Elhangzott 2018. május 14.-én az Országos Széchényi Könyvtárban.

Tizenhárom évvel ezelőtt négy lelkes fiatalemberrel együtt megalakítottuk a Magyar Képregénykiadók Szövetségét, és pár hónappal később már meg is rendeztük az 1. Magyar Képregényfesztivált. Tele voltunk becs- és tettvággyal, elérkezettnek láttuk az időt, hogy végre meghonosítsuk Magyarországon az igazi képregényt, és eljuttassuk illő helyekre: a könyvesboltokba, a könyvespolcokra, a kulturális közbeszédbe. Olyan, fiatal felnőtteknek való képregényeket akartunk bemutatni, amelyekről ugyanúgy lehet kritikát vagy tanulmányt írni, mint egy regényről vagy egy filmről, amelyeket lehet egymásnak ajánlani, ajándékozni. Teret akartunk biztosítani azoknak a hazai tehetségeknek, akik felbátorodva a remek mintákon megteremtik az új, eredeti, modern képregényt.

Többnyire ismertük a magyar képregény történetét, és úgy véltük, a múltba révedés gátja a kibontakozásnak, és a gyönyörűen megrajzolt klasszikusainkhoz tapadó intellektuális előítéletek eloszlatásához egy éles szakításra van szükség. A képregénykészítők előző nemzedéke egy szerencsétlen korban alkotott, korlátozások egész sora akadályozta kreativitásukat – a maiak teljes szabadságához szükséges arról is gondoskodni, hogy ne nyomassza őket az elődök által szándékukon kívül felhalmozott teher.

Kezdeményezésünkre igen hamar és igen sokan válaszoltak. Többen felbátorodtak példánkon, és csatlakoztak hozzánk. Néhányan közülük még nálunk is merészebb kísérletekben gondolkodtak, mások azonban éppen a hagyományok ápolásához reméltek keretekre lelni a szövetségben, a fesztiválban, a hazai képregény meginduló intézményesedésében. A képregénykiadás és képregényalkotás lendületet vett, és már az első évben megjelentek olyan világszerte ismert címek, amelyekre évtizedeket kellett várni; fiatal alkotók csoportjai saját antológiákat hoztak kis, és új erőre kapott klasszikusaink újrakiadása is.

Úgy helyes, hogy a következőkben többes számról egyes számra váltok, és arról beszélek, a fejlemények hatására hogy alakult saját viszonyom a magyar képregény történetéhez.

Cserkuti Dávid köszöntője elhangzott a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, 2018. május 13-án. 

Sváb József a Korcsmáros Pál-díj idei nyertese képregényalkotó. Mégis, ha életében egyetlen képregényt sem készített volna, akkor is méltó lenne erre a díjra.

Ugyanis a 90-es évek elején megjelent Képregényiskola című munkájával hiánypótló művet hozott létre, és máig is ez az egyetlen magyar nyelven született, a képregény készítésének mesterségét bemutató, szakmailag megkerülhetetlennek számító könyv. Az én generációm számára még jelentősebbé tette a művet, hogy a képregénykészítés egyes fázisainak illusztrálására olyan gazdag, értő és jó érzékkel összeválogatott nyugati példákat hozott, amik azidőtájt nem, vagy csak nehezen voltak hozzáférhetőek a hazai alkotók számára. Így - túlzás nélkül állíthatom - egy új világ kapuit tárta ki előttünk.

És ahogy az egy jó tanárhoz illik, saját munkáin keresztül is megmutatta, hogy nem csupán írni tud róla, de ő maga is műveli a képregényt. A Képregényiskola oldalain túl találkozhattunk munkáival a Krampuszban, a Menő Manóban, majd egy hosszabb szünet következett. Visszatérése a hazai képregény reneszánszának tartott időszakra, a kétezres évek közepére esett. Azóta számos színvonalas, főként adaptációs képregénnyel ajándékozta meg a művészeti ág hazai rajongóit.

A még meg nem valósult terveihez, tervezett további képregényeihez sok sikert kívánok!

A 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon adták át a Magyar Képregény Szövetség képviselői a 2017-es naptári év folyamán megjelent legjobb új magyar képregényeit elismerő Alfabéta-díjakat.

Kép-regény kategória: Nyugat+Zombik

Írta és rajzolta Csepella Olivér. Kiadó: Corvina.

A nyertest a zsűri nevében Beck András méltatta.

Kép-novella kategória: Noname

Írta és rajzolta Felvidéki Miklós. Megtekinthető a SZIF Online-on.

A zsűri nevében Szép Eszter méltatta a művet.

Gratulálunk a nyerteseknek!

Oravecz Gergely is mondhatni állandó résztvevője az Alfabéta-díjátadónak, így nem meglepő, hogy neve ismét szerepel a Kép-novella jelöltek közt - idén a Börtön című képregényének köszönhetően. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Mivel foglalkozol most? Döntően milyen jellegű munkáid voltak az utóbbi időben?

Döntően illusztrációs munkák, de a SzIFOnline jóvoltából némi képregény is volt márciusban. Mindig rajzolok valamit, most éppen a Móra új Ablak-zsiráf sorozatának legújabb kötetét illusztrálom Hegedűs Marcival vállvetve.

A Fantomatika alkotópárosa mindkét kategóriában jelölt lett az Alfabéta-díjra - a gratulációk mellett azonban sajnálatunkat is ki kell fejezzük, mivel tegnap jött a hír: a lap kiadása megáll. Az okokról és a lehetséges folytatásról olvashattok az alábbi interjúban. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Hogyan ismerkedtetek meg és hogyan született meg egy képregénykiadó terve?

Kriszta: Azt hiszem társaságban találkoztunk először, bár tudtunk egymásról, kisváros a miénk, mindenki ismer mindenkit. Aztán jókat beszélgettünk, filmeket cserélgettünk, és kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk, hasonló dolgokat szeretünk, mint a sci-fi, az animáció, a képregény. Előbb animációs film elkészítésébe kezdtünk, de túl nagy falat volt számunkra, így átnyergeltünk a képregényre, a papírmozira.

László Márkot Kép-novella kategóriában jelölték Punk című képregényéért - ehhez kapcsolódóan válaszolt nekünk néhány kérdésre. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Azt mondod, a legjobb dolgok a punkon keresztül történtek veled az életben. Mire gondolsz ezalatt?

A punknak köszönhetően ismertem meg a barátaim nagy részét, a zenekaros turnézgatások során egy csomó országba eljutottam, szóval rengeteg olyan meghatározó élethelyzetbe kerültem rajta keresztül, amiket nélküle biztosan nem, vagy nem így éltem volna meg.

Kati Kovács finn alkotó az idei képregényfesztivál egyik díszvendége, aki legelső, Paprikás rapszódia című képregényében magyar gyökereit dolgozta fel. Pár éve a Papírmozi antológiában jelent meg Kolbász úr címmel egy rövidebb műve, idén pedig a Nero Blanco Comix gondozásában Körhintába zárva címen egy újabb kötete. A Paprikás rapszódia, ahogy az egy 2009-es interjúban elhangzott, egy „szürreális Magyarország-útikalauz”, és a Körhintába zárva című műre is mondhatjuk, hogy szürreális, egy szürreális lidércnyomás, mely Annabella történetét, útkeresését meséli el. Mindezekről, a képregénykészítésről, terveiről Demus Zsófia kérdezte.

Demus Zsófia: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a képregényekkel?

Kati Kovacs: Mindig is rajzoltam, másfél éves lehettem, amikor képregényeket kezdtem el rajzolni, már nem is emlékszem igazán. Mindenesetre anyám megőrizte az elsőket, amiket már 6-7 éves koromban készítettem. Se füle se farka ezeknek a történeteknek, de észrevehető, hogy már akkor érdekelt a rajzolás és az írás is.

DZs: Hogyan választasz témát, mi inspirál az alkotásban?

KK: Nem választok semmilyen témát. Az érdekes karakterek, akik azt akarják, hogy elmeséljék a történetüket, megtalálnak engem, és én elkezdem felfedezni az életüket. A történet ötlete bárhonnan jöhet, de általában ez egy olyan valami, amit megtalálunk a hétköznapokban is, ami hozzájárul a további lépésekhez, és beindítják a kíváncsiságomat. Az első pillantásra nem látható dolgok nyűgöznek le.

Kiadók:
Athenaeum és Corvina (Ferrandez: Az idegen, Nyugat+zombik)
Betűtészta kiadó (Helka képregény) és One Way Media (Kittenberger)
Comicsmania
Frike Comics (Morgan Lost, Dylan Dog, Dampyr)
Fumax (saját kiadványok + nagy DC és Marvel gyűjtemény, Szukits kiadványok)
GooBo kiadó (Dragonero, EpicLine)
Kaméleon Komix
Kingpin (Pókember, Batman, Marvel+)
Királyok és keresztek
Képes Kiadó (Rejtő-Korcsmáros sorozat)
Képregény Kedvelők Klubja (Rusz Lívia: Napsugár, stb.)
Képregényáruház.hu
Kockás
Nero Blanco Comix
Pesti Könyv (Lucky Luke, Blacksad, Incal + Asterix képregények)
Roham
Szépirodalmi Figyelő
Titkos Fiók
Vad Virágok Könyvműhely (Blankets, Hellboy, Usagi Yojimbo, stb.)
Walking Dead magyarul
Windom kiadó (Sebők Imre képregényei)
ZSIGER.hu

Pilcz Roland
Suttyó és barátai

Rendhagyó interjúval folytatjuk az Alfabéta-jelöltek sorát. Vass Róbert Különös, idegen nyelven 2017 című képregényével indul a legjobb Kép-regényért járó díjért, válaszait és gondolatait pedig egy videóban osztotta meg velünk. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Alexandru Ciubotariu visszatérő fesztiválvendég, az 5. Képregényfesztiválon már találkozhattunk vele, 2009-ben. Ekkor jelent meg első kiadványa magyarul a Nero Blanco Comix és a Roham jóvoltából, az önironikus majdnem-önéletrajz, az „ÉN története”. Most, kilenc évvel később újra a fesztivál vendége lesz, és ehhez egy új kiadvány is jár: a „Régi/új” címre hallgató gyűjteményes kötetet „Ciubi” az elmúlt pár év rövid történeteiből válogatta össze. Egyebek mellett ezekről is kérdeztük egy rövid emailen folytatott interjú keretein belül.

Kóbor Róbert: 2009-ben jelent meg először magyarul képregényed, az „Én története”. Ebben a rajzos ál-önéletrajzban a jövőbeli éned visszatekintett az akkori jelenre. Most, majdhogynem egy évtizeddel később visszatekintve a kötetre, hogy érzed, mennyire jó próféta lennél?

Alexandru Ciubotariu: Az „ÉN története” nagyon fontos kötet volt számomra. A legelső komoly életrajzi kísérletem. Nem is a próféta szerepe volt igazán fontos, hanem a művészi küldetés… azt hiszem.  Van még időm eljutni a kötet cselekményéig. Mindenesetre elég zord képet festett.

Dudás Győzőt nem először jelölik Alfabéta-díjra. Most trükkös nevű Perisztaltikhoszeia című képregényét szavazták be a Kép-regény kategóriába. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Milyenek voltak a visszajelzések a HC-s megjelenés után? Mit láttál, ki a fő olvasótábor? Sikerült megszólítani a médium rajongóin kívül másokat is?
Azt hiszem, legfőképp (és természetesen) képregénykedvelők vásárolták a Perisztaltikhoszeiát, HC-on mindenképpen. A bolti eladásokról semmit sem tudok, így az is lehet, hogy sikerlistát robbantottunk. (Hehe, nem!)

A Kép-novella kategória egyik esélyese Pilcz Roland Kilenczedik típusú találkozások című képregénye, ami a SZIF online-on olvasható teljes hosszúságában. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Mivel foglalkoztál az elmúlt időben, milyen munkáid vannak? 

Rengeteget dolgoztam, főként, mint képregényszínező. (Erre most biztos sokan felciccennek, és meg is értem miért. Igaz, nagyon melós tud lenni egy képregény elkészítése, még mindig sokkal szívesebben csinálom, mint pl. ezer fokban betonoznék...) A tavalyi évet szinte egészében a Wonder Woman meets the Bionic Woman töltötte ki, amit Tondora Judittal (És Andy Mangels íróval) közösen csináltunk a DC és Dynamite kiadóknak. Ez egy 6 részes minisorozat volt, ami összesen 132 oldalt jelent. Judittal már lassan 10 éve dolgozunk együtt, de szerintem mindkettőnknek ez volt a legnívósabb, de egyben legkimerítőbb képregényes munkánk. Szerencsére a kritikák azt igazolják, hogy megérte a belefektetett idő és energia.

Idén is dolgoztunk Judittal valami hasonlóan érdekes megbízáson, de erről sajnos még nem beszélhetek. Mindeközben próbáltam időt szakítani az új saját képregényemre is. Erre azonnal visszatérünk!

Végül pedig, ugyancsak tavaly készült egy négy oldalas kis történetem, Kilenczedik Típusú Találkozások címmel, amit a Szif-online felkérésére készítettem, és ami idén jelölve lett Alfabéta-díjra.

Jacques Ferrandez francia képregényalkotó a május 13-i 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál kiemelt vendége, akivel a fesztivál előtti napokban is több alkalom lesz találkozni a Latitudes francia könyvesboltnak, a Francia Intézetnek és magyarországi kiadójának, az Athenaeumnak köszönhetően.

A fesztivál előtt válaszolt néhány kérdésünkre, amelyek elsősorban a nemrég megjelent, Az idegen című, Albert Camus regénye alapján készült kötetéhez kapcsolódnak. A kérdező a képregény fordítója, Bayer Antal.

Bayer Antal: Dolgozott már együtt forgatókönyvírókkal, készített képregényt saját kútfőből, adaptált irodalmi műveket – melyik a kedvenc módszere, mik az egyes lehetőségek előnyei és hátrányai?

Jacques Ferrandez: Egyedül dolgozni a totális szabadság élménye, és minden bizonnyal pont ezért a kényelmetlen, hiszen az ember saját maga választja a témát és az elbeszélés módját szövegek és képek útján. Honnan tudhatnám, hogy a történet eléggé érdekes ahhoz, hogy igazolja a ráfordított időt. (Egy képregényalbum átlagban egy évet képvisel az életemből. Forgatókönyv, rajzok, színezés…) Az adaptáció előnye az, hogy az ember biztos lehet benne, hogy egy olyan történetnek szenteli az idejét, amely már bizonyított, hiszen én magam is szenvedélyes olvasója voltam az eredeti műnek, és meg szeretném osztani a lelkesedésemet azáltal, hogy egy képekbe foglalt változatát kínálom az olvasóknak. Jelenleg Jean Giono Zeng a világ című regényének az adaptációján dolgozom, amely 2019 októberében jelenik meg, ugyancsak a Gallimard-nál.

BA: Egy statisztika szerint az irodalmi feldolgozások az új francia-belga képregények 5 százalékát teszik ki, ami a korábbi évekhez képest növekedés. Ez azért érdemes nekünk, magyaroknak, mert a kommunizmus idejében szinte kizárólag irodalmi adaptációs képregények megjelenését engedélyezték. Ön szerint ez egy valós tendencia, létezik erre igény a francia közönség részéről?

JF: Lehetséges, hogy van ilyen tendencia a kiadók részéről, de ami engem illet, már elég régóta foglalkozom ilyesmivel. Elsőként Pagnol két művét (Jean de Florette, Manon des Sources, magyarul csak az ezekből készült filmeket mutatták be A paradicsom... és …És a pokol címen) dolgoztam fel, még 1996-ban és 1997-ben. Dolgoztam együtt forgatókönyvírókkal (elsőként Rodolphe-fal, már 40 évvel ezelőtt), és regényírókkal, például a krimi zsánerben, mint például Patrick Raynal, Tonino Benacquista és Maurice Attia.

A Kép-regény kategória jelöltje lett a Királyok és Keresztek első kötete, a Voluntas tua - ehhez kapcsolódó tapasztalatairól kérdeztük az alkotópárost, Mészáros Jánost és Németh Leventét. Ne feledjétek:  most vasárnap, május 13-án képregényfesztivál a Dürer-kertben. Bővebb infó itt!

Hamarosan egy éve már, hogy találkoztunk az Ördögkatlan Fesztiválon, ahol előzetesen meg lehetett tekinteni oldalakat a képregényből. Számszerűsítenéd, hogy azóta hány példány fogyott, hány fesztiválon jelentetek meg, hányan kerestek meg titeket interjúval, és a többi? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

MJ: Mikor nekivágtunk a képregénynek, úgy döntöttünk, magunk leszünk a kiadók, akárcsak azok a kollégák, akik szintén ezt a rögös utat választották. Azt gondoltuk, tudjuk, mivel jár ez a döntésünk. De hatalmasat tévedtünk. Azóta a szabad időnk jelentős részét utazással, stand-építéssel, és napi 10 órás személyes eladással töltjük... (a képregény folytatása helyett). Bár egy kedves ismerősünk kivitte Los Angelesbe, a Stan Lee’s COMIC CON-ra a Királyok és keresztek demo-változatát, a visszajelzésekből még nem tudtuk felmérni, milyen is lesz a nemzetközi fogadtatás. De a bécsi COMIC CON-on, tavaly novemberben már sikerrel mutatkoztunk be, egyetlen angol nyelvű képregényként saját standunkon sikerült eladnunk meglepően sok példányt az osztrák közönségnek. Természetesen sokat segített, hogy egyenként mutattuk meg az érdeklődőknek a XI. századi Bécsről készült oldalt, és nem említettük meg, hogy a csatában a város falai alatt a magyarok nyertek. Addigra az INDIEGOGO kampányunk is lement, sikerült a kitűzött célt elérni, elsősorban a hazai közönség segítségével. Itthon a bemutatkozás a decemberi Hungarocomixon volt, elmondhatjuk, várakozáson felüli érdeklődéssel szembesültünk. Idén egy újabb merész vállalkozásba vágtunk, egy KÉPREGÉNNYEL megjelentünk a 25. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten és a Brüsszeli könyvfesztiválon. A tapasztalat összefoglalva: itthon van még hova fejlődnie a könyves közönségnek, hogy befogadja a képregényt, mint felnőtt műfajt... Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg a könyvesboltoktól a képregényt árusító helyekig mindenhol ott vagyunk, májustól még az újságárusoknál is, de azért a legkomolyabb értékesítést a képregényes rendezvényeken tudjuk elérni.