításokon. Bemutatkoztunk Brüsszelben (azt hiszem mondhatom, nagy sikerrel), kiállításunk volt a tatai és az esztergomi várban, majd Brüsszelben, és a jövő héten nyílik egy kiállítás Párizsban a munkáimmal… Szóval igazán sikeresnek mondhatom az évet. Sikerült külföldi kiadót találnunk, aki januárban jelenteti meg francia, német és holland nyelven a K&K-t (a kiadó tervei szerint Angoulême-ben lenne a premier). Mellesleg készül az új rész és a regény is. A könyv már előkészületi stádiumban van, és szeretnénk tavasszal kijönni vele, a képregényt pedig augusztus végéig szeretnénk kiadni, hogy az új résszel (és az előző rész nyelvi mutációival) ott lehessünk újra Brüsszelben. Szóval sok terv, sok munka… és közben itt lesz két világbajnokság, aminek a grafikáit szintén mi készítjük… Hát nem lesz sétagalopp!

Madarász Gergely: 2018-ban nem jelent meg új Majomdaráló, de ez terveim szerint 2019-ben megváltozik, mert már lassan elkészül a következő kötetnyi anyag. Ha minden jól megy, akkor tavasszal megjelenhet a Majomaráló 4! Ez évben kisebb, de annál izgalmasabb publikációim voltak, remélem, hogy jövőre is lesz alkalmam ilyen projektekben részt venni!