Újabb képregényalkotók küldték meg válaszaikat a kérdéseinkre, öten hosszabban, hárman rövidebben írták le, mi történt velük a nemrég véget ért évben. A kérdések egy részét az MKSZ Képregényblog Faceboook-csoportban gyűjtöttük, köszönet Szécsi Zoltánnak, Telek Zsuzsának, Oroszlány Balázsnak és Kenesei Jánosnak a javaslatokért.

Hány új képregényed jelent meg 2020-ban, és milyen formában (hazai önálló kiadvány, antológia, nyomtatott sajtó, külföld)? Ez több vagy kevesebb a korábbi évek átlagánál? Jelentek-e meg képregényeid újrakiadásban, és ha igen, milyen formában (könyv/újság)?

Somogyi György: Egy sem, és újrakiadás sem volt.

Madarász Gergely: Egy új megjelenésem volt, a Red One House zenekar egyik dalához (Tolom a nőt) készült videoklip/képregény. Ennek a rajzolója voltam, a történetet a dal szövege adta. Saját képregényem most csak lassulva tudott készülni, és nem is készült el egy kiadványhoz elég mennyiség. Mindez nem a járvány miatt, hanem hogy közben apa lettem, és az új élethelyzet lefoglalt. Emellett a már említett videoklip/képregény is elvitte az időmet.

Németh Levente: A 2020-as év végére terveztük, hogy ha minden jól megy, akkor a Királyok és Keresztek sorozatot befejezzük, de már márciusban úgy alakult, hogy áttettük a jövő év közepére. Aztán volt egy gyors beugrásom a SZIF-nél, a februári számban… Év elején kiadták francia, német és holland nyelven az előző KK részt, így ott most a harmadik résznél tart a sorozat. A márciusi zárás előtti utolsó héten jártam a Brüsszeli Könyvfesztiválon dedikálni. Akkor nem sejtettem, hogy ez lesz 2020-ban gyakorlatilag az egyetlen esemény, ahol mint alkotó veszek részt. Itthon teljesen elfogyott a KK első része, ezért elkészítettem a francia (javított) kiadásból egy új, némileg javított változatot, amit aztán év közepén ki is nyomtattunk. Szerettük volna a képregényes eseményeken kicsit futtatni, de végül csak a nyár eleji képregénypiacon vettünk részt. Még nálam van az első kiadásból kb. 50 darab.

Tondora Judit: Három kötet, külföldön, kettő edukációs kiadványokban, a Benchmark kiadónál, illetve a Dragon Door Publicationsnél egy biográfia részei voltak a képregényoldalak. Újrakiadás nem volt.

Halter András: Csak a Kreténben jelentek meg stripjeim. És ezek sem újak voltak. Valamivel talán kevesebb a korábbi évek átlagánál, igen. Lesz majd új, de ez a jövő zenéje.

László Márk: 2020 nekem a megszokotthoz képest nagyon sűrű volt, januárban jött ki az első igazi nemzetközi képregényes megjelenésem a Hellboy Winter Specialben, ezt a képregényt gyűjtötte egybe extraként a Vad Virágok kiadó az ősszel itthon megjelent „Makoma” Hellboy kötetbe. Márciusban jelent meg az általam írt és rajzolt The Storyteller epizód, ez azóta azt hiszem azóta nem csak füzet, de gyűjteményes formátumban is kijött Amerikában. Valamint megkeresett egy spanyol indie kiadó (www.spacemanproject.com), akik az A kisfiú és a szellembohóc sztorimat fogják kiadni spanyol, francia és angol nyelven. A The boy who loved a ghost clown angol és spanyol kiadása karácsonykor jött ki a nyomdából , keményfedeles könyv formátumban jelennek majd meg valamikor idén év elején.

Pilcz Roland: Hoztam az utóbbi két év papírformáját, és májusban kikerült a nyomdából az YKX c. képregényem 3. epizódja. Utánközlés gyakorlatilag nem volt, bár egy cikkben lejött elvileg egy (két?) rééégi Kalyber-stripem, de szerintem ezt engedjük el…

Ha szabadúszóként dolgozol: a korábbi évekhez képest hogy alakult a megbízásaid száma, és ezen belül nőtt vagy csökkent a képregényes munkák aránya? Milyen más területeken voltak munkáid (illusztráció, karikatúra, animáció, játékfejlesztés, stb.) / Ha fix munkahelyed van, és mellette készítész képregényeket: hogyan befolyásolta az életedet a járvány, megmaradt az állásod, váltottál ebben az évben, vagy kénytelen voltál alkalmi megbízásokat keresni?

Somogyi György: Egy megkeresés történt, ami 2021-re szól. Én nem panaszkodhatom a 2020-as évre, már ami a munkákat illeti. Írtam TV-filmet, ifjúsági regényt, sorozatot, regényt, több film- és sorozattervet is, amik majd remélhetőleg 2021-ben fognak megvalósulni. Elkezdtem tanítani is a Metropolitan Egyetemen. És természetesen dolgoztunk a Kittenberger folytatásán, ami majd reményeink szerint idén megjelenik.

Madarász Gergely: Pont ebben az évben készült el a legterjedelmesebb, megbízás alapú képregényem amit az első válaszban is említettem. Egy ideje nem kértek tőlem ilyet, így nem mondhatnám, hogy kevesebb lett az ilyen jellegű megbízás. Szerencsére megmaradt a munkám, és szerencsére mellette ugyanolyan vígan tudtam képregényeket alkotni, mint azelőtt, mert semmilyen formában nem szólt bele az életritmusomba a járvány. Minden maradt a régiben a lehetőségek tekintetében, sebességben változott az otthoni helyzet miatt.

Németh Levente: 25 éve tervezőgrafikus vagyok és elsősorban ez határozza meg azt az időt, amit képregénnyel tudok foglalkozni. Így jelenleg az időm 80-%át logók, arculatok reklámok készítésével töltöm, és csak 20% marad a képregényre. Sajnos látom ennek hátrányait. Szeretném lassan elérni, hogy legalább időm felét, de akár többet is a képregénnyel töltsek, de ezt a magyar lehetőségek nem teszik lehetővé – és nem is hiszem, hogy ez megváltozna. Szabadúszóként elsősorban sportesemények és színházak, színdarabok arculatát készítettem. Hogy érintett-e a Covid-helyzet? Megszüntettem a 4 fős cégemet, ami 1998 óta létezett… De talán így jobb is. Eléggé belefáradtam már. Tényleg megpróbálok a képregényekre és a rajzolásra fókuszálni. Volt képregényes megkeresésem is, amit aztán nem vállaltam el, de reményeink szerint más alkotókkal, de a mi kiadónkkal fog megjelenni.

Tondora Judit: Szokásos volt az idei év, kicsit fékeztek a kiadók a koronavírus miatt az év vége felé, képregényes megbízások nőttek, most dolgozom egyen rajzolóként, egy másikon kreátor/író/rajzoló minőségben, egy harmadikon pedig creative writing assistant, ill. rajzoló minőségben. De ezek folyamatban lévők, 1-3 éves intervallumra elosztva. Más területek, amiken dolgoztam: számítógépes játékok, könyvillusztráció, főleg gyerekkönyvek, YA és edukációs könyvek, animációs karaktertervezés, ill. board game-ek és puzzle játékok licencelt tartalmakhoz.

Halter András: Tanárként elég szerencsés helyzetben vagyok, az állásom megmaradt. Annyiban változott, hogy most otthonról kellett dolgoznom. Ami egyfelől könnyű, másfelől viszont sokkal megterhelőbb, mint a kontakt tanítás. Képregényes munkát csak az év végén csináltam.

László Márk: Olyan szempontból furcsa helyzetbe kerültem, hogy pont a járvány kitörésekor kezdtem el komolyabb megbízásokat kapni, így aztán korábbi viszonyítási alap híján nem tudom, mennyire csappantak meg a covid hatására. De szerencsére egész évben voltak munkáim. A Vad Virágok Könyvműhelynél megjelenő Hellboy képregényhez készítettem extra illusztrációkat, rajzoltam néhány borítót (Benyák Zoltán: Képtelen történet, Grit Comics #1 variant cover), és sok megrendelésre készült eredeti rajzot az Inky Knuckles Comic Art ügynökségen keresztül. Számomra szakmailag az egyetlen igazi covid okozta negatívum, hogy azok a külföldi conok, amikre végre vendégművészként meghívást kaptam, a járvány miatt mind lemondásra kényszerültek, így idénre sem jött össze a várva-várt ingyennyaralás.

Pilcz Roland: Szabadúszóként dolgozom. Nehéz megítélni, de szerintem nagyjából nem volt eltérés a munkáim számában. Ez talán azért is van, mert általában kevesebbet vállalok el, mint amennyi lehetőség felmerül. Ezek elsősorban képregényszínezések, de nyomokban előfordul storyboard rajzolás, vagy színezés. Voltak mezei illusztrációim is. Illetve a Filmvilág magazinban jelentkeztem havi sztripekkel.

Több vagy kevesebb időd jutott 2020-ban későbbi, reménybeli saját képregényes projekteken dolgozni?

Somogyi György: A sok egyéb munkám miatt ez nem változott. Nyáron volt egy kicsit több szabadidőm, amikor a Kittenberger jövő évi (vagyis most már idei) projekttervét összeraktam.

Madarász Gergely: Kevesebb, az apaság miatt, annyit tudtam tenni, hogy rendszereztem és megterveztem az ötleteimet hogy ha eljön az ideje, akkor a munkafolyamatok is lerövidülhessenek. Igyekeztem kihasználni a rendelkezésemre álló időt, leginkább a tervezéshez.

Németh Levente: Mindig kevesebb időm jut a „reménybeli saját képregényes projektekre”, mint amennyire szeretném. Bár már készülök/készülünk a következő két-három projekt megvalósítására (itt nem csak mint rajzoló, hanem mint a Képes Krónikák sorozat művészeti vezetője is nyilatkozom). Azt gondolom, az idei, 2021-es év izgalmas lesz számunkra!

Tondora Judit: Több, határozottan.

Halter András: A saját képregényes projektemen sajnos egyáltalán nem tudtam dolgozni. Ellenben már elég sok Daimón született az elmúlt hónapokban a kezem alatt. Ez is egy projekt, csak ez inkább képzőművészeti jellegű.

László Márk: Több. Volt két hónapom nyáron, amit teljesen egy saját projekt megvalósítására tudtam fordítani, aminek nagyon örülök.

Pilcz Roland: Ez nekem általában mindig a következő rész az aktuális sorozatomból (jelenleg YKX 4. epizód). Valamivel kevesebbet dolgoztam tavaly rajta, mint kellett volna / szerettem volna, de ez nem a járvány, hanem egy másik saját projekt miatt volt.

Hatott-e rád bármi módon ihletőként a járványhelyzet és az ahhoz kapcsolódó események sora?

Somogyi György: Nem mondhatnám.

Madarász Gergely: Ihletőként semennyire, nem látok potenciált történetileg a járványhelyzetben, hacsak nem a megelőzés, figyelemfelhívás, társadalmi célú felhasználás szempontjából, de még nem gondolkodtam ilyenben. Ahogy látom, mindenkinek minden lehetősége megvan tájékozódni a helyzetről és kezeléséről.

Németh Levente: Nem igazán. Elsősorban a történelmi vonalon mozgunk, így ihletőként a járvány itt és most nem jelent meg.

Tondora Judit: Igen, filmforgatókönyv formájában kezdtem feldolgozni az eseményeket.

Halter András: Ha hatott is, inkább csak kis rajzocskák, karikatúrák, szösszenetek születtek ebből. Képregények nem.

László Márk: Készítettem egy firkasorozatot pár tüsszögő-köhögő emberről.

Pilcz Roland: Ezt nehéz megítélni, de ha más nem, a sorok között úgyis mindig beszivárog a szerző aktuális lelkülete. Szabadúszóként az ember sokszor normális körülmények közt is állandóan otthon ül. Most erre még több „lehetőség” adódott. Biztos vagyok benne, hogy ennek van egy hatása az én munkámra is. Talán ez utólag válik majd felismerhetővé.

A hazai megjelenések száma kissé meglepő módon alig csökkent, a magyar alkotásoké viszont (főleg a rendezvények hiánya miatt) megzuhant. Mi erről a személyes véleményed? Inkább örülsz a sok újdonságnak, és inspirálnak téged, vagy úgy érzed, még inkább szűkültek a megjelenési lehetőségek, nehéz lesz visszakapaszkodni a már elért szintre?

Somogyi György: A Kittenbergerre én szerelemgyerekként gondolok és hiszek abban, hogy ha végigmeséljük a történetet, az olyan erős lesz egészben, cca. 200 oldalban, hogy holmi világjárvány nem akadályozza meg, hogy sikeres legyen. :) Viccet félretéve, az lenne a jó, ha év végére vissza tudnánk térni a régi kerékvágásba, már ami a fesztiválokat illeti.

Madarász Gergely: Nem látom át a helyzetet tisztán, erre inkább a kiadók tudnának jó választ adni. Én remélem, hogy a jelenlegi helyzet nem pusztítja, hanem „csak” jegeli a képregény állapotát, és ha vége lesz, minden visszaáll a régi módra. Azt sem látom át, hogy az online értékesítések lehetősége mellett miért van drasztikus visszaesés, de remélem, majd ez is és a régi formula is együtt tud futni a jövőben a vírushelyzet után.

Németh Levente: A jó kiadványok mindig inspirálóak, ezért nagyon örülök, hogy egyre szélesebb körből meríthetünk. Abban viszont nem bízom, hogy a magyar piac el tud tartani több projektet, de az eddigiek száma szerintem tartható. Az eddigi szűk megjelenési lehetőségek nem nagyon tudnak már szűkülni. Egy magyar rajzoló, ha ebből akar élni, akkor kénytelen külföldre dolgozni.

Tondora Judit: Ez nekem nehéz kérdés, mert egyáltalán nem látom át a magyar piacot. Gyanítom, nem esett jól az itthoni alkotóknak sem a rendezvények elmaradása, de remélem, sikerül tartani a szintet, és később majd növelni az eladásokat és az érdeklődést.

Halter András: Én örülök annak, hogy egyre több képregény jelenik meg magyar nyelven. Olyanok is, amikre már régóta szemet vetettem. És igen, lelkesítő ez a pezsgés. A hazai képregényes helyzet valamelyest elkeserít, mert sok tehetséges alkotó van, akiknek most nem nagyon van lehetőségük nyomtatott formában megjelenni. Ugyanakkor azért nincs veszve semmi. Ha valaki szeretne, online még mindig tud publikálni. Mivel nem ismerem pontosan az elért szintet, így nem is tudom megmondani, hogy nehéz lesz-e oda visszakapaszkodni. De bízom benne, hogy minél hamarabb sikerül. Legyünk pozitívak, persze ne úgy…

László Márk: Reménykedem benne, hogy lesz egy pont, ahol majd onnan tudja folytatni mindenki a dolgát, ahol a covid miatt megrekedt, de ez valószínűleg elég naiv elképzelés, senki nem fogja megúszni kisebb vagy nagyobb károk elszenvedése nélkül. Viszont amennyire rálátok, a képregényipar már a járvány előtt is csak olyan emberekből állt össze főleg, akik „szerelemből” csinálták, amit csináltak, senkit sem a hatalmas pénzek mozgatnak, mert az ebben az iparban nincs. Szóval szerintem annak ellenére, hogy a covid egy elég kényelmetlen akadályt gurít mindenki elé, aki eddig meg tudta oldani, hogy hódoljon a képregényalkotás szenvedélyének, az remélhetőleg ez után is meg fogja tudni.

Pilcz Roland: Érthető, hogy visszaestek a magyar megjelenések, hiszen a rendezvények nagy szeletét jelentik a hazai kiadványok népszerűsítésének, terjesztésének, eladásoknak. Én is sokat vacilláltam mi legyen, s végül arra jutottam, hogy ha nem mondom ki az áment az aktuális epizódra, akkor nem fogom tudni elengedni és tovább lendülni a folytatásra. Végül ezt nem bántam meg, de persze nem az eladásaim száma miatt...

A járvány miatt fokozódott-e az online megjelenéseid száma, nagyobb aktivitást fejtesz ki, például az Instagramon?

Somogyi György: Nem jellemző.

Madarász Gergely: Nem igazán, részemről minden maradt a régiben, az aktivitá scsak tőlem függ, hogy mennyi új tartalmat osztok meg, és ezáltal mennyire serkentem a nézettséget.

Németh Levente: Online elérhetővé tettük a Királyok és keresztek első részét, és felkerült a Comixologyra is – de nem igazán foglalkoztunk vele. A közösségi médiával kevesebbet törődtem, talán majd idén. Persze ez a projektjeinktől is függ.

Tondora Judit: Nem igazán.

Halter András: Ugyanúgy teszek fel akár a Facebookra, akár az Instagramra vagy más közösségi oldalakra képeket, alkotásokat, mint eddig. Az Inktoberek mindig beindítanak, szóval jelenleg is annak a hatása érvényesül nálam. Remélem, kitart a következő októberig.

László Márk: Így, hogy a járványnak köszönhetően főleg itthoni rajzolással telnek azok a napjaim is, amiket a covid előtti időkben más elfoglaltságokra fordítottam, biztosan többet posztolgatok az Instagramra, sőt néha még a Devianart és Behance profilomra is jut idő.

Pilcz Roland: Instagramra nagy-nagy ellenállások után felvittem az YKX-et, Bár ez elsősorban azért volt, hogy a Comixologyn való angol megjelenést tudja támogatni. Összességében nem hiszem, hogy aktívabb lettem volna online a helyzet miatt.

Rajzolóknak: változott-e a technikád a 2020-ban, és mennyire van ennek köze a járványhoz?

Madarász Gergely: Semennyire, minden a jól bevált módon megy tovább.

Németh Levente: Igen, bár ez nem a járványnak köszönhető. Gyakorlatilag átmentem a szembejövő sávba, és elkezdtem pauszon, aztán papíron rajzolni. Bevallom, Futaki Attilával és Farkas Lajossal való beszélgetések vettek rá erre az őrült ötletre, de azt hiszem, megérte. Élvezem a különböző vastagságú ecsetfilcek lehetőségeit. A vonalak hullámzását, a nyitva hagyott formák ritmusát. A most készülő rajzaim, azt gondolom, jobbak mint az előző két kiadványé (nem nehéz). Talán mert mindig egyben látom a teljes oldalt, a paneleket, nem veszek el a részletekben, amik elrejtik előttem a rajzi hibákat. Persze most is nagyon sok, bosszantó hiba van a rajzokon amik miatt állandóan dühös vagyok magamra, de mégis azt látom, hogy megérte. Remélem, majd ti is látjátok a különbséget… Persze a színezés továbbra is digitális marad. Most tartok az ötvenedik oldalon, még hátra van kb. 12 – aztán jöhet az elrontott oldalak újrarajzolása, mert nincs Undo…

Tondora Judit: Igen, több vonatkozásban is, de a járványhoz nincs köze. 

Halter András: Jelenleg teljesen digitálisan dolgozom. De ezt már a járvány előtt elkezdtem, még 2019 vége felé, szóval ennek a pandémiához semmi köze. Azonban a digitálisban is az analóg „ízekért” lelkesedem, és arra törekszem, hogy ahhoz nagyon hasonló végeredmény szülessen.

László Márk: Nem változott.

Pilcz Roland: Talán próbálgattam egyszerűsödni, lazítani a vonalaimon, bár ez már lehet, hogy a korom miatt van, és nem a korona miatt.

Néhány alkotó csak rövid válaszokat küldött, ezeket itt foglaljuk össze:

- Fehér Zoltán (Zorro de Bianco) a Kockás-kiadványok műszaki szerkesztése mellett haladt egy új, saját forgatókönyvvel, de még csak vázlatos figuraterveket készített hozzá. 2021-ben remélhetőleg hosszú idő után megjelenik tőle képregény.

- Csordás Dániel csak annyit árult el, hogy épp a napokban kezdett el dolgozni egy új, hosszabb képregényen.

- Garisa Zsolt számára a munka tekintetében nem változott semmi, nem lett se több, se kevesebb – viszont a Hobo-Rejtő Dekameron képregény a járvány nélkül nem született volna meg, hiszen a lemez sem készült volna el. Saját projektre nem volt ideje ebben az évben sem.

- Marabu számára nem hozott változást a járvány a munka menetében, illetve csak annyit, hogy a HVG címlapokat korábban személyes találkozások során tervezték, most ez is home office alapon működik. Képregényeket jó ideje nem rajzol (megjegyzés: ez nem teljesen igaz, hiszen a HVG és a Magyar Hang számára néha készít több képből álló karikatúrákat, kis történeteket). Saját webes megjelenéssel nem próbálkozott.

- Vass Richárd főállásban továbbra is játékfejlesztéssel foglalkozik, otthonról, kényelmesen végzi a munkáját. Változás az életében, hogy a másodállásban végzett vállalkozását visszaadta, mert úgy döntött, hogy ismét elkezd rajzolni – magának, akár a fióknak is, méghozzá képregényeket és ezekhez kapcsolódó illusztrációkat, úgy, mint korábban.