A 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál vendégei lesznek:

Regina Hofer (Ausztria). 1976-ban született Linzben, festészetet és grafikát tanult a Bécsi Képzőművészeti Egyetemen, 2002 óta szabadúszóként készít animációkat és illusztrációkat. Néhány rövidebb munka után 2018-ban jelent meg első önálló képregénye Blad címen. Az önéletrajzi ihletésű, az anorexiával és a bulimiával való küzdelmet dokumentáló kötet nagy sikert aratott, 2021-ben angolul (Fat), 2022-ben franciául (Grosse) is kiadták. Férjével, Leopold Maurerrel Bécs közelében élnek.

Leopold Maurer (Ausztria). 1969-ben született Bécsben, előbb szociológiát hallgatott a bécsi egyetemen, majd festészetet és grafikát tanult a Bécsi Képzőművészeti Egyetemen. 1998 óta dolgozik szabadúszó animátorként, illusztrátorként, karikaturistaként és képregényrajzolóként. 2009 óta négy önálló képregénykötete jelent meg Ausztriában, munkái közül többet is lefordítottak francia, angol, lengyel és japán nyelvre. Csatorna című politikai szatírája 2017-ben jelent meg magyarul a Nero Blanco Comix gondozásában. Abban az évben Maurer a 13. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, idén pedig a veszprémi Holtszezon Fesztivál vendége volt.

Hofer és Maurer közösen készítették el a fesztivál alkalmából magyarul is megjelent Insekten (Rovarok) című képregényt.

Regina Hofer és Leopold Maurer programja a fesztiválon:

Szombat, május 13, 17.30: Nehéz/Örökség. Greff András beszélget az alkotókkal. (Kelet galéria és kávézó, 1114 Budapest, Bartók Béla út 29.)

Vasárnap, május 14: 11 és 13, valamint 14 és 15 óra között dedikálás a Nero Blanco Comix kiadó standján (Dürer Kert, 1117 Budapest, Öböl utca 1.)

A fesztivál teljes programja itt található.

A Rovarok ismertetője:

Leopold Maurernek mindig azt mondták a családban, hogy a nagypapa kényszerből vett részt a második világháborúban a németek oldalán, és csak teherautókat vezetett. 2004-ben Regina Hoferrel együtt interjút készítettek az idős osztrák férfival, aki ekkor már teljesen őszintén vallott a múltjáról. Valójában ugyanis 17 évesen önként jelentkezett a Waffen-SS-be, ahol utásznak képezték ki, és számos harci cselekménynek volt részese mind a keleti, mind a nyugati fronton, sőt nem egy háborús bűntett elkövetésénél jelen volt. Meggyőződéses náci volt, és mindvégig az is maradt.

A sokkoló visszaemlékezést Hofer korabeli dokumentumokkal kiegészítve illusztrálja, míg ezzel párhuzamosan Maurer saját, diplomatagyerekként különböző országokban eltöltött fiatalkorának epizódjait felidézve gondolkodik el az erőszak kultúrájának napjainkban is felismerhető megnyilvánulásain.

A képregény adatlapja

A Rovarok visszhangjából:

„A kötet több síkot kezel a narrációt és a vizuális réteget tekintve egyaránt. Leopold Maurer saját életének szilánkjai saját ábrázolásban, míg nagyapja visszaemlékezései főként Regina Hofer képeivel jelennek meg a szabályos vizuális szerkezetű, egy-egy oldalon négy négyzet alakú képkivágással működő képregényben. Hofer korabeli képeket, plakátokat, jelszavakat, szövegeket alakít át sajátos, homogén, a húszas-harmincas-hatvanas évek képi világát egyaránt idéző vizualitásba. Maurer saját oldalain a Csatornánál szertelenebb, személyesebb, realistább megközelítést alkalmaz.” (Lénárd László, Kilencedik.hu)

„Az unoka az emberiségellenes tetteket elkövető felmenővel néz szembe a mesélés közben. Viaskodik benne a családon belül látottak elsajátítása (kisgyerekkor) és a rossz felismerése, annak feldolgozása, hogy akire felnézett, az nem jó ember. A tinédzser évek és a nagyapa hasonló élményei egymás mellett elhelyezett állomásai – közösségkeresés, első szexuális tapasztalatok – a lázadás éveit beszélik el. A tisztán értelmezhető képek közé vegyülnek az erőszak jelenetei: egy madár vagy beteg macska lelövése, vagy a kapus osztálytárs állandó megverése. Vissza-visszatérő momentumok, melyek egyéni szinten elbizonytalanítanak, vajon a gonoszságra való hajlam öröklődik-e. A családi keretből kitekintve pedig szomorúan arra juthatunk, hogy az erőszakra mindig van igény, és felszítani is elég könnyű lesz. Csak olyan bizonytalan idők kellenek, mint a II. világháborút megelőző esztendők. „A Rovarok sokkal inkább jelen korunkról szól, semmint egy újabb holokauszttrauma feldolgozásról.” (Scheirich Zsófia, Roboraptor.hu)