Halter András: festő, restaurátor, főiskolai tanár, képregénykészítő, s még fotózni is szokott – emellett pedig remek interjúalany, aki kimerítően megválaszolta minden kérdésemet. 2012-ben duplaesélyes volt az Alfabéta-díjra, idén Az ismeretlen mesterrrel került fel a listára, amiről egyébként már mi is írtunk.

 Az ismeretlen mester a Városmesék antológiában jelent meg, miben a képregények valamilyen (létező vagy nem létező) városi legendához kapcsolódnak. A te ötleted honnan jött? 

A képregény egy megtörtént esetet dolgoz fel. Valamilyen szinten engem is érintett személyesen. Amikor felvételiztem a Képzőre, abban az epreskerti épületben volt a második és a harmadik forduló, aminek a padlásán megtalálták a mumifikálódott testet. Így visszaemlékezve, annyira bizarrnak tűnt az egész, hogy nem is hittük el. Totálisan városi legendának gondoltuk, mivel csak innen-onnan hallottunk részleteket és jó adag valótlanság is tapadt a történethez. Később találtam erről egy régi Indexes cikket is, ami igazolja, hogy valóban megtörtént az eset.

A címszereplő - miután rejtélyes módon feltámadt - először a fényre és a színekre csodálkozik rá, s az utolsó lapon Zsókáék is ezt méltatják. Mindezzel az olvasó mégsem szembesülhet, hiszen a képregényed monokróm, a festményeidet elnézve azonban úgy tűnik, neked is sokat jelentenek a színek. Jól érzem?

Azt a rejtélyes feltámadást a fény indukálta. Amikor a két őr bevilágított a lámpájával. A jó öreg Newton óta tudjuk, hogy a fehér fényben megtalálható a spektrum összes színe is. Sajnos ebben a kiadásban technikailag nem volt megoldható, hogy színes legyen. Azért a tónusokkal próbáltam minél „színesebb” módon visszaadni azt, amit a képregény hőse festett. És esetünkben inkább csak a színekre való visszaemlékezés az, ami kifejeződik nála. Egyébként jól látod, nekem nagyon fontosak a színek. Ha csak egyetlen dolgot kellene kiemelnem a festészet eszköztárából, akkor az a szín lenne. A festészetre ez a leginkább jellemző, mint ahogy mondjuk a szobrászat legfőbb kifejezőeszköze a forma, az építészeté pedig a tér.

Apropó műalkotás. Nem csak alkotó vagy, de oktatsz és restaurálsz is. Mennyi időd jut most a képregényekre?

Hát, nem valami sok. Jelenleg egy képregény folytatásán dolgozom, amit nem én írtam, csak rajzolom. Ezt március vége felé kezdtem és április végére be is fejezem. Sok időm viszont nincs rá, de határidőre kész lesz.

Bár alapvetően a képzőművészet felől jössz, Az ismeretlen mester formanyelve mégis kiegyensúlyozott, nem billen el a kép irányába. Mekkora jelentőséget tulajdonítasz a szövegezésnek a képregényen belül? Sokszor átírod, vagy már megvan a rutin?

Nekem egyaránt fontos a kép, a szöveg összhangja és azok ritmusa egy képregényen belül. De, általánosságban, amikor még tervezem az egész képregényt, akkor inkább szöveggel írom le a dolgokat és csak nagyon kezdetleges vázlatokat csinálok hozzá, csak éppen jelezve vizuálisan a témát. Ez azért van, mert eddig még sosem fordult elő az, hogy ugyanaz lett volna a végeredmény, mint a vázlatrajz, így ezzel időt és energiát spórolok meg magamnak.

Aztán a végleges szöveget sokszor átírom, igen. Főleg, ha stripet csinálok és fontos a poén szempontjából, hogy nagyon feszes és telitalálat legyen a vége. Ennél a képregénynél is sokat agyaltam, főleg az utolsó jelenetnél. A buborékokat is többször megváltoztattam emiatt.

 Van olyan az idei nemzetközi vendégek közül, akit kifejezetten vársz?

Hát, talán Lucie Lomovát várom igazán és Pierre Wazemre is nagyon kíváncsi vagyok.

Min dolgozol most, illetve mik a terveid az idei/következő évre?

Jelenlegi képregényes munkámról csak annyit árulhatok el, hogy a Busókkal kapcsolatos. A jövőbeni elképzeléseimről pedig annyit, hogy szeretnék egy magyar festőművész életéről képregényt csinálni, akinek 2019-ben lesz halálának 100.-ik évfordulója. Ekkorra szeretném én is befejezni. Addig meg kisebb lélegzetvételű dolgok lesznek, de majd meglátjátok…

És a végére egy bónusz: ha választhatnál, kivel készíttetnél magadról portrét?

Ez jó kérdés… Ha még élnének, talán Gauguin vagy Matisse jöhetne nálam számításba. Képregényes körökből pedig Mike Mignolát választanám.

//Komornik Eszter//