A hétvégén jelenik meg az Akasztottak balladája című képregény. Fred Duval és Jean-Pierre Pécau története egy olyan francia középkorba kalauzolja el az olvasót, ahol kissé máshogy alakult a történelem. Az eredetileg a Delcourt francia kiadónál két részben megjelent művet egy magyar rajzoló, Farkas Lajos illusztrálta, ennek kapcsán beszélgetett vele Oroszlány Balázs. Farkas Lajos a december 2-i Hungarocomixon dedikálja a kötetet.

Oroszlány Balázs: Hogyan lesz valaki képregényrajzoló?

Farkas Lajos: Eredetileg szobrász vagyok, korábban nem is gondoltam volna, hogy valaha képregényt fogok rajzolni. A főiskola elvégzése után, a kilencvenes évek közepén az Uborka című szatirikus politikai tévéműsor figuráit közösen terveztem Tonió (Tóth Antal) barátommal, illetve azokat mintáztam egy darabig. Azóta sem dolgoztam szobrászként. A képregényes szakmában azért nem gondolkodtam, mert nem volt még benne akkoriban a köztudatban. Amikor elvégeztem a főiskolát, sem a mesterek, sem a tanítványok között nem került szóba. Jele sem volt, hogy ez a művészeti ág létezik.

OB: Olvastál képregényeket?

FL: Amennyire tudtam, figyelemmel követtem a szakmát, olvastam. Ha Nyugat-Európában járva véletlenül képregénybolt közelébe kerültem, bementem lapozgatni a köteteket. Ami megtetszett, azt meg is vettem és hazahoztam. Egyszer Budapesten is volt szerencsém. A Vörösmarty téren ültünk és rajzoltunk, amikor megjelent egy francia fiatalokból álló csapat. Egy vagonnyi képregényt terítettek ki a térre, rengeteget, és elkezdték árulni. Jó vásárlójuk voltam, sokat megvettem.

Kaposvári általános iskolás koromban kerültem kapcsolatba a képregénnyel. Élénken él bennem, hogy volt egy nap, amikor nem kellett iskolába menni. Valamiért tanítási szünet volt, de nem akarták, hogy a városban csellengjünk, ezért bevittek minket a somogyi könyvtárba. Nézelődhettünk szabadon. Ekkor akadtam rá a Pif újság bekötött változatára. Több tucat volt egy kötetben. Lenyűgözött, hogy belelapozok a könyvbe, és egymást követik a képregények. Főleg Rahan ragadott meg, teljesen lenyűgözött. Ez az élmény elég volt ahhoz, hogy a magam szerény kis tudásával elkezdjek képregényt rajzolni. Pár oldallal el is készültem, amit aztán mutogattam fűnek-fának.

Farkas Lajos a Jour J eredeti első kötetével a Brüsszeli Képregényfesztiválon (fotó: Balassi Intézet)

OB: Hogyan fordult komolyra a dolog?

FL: Megélhetésként, munkaként tíz éve, a gazdasági válság alatt került a látóterembe a képregény. Reklámügynökségeknek dolgoztam grafikusként és storyboarderként, de a válsággal pillanatok alatt omlott össze  a kapcsolati tőkém. Alig csörgedezett a meló. Mivel máshoz nem értek, a képregény viszont folyamatosan foglalkoztatott, meggyőztem egy szövegíró kollégámat, hogy csináljunk együtt képregényt. Ő írja a szöveget, én rajzolok. Készítsünk próbaoldalakat, és házaljunk vele képregénykiadóknál, hátha bejön.

Ebből a tervből végül nem lett semmi, mert időközben összefutottam Futaki Attilával, aki le volt maradva az egyik képregényével, és a segítségemet kérte hozzá. Előbb azt fejeztük be, aztán pár könyvben besegítettem neki. Közben megismerkedtem Kopeczky Csabával. Megmutattam neki a rajzaimat, az Attilának készített munkákat, Csaba pedig elkezdett házalni francia kiadóknál, de annyira jól, hogy két hét múlva már jelentkezett is, hogy lenne próbamunka. Mire elkészültem a próbaoldallal, kiderült, hogy a sztoriból nem lesz semmi. Közben  szerzett egy másik melót, ez lett a Soleil kiadónál megjelent Rédemption című kétrészes történet. Azzal a képregénnyel kezdtem el a munkát.

OB: Készült egy storyboard is, amit már képregényesre csináltál.

FL: Ez volt a Thelomeris (Sorsvonalak) című magyar sci-fi, amiből szinte az egész filmet megrajzoltatták velem, kivéve az utolsó jeleneteket. A storyboard formavilága teljesen más, mint egy képregényé. Ebben az esetben viszont próbáltam olyan részletességgel dolgozni, mintha képregényt rajzolnék. Erre többnyire nincs szükség, sőt nem is szabad így storyboardot rajzolni, de most az egyszer megpróbáltam. Ez a részletes storyboard arra kellett volna, hogy szponzorokat szerezzenek a filmhez, illetve hogy Andy Vajna kezébe adják, és rábólintson. Úgy tudom, nem lett végül semmi belőle, de lehet, hogy még nem teljesen lefutott történet.

OB: Milyen a francia írókkal együtt dolgozni?

FL: Nagyon könnyű, ugyanis semmilyen kapcsolatom nincs velük. Ők megírják a sztorit, Csaba lefordítja és átküldi nekem, én megrajzolom, visszaküldöm, és a végén ők leokézzák a munkát. Néha, nagyritkán beleszólnak, kommentelik, ha kell, küldenek referenciaanyagokat, ennyiből áll a közös munka. Az Akasztottak balladájánál a karaktertervezésnél nagyjából szabad kezet kaptam. Bele-beleszóltak, kértek pár változtatást, de alapvetően elfogadták azt, amit kitaláltam. Egy ilyen munkánál utána kell nézni a kornak, a ruháknak, annak, hogy hogyan néztek ki az emberek, tárgyak, épületek stb.

OB: Milyen új képregényeket várhatunk tőled?

FL: Már készen is vagyok az ötödik francia könyvemmel, de annyira, hogy már ki is van színezve. Most a beírónál van, és ha jól saccolom, 2019 tavaszán, nyár elején fog megjelenni. Az 1400-as évek közepén játszódik a történet, aminek egy Gilles de Rais nevű francia nemesember a hőse, aki Jeanne d'Arc fegyvertársa volt, és kevésen múlott, hogy nem lett király belőle. Rettenetesen gazdag volt, híres viszont arról lett, hogy tömegével mészárolta le a gyerekeket. Valamikor a háborúk során megkattant, és egy pedofil, pszichopata vadállattá vált. Ki is végezték. A kötet egy sorozat része, aminek a címe magyarra fordítva Az év embere. Önálló kötetekből áll, minden kötet egy-egy híres emberről szól. Tizenhárom kötet jelent eddig meg, az enyém lesz a tizennegyedik a sorban.

OB: Többször említetted, hogy egyszer szeretnél sci-fi képregényt is rajzolni?

FL: Nagyon nehéz kitalálni és megteremteni egy teljes világot. Az álmaimban szerepel, hogy egyszer készítek egy sci-fit, re egyenlőre jól érzem magam ebben a középkori világban. Ahhoz viszont, hogy belevágjak, szükségem lesz egy íróra, mert történet kitalálásban mérsékelt tehetséggel rendelkezem..

OB: Milyen érzés híres, befutott képregényalkotónak lenni?

FL: Nem vagyok híres, úgyhogy nem tudhatom. Ahhoz, hogy Franciaországban megismerjék a nevemet, úgy öt-hat képregényt még meg kell rajzolnom. Úgy saccolnám, hogy tíz könyvvel kell rendelkezni ahhoz, hogy a köztudatba bekerüljön a nevem. Most éppen egy középkori fantasyn dolgozom, ami egy kicsit hasonlít a Trónok Harcára, annyiban, hogy ebben is szerepelnek sárkányok, boszorkányok, mindenféle fura lények. Élvezem rajzolni, jó meló. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a következő, de az biztos, hogy képregény. Egyelőre élvezem, ha pedig egyszer megunom, csinálok majd valami mást. Csaba mondta egyszer, hogy ha jó vagy, megbízható és minőségi munkát végzel, akkor a franciák életed végéig ellátnak munkával.

OB: Úgy legyen. Köszönjük szépen a beszélgetést.