Nana 1 - mangakritika
Már megjelenésekor megszereztem, el is olvastam, tetszett, de azóta mindig kölcsön volt valahol - így nem tudtam róla rendesen írni. Most viszont, hogy visszakaptam, elolvastam még egyszer. Még mindig tetszik, de már más az érzés.
Mangaügyben eleve elfogult vagyok az úgynevezett "real life" sorozatok iránt, a képzelt világok ritkán hatnak rám annyira, hogy el tudjak tekinteni a következetlenségektől és lehetetlenségektől. Így a Nana azonnal előnyös helyzetből indult nálam, és amiket hallottam róla előzetesen, csak csigázták a kíváncsiságomat.
Nem csalódtam, az ígértek teljesültek. Két fiatal japán lány történetéről van szó, akik különböző/hasonló okokból Tokióba költöznek. Az első kötetben külön-külön olvashatunk róluk, de már meg van előlegezve, hogy a másodikban lakótársakká válnak. Még nincsenek 20 évesek, pörögnek, szerelmesek és csalódottak, keresik a helyüket, első felnőtt döntéseiket most hozzák meg. A keresztnevük azonos (Nana), az út, ami Tokióba vezeti őket, nagyon más pontról indul. Az egyik családi háttere rendezett, a másik régóta magáról gondoskodik. Az egyik számára egymást követik a szerelmi kudarcok, a másikat az együttélésből szakítja ki barátja karrierje. Az egyik naiv, szétesett, szeszélyes, nem készült semmilyen pályára, a másik céltudatos, önérzetes, és már bizonyított punk-énekesnőként.