A héten a "kép-regény" kategória jelöltjeivel folytatjuk az interjúsorozatot. Madarász Gergely már válaszolt kérdéseimre, most pedig a hatszoros Alfabéta-jelölt, Koska Zoli vallott az alkotás nehézségeiről és a Firka Comicsot lezáró Firkabúcsúról, de azt is elárulta, melyik képregényalkotó bőrébe bújna szívesen.

 2010 óta minden évben jelölik valamelyik képregényedet az Alfabéta-díjra - ez mindenképpen elismerés. A Találkozás egy öregemberrel óta mi változott?

Ez tényleg valamilyen módon elismerés, talán elég is az, ha minden évben jelölnek valami miatt. :) Sok minden változott, leérettségiztem, lediplomáztam, elkezdtem végre animációt tanulni. Meg persze a szemléletem a világról is sokat változott, talán tényleg kissé szkeptikusabb lettem, de azért nem olyan mértékben, mint az öregember a képregényben. Talán az is, hogy azóta már eltűnt a képregényeimből a kissé erőltetett moralizálás és mostantól inkább a cselekményre szeretnék jobban odafigyelni és abban kifejezni dolgokat.

Hogy sikerül megküzdened a képregény kettős narratívájával? Azt is kérdezhetném: kép vagy szöveg okoz nagyobb gondot az alkotás közben?

Hát, megpróbálom egységesen kezelni mindkettőt. Inkább úgy próbálok képregényt vagy akár egy filmet kitalálni, hogy lepergetem lelki szemeim előtt a még el nem készült művet. Rendes forgatókönyveket sose írok, néha megelőlegezem a párbeszédeket azzal, hogy előbb leírom őket, de mindennek a gerincét a képregény oldalvázlatai adják, ott derül ki igazán, mi hogy mutatna szerintem jól egy képregényben, de néha attól is el szoktam térni. A másik érdekes dolog, amikor másokkal dolgozom együtt, mostanában főként Pádár Ádám és Tálosi „Spuri” András által írt képregényeket rajzoltam nagyon sokat. Ők mindketten nagy vonalakban leírják elképzeléseiket, pontos párbeszédekkel, de nekem is adnak olyan lehetőségeket, hogy kis részletekben vagy oldalkialakításokban belevigyem a történetbe a saját ötleteimet is. Aztán az is jó, ha külsős szemmel megnézik, hogyan működnek ezek a kis részletek.

A Firkabúcsú mennyiben tekinthető képregényrajzolóvá válásod ars poeticájának?

Én úgy gondolom, hogy a Firkabúcsú és az egész Firka Comics egy olyan lelki fejlődéstörténet, ami talán nem is az olvasóban, hanem magában az alkotójában fogalmazódik meg, vagyis bennem :) Azt a feladatot tűztem ki benne magam elé, hogy megtanuljak rövid történeteket elmesélni úgy, hogy egy történetet egységes színvonalon tudjak végigvinni, (és közbe ide-oda ugrált a világlátásom). Ez valamelyest sikerült is, bár ez olyan dolog, amit mindig tanulni kell. Most is, ahogy Pádival vagy Spurival dolgozom együtt egészen új dimenziókat fedezek fel az írás és rajzolás terén. De még mindig nem merném magamat igazi, a szakmát tökéletesen értő képregényrajzolónak nevezni.

Honnan jött az ötlet, hogy mindezt végigrajzold, s ezzel beavasd az olvasókat is a Firka Comics elkészültének rejtelmeibe?

Onnan, hogy szilárdan elhatároztam, hogy lezárom ezt a sorozatot, mert éreztem, hogy sok újat már nem tudnék lehúzni róla, és ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, mintegy összegzése ez eddigi képregényes próbálkozásaimnak. Meg mellesleg én is kíváncsi vagyok arra, hogy egy-egy alkotás miként jött létre. Szinte jobban érdekel maga az ember a kész mű mögött, lehet mások is így vannak ezzel, azoknak is kielégítem legalább a kíváncsiságát velem kapcsolatban. És örültem, amikor egy ismerősömet sikerült inspirálnom vele, hogy felvállalja a maga képregényeit. Ezért már megérte élni!

A képregényrajzoláson kívül mivel töltöd most az idődet?

Jelenleg két MOME-s diplomafilmen dolgozom felváltva, animálok bennük. Sokat kell emiatt ülnöm itthon és nem mozgok eleget, és már észreveszik rajtam, hogy híztam egy kicsit. Ezen sürgősen változtatnom kell valamit.

Van olyan az idei nemzetközi vendégek közül, akit kifejezetten vársz? Követed a hazai/nemzetközi megjelenéseket?

Eddig csak Lomová képregényét volt szerencsém olvasni a Papírmozi 7. kötetéből, de az nagyon megtetszett az egyszerű, vérbeli cseh humorával és világával, és szeretném majd beszerezni a most megjelenő új magyar nyelvű kötetét. A többiek munkáit, rajzait sajna eddig csak a netről ismerem, vagy csak néha átlapoztam a köteteiket és bánkódtam, hogy nincs pénzem megvenni és elolvasni őket… A Rembrandt-ra is jó lenne félretennem egyszer. A magyar szerzői képregényeket már egy fokkal jobban tudom követni, és igyekszem beszerezni tőlük amiket tudok.

Min dolgozol most, illetve mik a terveid az idei/következő évre?

Eddig a Halál és az iránytű képregényem folytatásának szánt A titkos társaság első 24 oldalas részén dolgoztam, amikor becsúszott néha olyan üresjárat, amikor épp nem volt mit animálnom. Ez most fog megjelenni a fesztiválra, ha minden úgy alakul, aztán a nyáron remélem neki tudok kezdeni a további három résznek, és még idén kihozni őket. Közbe a Szekerce és Szemercét is akarjuk folytatni Spurival. És elkezdtem ilyen science-fantasy jellegű látványterveket is rajzolni a MOME MA animációs felvételi portfóliómhoz, abból is jó lenne valami epikus képregényt csinálni egyszer.

Végül egy bónusz: melyik képregénykészítő bőrébe bújnál bele, ha lehetőséged lenne rá, és miért?

Hát, jó lenne olyan helyzetbe kerülni egyszer karrier szempontjából, mint Stan Sakai, az Usagi alkotója. Viszi a saját remek sorozatát már évek óta, amiért megfizetik és soha nem unja meg, kell ennél több? (Azért sajnos az ő élete sem tökéletes, szomorú, amin a beteg feleségével ment végig.)

//Komornik Eszter//