A BPZines asztalán a Hungarocomixon (2017. dec. 9) több képregény is kapható lesz a zine-ek mellett. A zine-eket ebben az összefoglalóban gyűjtöttük össze, a mostani cikkben pedig zine hátterű képregények szerzőivel, Sárdi Katával és Csató Csengével, valamint a BP Zines atyjával és Kata képregényének szerkesztőjével, Sebesvári Somával beszélgetek. Sárdi Katalin korábbi képregénykötete a Lacrimosa, a Lénárd Lászlóval közösen készített A Könyvjelzőkészítőt pedig tavaly Alfabéta-díjra jelölték (elérhető a Műút folyóirat honlapján, link). A MOMÉn animáció szakos Kata legújabb képregénye, a Viszonzatlan, a BP Zines gondozásában jelenik meg, és egészen más formátumú, és egészen más esztétikát követ, mint Kata korábbi képregényes munkái. Szintén a BP Zines asztalánál lesz kapható Csató Csenge The J Sessions c. képregénye, amit azonban a Hurrikán Press ad ki. Ez a képregény eredetileg Csenge a Pécsi Tudományegyetem Tervezőgrafika szakára beadott diplomamunkája.

Első rész: Sárdi Kata

Sz.E.: Miről szól a Viszonzatlan? Mennyi idő alatt készült el?
S. K.: Ez a rövid történet a viszonzatlan szerelemmel foglalkozik, mert mindenki találkozik vele az életében – általában mindkét oldalról, – és úgy gondoltam érdekes lenne megrajzolni. Bár egy 24 oldalas képregényben természetesen nem lehet egy ilyen sokrétű kérdést körbejárni… A kitalálástól a megvalósításig pár hónap telt el, a végén még kicsit csiszoltam az illusztrációkon.

Jó év az idei a magyar SF képregénynek: az újságosoknál kapható a Fantomatika sorozata (link), és a Hungarocomixon megjelenik A végső eljövetel első része. Az öt részesre tervezett sorozat első részében egy idegen világ idegen bőrszínei és idegen öltözködési elvei mellett egy idegen bolygó is feltárul, és láthatunk egy idegen drogot is (impozáns üvegben), valamint nincsenek vérszomjas idegen lények. A végső eljövetelt a Free Fantasy Comics csapata készítette (link): először egy Kickstarter kampány keretében gyűjtöttek az angol nyelvű verzióra, most megjelenik mindez magyarul, de már készül a második rész is, aminek munkafázisaiba a Hungarocomixon a ZSIGER.hu standjánál bele is lehet pillantani. A képregény írója, Prim Dániel Attila már több képregényt is írt a Free Fantasy Comicsnak - a beszélgetésben ezekről is szó esik, - a rajzoló, Szabó J. Gergely pedig a hétköznapokban rézkarcművészként keresi a kenyerét. A képregény vizuális világában Gergő vékony, olykor érrendszerszerű és dinamikus vonalain túl igen fontos szerepet játszanak a színek, melyekért Maharita Szabrina felelt.

Kezdjük is a beszélgetést, első kérdés, természetesen, hogy miről szól A végső eljövetel. Erre én azt válaszolnám (bár engem nem kérdezett senki), hogy öt emberről szól, vagy lényről, akik emberek is lehetnének (és antropológiailag rokonuk Voldemortnak), akik különböző életkorúak, és hangsúlyosan máshoz értenek. A legjobb szerintem az, aki a történetekhez ért, de lehet, hogy ez csak bölcsészszívem okozta ösztönös vonzódás. Az öt lény tehát egy űrhajóban túlélt egy katartikus, esetleg apokaliptikus eseményt, küldetésük is van, és rögtön az első kötetben megérkeznek egy bolygóra, ahol, természetesen, valami nincs rendben. Mint Danitól megtudom, ez a felszínes olvasat. "Ez csak egy váz," mondja Dani, "hogy körbejárjunk egy témát, és a realitás és a fantázia kapcsolatát vizsgáljuk." Gergő megerősíti ugyanezt: "A végső eljövetel a valóság természetéről szól. Nem tudhatjuk pontosan, milyen és melyik világban is játszódik a történet, illetve annak melyik rétege az aktuális az olvasó számára, mivel hamarosan összekeverednek a különböző idővonalak és narratív láncszemek. Ezen belül pedig a fantasztikumnak, mint keretnek egy olyan részéről beszélhetünk, ami leginkább a civilizációk, akár a képzeletbeli földön kívüli civilizációk találkozásának és végének kérdéseivel foglalkozik. Viszont nem annyira a tudományos kutatás, vagy a technológiai változások felől értelmezhető megközelítés szerint, még itt az SF műfajon belül sem, hanem a személyes történetet, húsbavágó döntéseket megelevenítő misztikum szellemében. Ennek megfelelően a karakterek és különleges képességeik is fontossá válnak, ahogyan a képregényen belüli különböző meta-képregény oldalak is."

Két horrorképregényes poszt egyetlen Hungarocomixra (2017. dec. 9)! Kíváncsian várom, hogyan sikerült a zsánert megmozgatni a magyar alkotóknak, és már itt elővételezem, hogy holnap scifis interjú jön! Csapjunk tehát bele Szalma Gáborral, aki, mint már tegnap is írtam (link), nem tartja munkáját horrorképregénynek, hanem a horror elemeit mozgató történetnek. Gábor a magyar képregényes életben még újonc, beugrója azonban elég jól sikerült: a Deadmobs (a tegnapi Below után ismét egy angol cím) a Frike Comics pályázatának díjazottjaként jelenik most meg.

Gábornak nem ez az első képregénye, de ez az első, ami nem kötődik tanulmányaihoz (Újvidék, magyar tanári szak) vagy munkájához. A Szegeden élő, de Szabadkai származású szerző édesapja régi jugoszláv képregényeit lapozgatva (Eks, Stripoteka) tallkozott Batmannel és Pókemberrel, akik máig a kedvenc szuperhősei. Ugyanezekben a kiadványokban látta először Hermann és Moebius munkáit is. Az első képregén, amit középiskolásként magának vásárolt, a Sin City volt, esetleg a 300 - az emlék homályba vész, de a lényeg, meséli Gábor, "Frank Miller könyvei hatására próbálkoztam először képregényrajzolással, ami egyetemista éveim alatt teljesedett ki, és nagyban hozzájárult, hogy Újvidéken felfedeztem a Darkwood kiadó képregényboltját."

Az idei Hungarocomixon (2017. dec 9) a zsánerképregények kedvelői több fronton is megszólítva érezhetik magukat. Lesz sci-fi és horror is. Egyrészt kapható lesz az eddig megjelent teljes sornyi The Walking Dead, másrészt két magyar, a horror elemeit használó képregény is megjelenik. Azért fogalmazok óvatosan, mert még egyiket sem állt módomban olvasni (hiszen még nem is jelentek meg), másrészt mert Szalma Gábor, a Firke Comics-nál megjelenő Deadmobs szerzője szerint a Deadmobs ugyan utal a horrorra, önmagában nem az. Ezzel szemben Pádár Ádám és Pápai Gábor (link) közös kiadványa, a Below, mondjuk magyarul Alant, a szerzők szándéka szerint is egyértelműbben hozza a horror-vonalat.

Ha az ember csinál egy szokványos "horror comics" keresést a neten, egyből szembetűnik, hogy az 1940-es és 50-es években (vagy kisebb visszaesésekkel évek óta) virágzó műfajról leginkább Halloween környékén szoktak összeállításokat közölni. Ez most tehát egy nem szokványos karácsonyi, ámde timbörtön nélküli beszélgetés a magyar alkotókkal, elsőként Pádár Ádámmal és Pápai Gáborral, holnap pedig Szalma Gáborral.

Pádár Ádám már régebb óta, Pápai Gábor pár éve van jelen a magyar képregényes életben. A Below az első közös munkájuk, aminek készítése közben olyan jól érezték magukat, hogy egyből meg is alapították a Mariachi Imprints nevű brandjüket, és azt tervezik, hogy a jövőben idézem "rengeteg" horror és sci-fi képregényt készítenek majd együtt. A felállás ugyanaz lesz, mint most: Pádi ír, Gábor rajzol. A logó, a mexikói szombrérós koponyák, és a mottó, a "We sing at funerals!" pedig arra reflektál, hogy a közelmúltban, de még mostanában is vannak, akik a magyar képregény halálát hirdetik. Hát tessék, akkor itt vannak a haláli éneklő koponyák, és az élő képregényeik. 

Csak pár nap van hátra az év utolsó nagy képregényes rendezvényéig, a Hungarocomixig. A magyar képregények és képregényesek napján ezúttal is számos új kiadvány jelenik meg. Minden kiemelés szubjektív lenne, ezért maradunk az egyszerű felsorolásnál.

Az aláhúzott címekre kattintva további információkhoz lehet jutni a Kilencedik.hu portálon.

A Hungarocomix (2017. dec. 9) új megjelenései között kivételesen nem csak képregényeket, hanem egy képregényekről szóló tanulmánykötetet is találunk, a Képregényen innen és túl:Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban I. c. kötetet.  A napokban közreadtuk Vincze Ferenc szerkesztői előszavát és a tartalomjegyzéket, ebben az interjúban pedig Feri a képregények egyetemi hátterű tanulmányozásáról és a Szépirodalmi Figyelő képregényszerkesztői gyakorlatáról mesél.

Sz. E.: A tanulmánykötet a 2016-os kolozsvári képregénykonferenciára épül, és azóta 2017-ben Pécsett is rendeztetek konferenciát. Honnan jött az ötlet, hogy egyáltalán legyen magyar képregényes kutatásokat bemutató esemény?

V. F.: Az ötlet két dologhoz kapcsolható. Az egyik egy korábbi konferencia volt Kolozsváron, melyen két előadás is kapcsolódott a képregényhez, ott merült fel először bennem és az ottani tanszék munkatársaiban, hogy nem lenne rossz egy ilyesmit szervezni. Főként azért, mert a képregény általában mindig egy más tudományterülethez tartozó konferencián mintegy mellékesen szokott témává vagy a vizsgálat tárgyává válni magyar nyelvterületen. A másik a Szépirodalmi Figyelőhöz kapcsolódik, melynek 2013-ban volt egy képregény tematikus száma [letölthető erről a linkről.] Ebben olyan értelmező szövegek jelentek meg, melyek megkísérelték árnyalni a képregény jelenlegi helyzetét Magyarországon, és mintegy ezt folytatandó született meg aztán egy olyan konferencia ötlete, mely összegyűjtené mindazokat az egyetemi oktatókat, kutatókat és doktori hallgatókat, akik már eddig is foglalkoztak a saját intézményes kutatási területük mellett a képregény médiumával. Így jött létre az a sorozat, melynek első két állomása Kolozsváron és Pécsett volt, jövőre pedig ismét visszatérünk Kolozsvárra.

Sz. E.: Hogyan látod a képregények helyzetét a magyar egyetemeken?

V. F.: A képregény helyzete nem volt túl rózsás a magyar felsőoktatásban, azonban az utóbbi időben szerencsére történetek változások. A képregénykonferencia szándéka az előbbiek mellett nem titkoltan az volt, hogy a képregényről való beszéd, és itt kiemelten fontos: a képregényről szóló tudományos beszéd megjelenjen az akadémiai közegben, mert a képregény oktatásának, vizsgálatának – és így intézményesülésének – egyik elsődleges követelménye mindez. Mindeddig azt lehet elmondani, hogy a különböző egyetemek bölcsészkarain az egyes tanszékek kurzusai között találunk olyan szemináriumokat, melyek részben vagy teljes egészében a képregénnyel foglalkoznak. Jellemző módon a média- és kommunikációs intézetekben, egyes nyelvszakokon (amerikanisztika, angol, német, francia képzéseken többnyire) vagy a komparatisztika immár az irodalomtudománytól a kultúratudományok felé tájékozódó képzéseiben. Véleményem szerint nagyon lényeges, hogy a hallgatók, sok esetben a tanárképzésben résztvevő egyetemisták itt, az egyetemi oktatás keretében találkoznak a képregénnyel, és a tapasztalatokat a későbbiekben az általános vagy középiskolai oktatásban is hasznosítani tudják. Talán legelőrébb a képregényt oktató intézmények közül a Pécsi Egyetem áll, ahol jelenleg is több doktori hallgató írja disszertációját Maksa Gyula vezetésével ilyen témában.

2018-ra is meghirdeti hagyományos képregénypályázatát a svájci Fumetto nemzetközi képregényfesztivál.

A téma ezúttal: "Elég".

A kiírás magyarázata: "Annyi mindenünk van. Többet utazunk, mint bármikor valaha, a legtávolibb vidékeket is felfedezzük. Ez kihat a környezetünkre. Az utazáshoz, az élelmiszerek, a ruházati cikkek és minden más termék előállításához földre, vízre, levegőre és más természetes erőforrásokra van szükség. Mire van valóban szükséged neked, mire van szüksége a családodnak és a barátaidnak ahhoz, hogy boldognak érezd magadat? Mennyi az elég?"

Maximum 4 oldalas képregényeket várnak, A3-as vagy A4-es formátumban. A pályaműveket 2018. január 4-ig kell megküldeni a szervezőnek. Elektronikus beküldésre nincs lehetőség.

A pályázat összdíjazása 5.000 svájci frank.

A részletes kiírás angol nyelven itt tekinthető meg.

Dudás Győző régi motoros a képregények világában (link a honlapjára): a Három Madár Műhely tagjaként a kilencvenes évek végén számos képregényt készítettek. Legújabb, Perisztaltikhoszeia c. nagyobb lélegzetű, vagy ahogy ő fogalmaz, egészestés képregénye egy 2000-ben megfogalmazott ötlet kidolgozása, amely a Hungarocomixra jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapitvány kiadásában. A megjelenésre és a magyar képregényesek ünnepére hangolódva kérdeztem Győzőt egyrészt a nyelvtörőnek is beillő képregényének keletkezéséről, másrészt a kiadás körülményeiről.

Sz. E.: Miről szól a Perisztaltikhoszeia?

D. Gy.: A képregény egy naplopó, szoknyavadász, szélhámos filozófus története, aki véletlenül az olümposzi istenek kiválasztottja lesz: hőssé kell válnia. Ezért kalandos útra indul, bejárja az antik görög világot, és eközben átbukdácsol jónéhány – a történetben egymással logikus füzért alkotó –  ismert, és kevésbé ismert antik görög mondán. Együtt hajózik az aranygyapjú nyomában az argonautákkal és Héraklésszel. Thészeusz oldalán megküzd az amazónokkal az athéni csatában, főszereplőként részt vesz a kentauromakhia véres nászán, megszökteti Szép Helénát, és szerencsésen megjárja az alvilágot is.

Sz. E.: Mennyi ideig csináltad? És hogyan kapcsolódik a korábbi munkáidhoz?

D. Gy.: A történet már rég megvolt: 2000-ben írtam, rögtön a Fülesben megjelent Héraklész XII munkája után. Nem akarózott Héraklész kalandjai után elhagyni a görög mítoszok világát. Aztán a történet csak várt, mert egyszerűen túl nagy munkának éreztem belefogni a megvalósításba. Illetve esélyét sem láttam, hogy valahol megjelenhetne. 2015 végén aztán végre elhatároztam magam, mert úgy éreztem, ha ebből még szeretnék valamit megvalósítani, akkor nincs mire várni! Átírtam (mert persze ennyi idő alatt az ember stílusa alaposan megváltozik), elkészítettem a forgatót, ezek után 2016 tavaszán nekiültem végre a rajzolásnak. Eredetileg két éves munkára számítottam, de valahogy úgy belelovaltam magam, hogy szinte pontosan egy év alatt elkészült. Főleg éjjelente dolgoztam rajta, meg amikor munka mellet csak belefért.

A napokban jelent meg a Képregényen innen és túl tanulmánykötet, melynek alcíme mindent elárul: Tendenciák a kortárs magyar képregényben és képregénykutatásban I. A Szépirodalmi Figyelő által megjelentetett kötet tehát a képregénytudomány (comics studies) magyar meghonosítására tesz kísérletet, rögtön egy sorozat részeként: a Képregénytudomány sorozat első darabja.

Az összegyűjtött tanulmányok egy 2016-os kolozsvári képregénykonferncián hangzottak el. Ezen a konferencián gyűlt össze először azon egyetemi embereknek, kutatóknak és doktoranduszoknak egy része, akik különböző intézményekben képregényekkel foglalkoznak, és sokszor nem is tudnak egymás munkájáról. A konferencia teljes programja megtekinthető itt. Hogy a párbeszéd mennyire érdekes és mennyire érdemes volt elkezdeni, nem csak a most megjelent kötet mutatja, hanem a második konferencián részt vevő előadók nagy száma is.

Vincze Ferenc, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztőjének előszava az alábbi linken hozzáférhető és letölthető.
Kedvcsinálóul pedig a Képregényen innen és túl kötet tartalomjegyzéke:

Tavaly először a rendezvény hivatalos partnere a Trans-Europe Kft. volt, akik digitalizáló táblákat és kreatív szoftvereket hoztak bemutatásra, kipróbálásra a Hungarocomix-ra. Sőt, két látványos bemutató keretében a 2016-os Alfabéta-díjat nyert Kittenberger rajzolója, Tebeli Szabolcs Brazil mutatta meg, hogy működnek avatott kézben ezek az eszközök.

Sikeres együttműködésünket mutatja, hogy a cég ismét kint lesz a Hungarocomixon, így ha valaki tavaly lemaradt, most ismét leülhet az asztalukhoz, hogy kedvére alkosson és próbálkozzon a legfrissebb és legkorszerűbb rajztáblákon!

S ha mindez nem lenne elég, a cég egy meglepetéssel is készül a rendezvényre: egy rajzverseny keretében a szerencsés nyertes egy Wacom Intuos Comic rajztáblát is berakhat majd a karácsonyfa alá!

A játék menete a következő:

1. Keresd fel a Hungarocomixon a Trans-Europe Kft. standját és rajzolj valamit maximum 10 percben az egyik digitális rajztáblán!
2. A neved bekerül egy adatbázisba, ahonnan a nap végén a nyerteseket kisorsolják!
3. Sorsolás 16:30-kor a nagyszínpadon!

Az öt legjobbnak ítélt rajzról és alkotójáról pedig egy-egy rövid cikk fog megjelenni a szoftver.hu portálon.

2017 novemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Könyvesbolti forgalmazásban:
Enter Stúdió:
- Királyok és keresztek 1: Voluntas tua
Móra kiadó:
- Hupikék Törpikék: Hókuszpók törpös kalandjai
- Hupikék Törpikék: Az elveszett falu 1: Tilalmas erdő
Pesti Könyv kiadó:
- Lucky Luke 30: Irány Oklahoma!
Szukits kiadó:
- Trónok Harca 2/4, 3/4 és 4/4
- Witcher 1: Az elátkozott ház

December 13.-án Budapestre látogat Charles Berbérian francia képregényalkotó, 2008 Angoulême-i nagydíjasa.

18.30-kor a Francia Intézet (1011 Budapest, Fő u. 17) auditóriumában "rajzolt koncertet" tart Bastien Lallement-nal, majd 19.15-től dedikál az intézet épületében található Latitudes francia könyvesboltban.

Berbérianról a Lambiek képregény-enciklopédiában.

 A belépés ingyenes!

A rendezvény árusainak listáját ide kattintva találjátok!

A rendezvény hivatalos támogatója a Wacom és az Adobe magyarországi disztribútora, a Trans-Europe Kft.

A Spawn sosem jött be nekem, és az új magyar nyelvű sorozat első két száma sem győzött meg arról, hogy felül kellene bírálni korábbi véleményemet. Amikor azonban megtudtam, hogy kijön külön kötetben az Alan Moore által írt és Bart Sears és Greg Capullo által rajzolt Violátor minisorozat, a kíváncsiság erősebbnek bizonyult. Gondoltam, biztos nem egy Watchmen vagy egy V for Vendetta, de ha Moore egy kicsit is komolyan vette a felkérést, nagyon rossz csak nem lehet. Döntésemet a kiadvány meglepően barátságos ára is elősegítette.

Moore-t először a Spawn 8. számához kereste meg Todd McFarlane, akit akkor már talán kezdett egy kicsit zavarni a sok kritika, miszerint a főbb karakterek érdekesek, a rajzok látványosak, ám a történetmesélésre nem fordított elegendő energiát, és szemmel láthatólag fogalma sincs, mire is akar kilyukadni. Erre bevetette a nagyágyúkat: Moore után Neil Gaiman, Dave Sim és Frank Miller vendégeskedett, majd Grant Morrison is beszállt egy három részes sztori erejéig. Moore pedig ezt követően néhány minisorozat erejéig tért vissza a karakterekhez, ezek között volt az első a háromrészes Violátor, 1994 májusától júliusáig.

A Pesti Könyv Lucky Luke-sorozatának 30. albuma egyben a legrégebbi történet. Az Irány Oklahoma! (Ruée vers l’Oklahoma) eredetileg közel hatvan éve, 1958-ban futott a Journal de Spirou-ban, kötetben 1960-ban jelent meg, a sorozat 14. részeként. Ez volt a negyedik epizód, amelyet a Morris által segítségként hívott René Goscinny írt. Bár a történet remekül élvezhető ma is, és a poénok még mindig ellenállhatatlanok, kétségtelenül érződik rajta a kora. Különösen igaz ez a „kisebbségiek” (indiánok és mexikóiak) ábrázolására, bár Goscinny sosem volt olyan durva a sztereotípiák alkalmazásában, mint egyes kortársai. Mindenképpen feltűnik, hogy Lucky Luke ekkor még sokkal inkább megfelel a „szegény, magányos, otthonától távol lévő cowboy” figurájának. Lovával, Jolly Jumperrel sem folytat még csak egyoldalú beszélgetéseket sem, és különleges kunsztokra sem kéri meg a hátasát.

A Lucky Luke-történeteknek sokszor szolgál alapul egy-egy valós esemény. Ezúttal az 1889-es „Oklahoma Land Rush” szolgálja a történelmi hátteret, amikor az indiánoktól korábban megvásárolt, de lényegében lakatlan területet az amerikai kormány megnyitotta a telepesek előtt, hogy „aki kapja, marja” alapon foglaljanak maguknak földet. A valóságban azonban Oklahoma fejlődésének nem vetett véget egy homokvihar, és alig húsz évvel később az USA 46. tagállamának nyilvánították.

Mint szinte mindig, a „rossz” karakterek az érdekesebbek, színesebbek. Morris szerette a karikatúrákat, és többen gyanítják, hogy Beastly Blubbert és Coyote Willt mára elfeledett amerikai westernek szereplőiről mintázhatta. Az azonban biztos, hogy a balfék cinkosból jóindulatú polgármesterré avanzsáló Dopey arcvonásaihoz Michel Simon svájci-francia színész szolgált modellként.